A Fortune magazin elkészítette a legbefolyásosabb nők 50 fős listáját külön az USA-ra és külön a világ többi részére vonatkozóan. Az előbbi listát Carly Fiorina, a Hewlett-Packard elnök-vezérigazgatója, az utóbbit Marjorie Scardino, a Pearson vezérigazgatója vezeti. A lista szereplői többnyire jelentős cégek irányítói, de nem minden esetben. Így például a nem amerikai listára felkerült Gianna Angelopuolous-Daskalaki, az athéni olimpia szervezőbizottságának elnöke vagy Donatella Versace, aki ugyan a Gianni Versace cég vezérigazgatója, de befolyását nem a cég nagysága, hanem a divatra gyakorolt hatása adja. A jelöltek közé azonban mindenképpen csak olyan személyek kerülhettek, akik névlegesen is valamilyen posztot töltenek be.
Érdekes vonása az USA-n kívüli listának a nemzetiségi összetétel. Míg kínai származású vagy brit nőket szép számban lehet találni befolyásos pozíciókban, németet vagy koreait alig. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy az együttesen is csak tízmillió lakost számláló Hongkongból és Szingapúrból többen kerültek fel a listára, mint a több mint 120 milliós Japánból. A hagyomány és a kultúra szerepét mutatja, hogy Dél-Koreában egyáltalán nem kerülhetnek nők magas presztízsű pozíciókba. A vegyes etnikai összetételű Hongkongban ezzel szemben kisebbek az akadályok, míg Kínában egyes vélemények szerint a gyors gazdasági növekedés által teremtett szükségletek törték át a tilalmak falát. Ezzel szemben az európai nők többsége úgy látja, hogy az előítéletek továbbra is akadályozzák előrejutásukat az üzleti életben. Ezt mindenesetre alátámasztja, hogy a listán lényegesen nagyobb számban szerepelnek a női egyenjogúság tekintetében élenjárónak tekintett skandináv országokból származó nők, mint a még mindig meglehetősen hagyományos elveket valló Olaszországból valók. A francia nők előrejutási esélyeit rontja, hogy a teljes életet többnyire fontosabbnak tartják a puszta karriernél.
G. T.
Gáti Tibor