Még a Kínai Kommunista Párt illetékes bürokratája is elismerte, hogy igen sok tennivaló még az 500 nap múlva kezdődő olimpia előtt bizonyos kínai népszokások csiszolgatása terén. „A világon mindenki ismeri a híres kínai konyhát, azt azonban már kevesebben tudják, hogy a nyilvános wc-k, beleértve a sportlétesítményeken lévő mellékhelyiségeket is, undorítóak” – panaszkodott újságírók előtt Deng Yaping korábbi pingpongbajnok.
Zu Huayun, a kormány kirakat-tanácsadójának szerepét játszó, Népi Politikai Konzultatív Konferencia nevű szervezet egyik tagja négy káros szokásra hívja fel a figyelmet. Az egyik a köpködés, amelyet időnként az önkontrolljukat fellazító pártfunkcionáriusok is megengednek maguknak. A másik a notórius sorban állás, a harmadik pedig a cigarettázás, azaz hogy mindenki mindenütt folyton dohányzik, ismét csak beleértve ebbe az állami és párthivatalnokokat is. Végül a negyedik rossz szokás a pekingi dialektusban előadott, hangos káromkodás.
Mások egy ötödik, illetve egy hatodik rémisztő jelenséget is említenek. Az előbbi az, hogy SMS-ben terjedő hirdetések érkeznek az emberek telefonjaira, amelyben fegyvereket, késeket ajánlanak nekik jutányos áron, az utóbbi pedig a kínai sportmédia hangneme, amely hajlamos élet-halál harcként tálalni a hazai sportolók, csapatok versenyeit, meccseit. Az olimpia szervezőit aggasztja, hogy a sporteseményre Pekingbe érkező újságírók – akik szerintük amúgy is hajlamosak csak a rossz dolgokról tudósítani – hírt adnak ezekről a káros jelenségekről, lerombolva ezzel azt a pozitív imázst, amit az olimpia hozhat Kínának.
