1. A legrosszabb, hogy vége az olcsó életnek. Míg eddig az ürességtől kongó drága külföldi szállodák bárjában szürcsölhettük a ház akciós koktéljait harminc százalékkal leszállított első osztályú repülőutunk előtt, az árszínvonal normalizálódásával ezután ilyesmit biztos nem engedhetünk majd meg magunknak.
2. Ahhoz is hozzászoktunk, hogy mindennek csökken az ára, legyen szó akár egy almáról vagy egy luxusjachtról. Hát nem erről álmodott mindenki? Úgy tűnik, újra meg kell tanulnunk az infláció fogalmát.
3. A válsággal előtérbe kerültek az olcsó szabadidős tevékenységek, mint például a madarak megfigyelése, a kötögetés vagy az olvasás. Ha visszatérünk eddigi életünkhöz, nemcsak a rohanás lesz nagyobb, de az agresszív cselekedetek száma is bizonyosan ismét növekedésnek indul.
4. Ínséges időkben kevesebbet ettünk, olyannyira, hogy számottevően csökkent az elhízott emberek aránya a lakosságon belül.
Szűk pénztárcánknak köszönhetően másodvirágzásukat élték a házi gazdaságok is. Most ennek is vége, a kiskerteket fűvel vetjük majd be, mi pedig hízunk tovább.
5. A válságban legalább voltak bűnbakok: a nehézségekért - saját magunk helyett - lehetett George Busht vagy akár Gordon Brownt vádolni. A kilábalással csak Barack Obama népszerűsége nő majd az egekig, s az Obama-eufória mellett másvalami is biztosan fokozódik: az Amerika-ellenesség.
6. Ami a világot illeti: a globális energiafogyasztás ismét nőni fog. Ez jó hír az oroszoknak, de rossz hír a klímaváltozás ellen harcolóknak.
7. A válság a hatalmi viszonyokat is átrendezi majd: Kína érezteti majd be igazán gazdasági nagyságát. Az Európai Unió hivatalos nyelve a mandarin lesz, az SDR helyét pedig a jüan veszi át.
