Az Egyesült Államokban végrehajtott terrortámadások közvetlen gazdasági ára a biztosítók becslései szerint 20 milliárd dollárt tehet ki, de a közvetett károk ennek az összegnek a százötvenszeresére rúghatnak, ha figyelembe vesszük a világ értékpapírpiacain bekövetkezett háromezermilliárd dolláros értékvesztést. Ez a támadásokat esetleg követő világméretű zavaroktól - netán a háborútól - való rettegést tükrözi. A megoldás azzal ellentétben, amit egyesek követelnek, nem egy amerikai gazdaságélénkítő csomag, hanem olyan bizalomerősítő intézkedések, amelyek biztosítják a világot, hogy a jelenlegi globális gazdasági hálózat hatékonyan és megszakítás nélkül működik tovább.
A legfontosabb elkerülni a háborút. Az Amerikát ért súlyos terrortámadás miatt érthetően túlfűtött retorika ellenére ez még nem a XXI. század első háborúja. A legsúlyosabb hiba volna egy terrortámadásra válaszul háborút indítani - az ilyenfajta válaszadás sodorta az első világháborúba a világot Ferdinánd főherceg szarajevói meggyilkolása után. Éppen úgy, mint most, 1914-ben is elkerülhetetlennek látszott a globalizáció. Az első világháború azonban két generációnyira véget vetett annak - az első világháború mészárlását két évtized gazdasági zavarai és a második világháború követte. Jobb lenne nem játszani a békével és a világgazdasággal.
A modern gazdaságtörténet legfőbb tanulsága, hogy globálisan összekapcsolódott gazdaságban élünk. A világkereskedelemben, a pénzügyekben, az utazásokban és a termelésben bárhol bekövetkező nagyobb zavarok súlyos hatást gyakorolnak az egész világgazdaságra. Ez már szeptember 11. előtt is bebizonyosodott, amikor az Egyesült Államok pénzügyi lufijának kipukkadása sokkal komolyabb hatással volt a világgazdaságra, mint eredetileg várták, és a piacok közti áthatások sokkal erősebbek, mint azt általában hiszik.
Ezért szeptember 11-re a legfontosabb gazdasági reagálás a globalizáció kereteinek megszilárdítása kell legyen. El kell érni, hogy a kormányok világszerte ismételten elkötelezzék magukat ennek sikere mellett, mégpedig azzal, hogy úgy viszik végbe, hogy az minden nemzet, köztük a legszegényebbek hasznára is váljon. Enélkül az üzleti befektetések és a lakossági fogyasztás zuhanni fog, s velük a világgazdaság is.
A következő lépések a legszükségesebbek:
1. Amerikának diplomáciai megoldást kell keresnie a terroristák elfogására. Ha a tálibok hajlandók bizonyítékok alapján kiszolgáltatni őket, akkor ezeket a rendelkezésükre kell bocsátani. A tárgyalási készség nagyon hatékony tud lenni. Létfontosságú megsemmisíteni a terroristák azon képességét, hogy ilyen embertelen borzalmakat kövessenek el, de a katonai akciók - különösen, ha azok ártatlan civilek életét oltják ki - csak a legvégső megoldást jelenthetik, nem az első lépést.
2. Szükség van arra, hogy az emberek bízzanak a nemzetközi kereskedelem és szállítás, utazás alapvető infrastruktúrájában. Ennek érdekében a közlekedési és kereskedelmi csomópontok biztonságát meg kell erősíteni. De a biztonság még a kemény antiterrorista akciókat beleértve sem azonos a hadviseléssel.
3. A többi országgal együttműködve agresszív akciókkal szét kell verni a terroristahálózatokat - felszámolni pénzügyi hátterüket, embereik utazásának szabadságát és fegyverszállításaikat.
4. Az Egyesült Államoknak és Európának ragaszkodnia kell ahhoz, hogy az OPEC sem az olaj szállításában, sem árazásában ne okozzon zavarokat. Az e válsággal kapcsolatban a leginkább kiszolgáltatottak közé tartozó OPEC-kormányok várhatóan készségesen belemennének egy ilyen nemzetközi kötelezettségvállalásba. Fel kellene ajánlani katonai kíséret biztosítását szükség esetén a globális energiahordozó-szállítmányok mellé biztonságuk garantálására.
5. A vezető központi bankoknak, mint eddig, továbbra is biztosítaniuk kell a megfelelő likviditást. Mivel Japán már recesszióba süllyedt, a tokiói jegybanknak még agresszívabb lépéseket kell tennie, elég jent adva el ahhoz, hogy megakadályozza a hazai valuta felértékelődését. (Az árfolyamnak 120 jen/dollár alá kellene gyengülnie.)
6. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) novemberi miniszteri ülésén el kellene indítani a világkereskedelmi tárgyalások új fordulóját, jelezve, hogy a szervezet valamennyi tagja elszántan kitart a szabadkereskedelem mellett. Ideje, hogy a gazdag országok tekintettel legyenek a szegények kívánságára, és elkezdjék ezeket a megbeszéléseket. Ennek érdekében azonnali és hatékony lépésekre van szükség, amelyek biztosítják a fejlődő országok exportőreinek jobb hozzáférését a gazdag országok piacaihoz (különösen a ruházati és a mezőgazdasági cikkek terén), és tisztességesebb szabályokat kell érvényesíteni a szellemi termékek tulajdonjogainak tiszteletben tartása érdekében.
7. Amerikának fel kell ébrednie két évtizedes álmából, amely alatt nem sok figyelmet szentelt a világ legszegényebb országai égető szükségleteinek. Nem biztosított kellő mértékű szellemi és anyagi erőforrásokat a szegény országokban az AIDS ellen folytatott harchoz; húzta az időt a világ legszegényebb államai adósságainak elengedésében (nem annak költségei miatt, amelyek elhanyagolhatóak, hiszen azok amúgy sem képesek visszafizetni tartozásaikat, hanem mert az amerikai politikusok nem vették komolyan a szegények helyzetének súlyosságát); és a nemzeti jövedelem arányában mérve minden gazdag országnál kisebbre korlátozták a külföldnek nyújtott segélyeket. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, jó kezdés volna az élére állni az évente szegény emberek millióinak halálát okozó járványok - az AIDS, a malária és a tuberkulózis - elleni harcnak.
Az Egyesült Államok mint a termelés, a kereskedelem és a pénzügyek globális hálózatának központja a leginkább érdekelt a globalizáció sikerében. Egy széles körű és vad háború a szeptember 11-i gyalázatos terrorcselekményekre adott válaszul nem védené meg sem az Egyesült Államok, sem a világ érdekeit.
Az eredmény kiszámíthatatlan és potenciálisan mindenki számára katasztrofális volna. A XXI. század igazi külpolitikai kihívása az Egyesült Államok vezetése számára a globális társadalom lakosai közti békés kapcsolatok megőrzése.
Copyright: Project Syndicate
Barabás János T.