Enyhe, 0,8 százalékos emelkedéssel reagált a frankfurti tőzsdeindex a hírre, hogy három héttel a patthelyzetet eredményező általános választások után a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) megállapodott az eddig kormányon lévő Szociáldemokrata Párttal (SPD) a nagykoalíció létrehozásáról. Az egyezség értelmében a CSU-val együtt 226 alsóházi mandátumot szerző CDU adja a kancellárt Angela Merkel személyében, azaz Gerhard Schröder távozik a kormány éléről, s egyelőre nem tudni, lesz-e bármilyen kormányzati tisztsége. Cserébe a 222 mandátummal rendelkező SPD megkapja a tizenhat miniszteri poszt felét, az övé lesz többek közt a pénzügyi, a munka- és szociális ügyi, az igazságügyi, valamint a környezetvédelmi tárca. A jobboldal legerősebb minisztere Edmund Stoiber bajor tartományi kormányfő, a CSU elnöke lesz, aki a gazdasági minisztériumot veszi át. Szintén uniós vezetője lesz a védelmi, a mezőgazdasági, a belügyi, az oktatási és kutatási tárcának.
Vörös-fekete nagykoalíció utoljára a hatvanas években volt Németországban, s elemzőknek most kételyeik vannak atekintetben, hogy e formáció mennyire lesz hatékony, már ami a szükséges reformok megvalósítását illeti. Bár a – hosszúnak ígérkező – koalíciós tárgyalások csak most kezdődnek, valószínű, hogy Merkel kénytelen lesz alább adni a választások előtt hangoztatott, az SPD-énél radikálisabb reformkoncepciójából, így elsősorban a foglalkoztatási szabályozásnak a leépítések megkönnyítését célzó lazításából és a kollektív béralkuk rendszerének gyengítéséből.
Várhatóan ugyancsak kompromisszumos megoldás születik a jövedelemadó csökkentésének ügyében, hiszen az SPD nem ért egyet a legfelső kulcsnak a CDU által javasolt mérséklésével. Viszonylagos egyetértés van viszont a felek között az államháztartási konszolidáció szükségességében.
Papp Zoltán