A Nemzetközi Valutaalapot (IMF) gyakran vádolják azzal, hogy húsba vágó intézkedéseket erőltet rá a bajba jutott országokra, amelyek ellentétesek a lakosság akaratával. Egy most megjelent tanulmányból az derül ki, hogy a kormányok mindenesetre jól járnak azzal, ha lenyeletik országukkal a nemzetközi pénzintézet által ajánlott keserű pirulát. Axel Dreher, a Mannheimi Egyetem közgazdásza a Foreign Policy című folyóiratban megjelent cikkében 96 ország választási eredményeinek vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy azok a kormányok, amelyek a választások előtt megállapodtak az IMF-fel, fölényes győzelmet arattak a voksolás során. Ennek oka a szerző szerint az, hogy a nehéz gazdasági helyzetben lévő országokban a szavazók bíznak abban, hogy az IMF segít megoldani a problémákat. A szerző Oroszország példáját idézi, ahol a kormány 1996-ban 10,2 milliárd dolláros hitelmegállapodást kötött a Valutaalappal, majd öt hónappal később Borisz Jelcint ismét elnöknek választották.A szerző azonban arra figyelmeztet, hogy az IMF-fel kötött megegyezés nem feltétlenül csodaszer. Dinamikus gazdaság esetében a választók esetleg a kormány hozzá nem értéseként értelmezhetik, hogy a politikusok csak a végső menedéknek tekintett Valutaalaptól tudnak hitelt szerezni.
Gáti Tibor