Brüsszeli tudósítónktól:
Bár a tagállamok egyaránt azt hangoztatják, hogy nem engedhetik meg maguknak a kudarcot, az előjelek nem biztatóak az intézményi reformoknak szentelt nizzai csúcstalálkozón. A résztvevők mindenesetre azzal biztatják magukat: a kormányközi konferenciák régi sajátossága, hogy az utolsó pillanatban végül is megszületik a megállapodás, mint ez Maastrichtban és Amszterdamban is történt. Az EU soros francia elnöksége elkészítette ugyan a megállapodás szövegtervezetét, ám a zárójelben felsorakoztatott lehetséges alternatívák elvetése vagy elfogadása szinte lehetetlen feladat elé állítja az EU kormányait.
Az intézményi reformok négy fontos területén kell dűlőre jutni. Bár az EU-döntések a kérdések 80 százalékában már ma is minősített többséggel születnek, további területekre kívánják kiterjeszteni a többségi elvet, hogy a vétójog valóban csak vitális kérdésekben maradjon fönt. A nemzeti szuverenitás további csorbítása azonban többek esetében már elérte a fájdalomküszöböt, így például Nagy-Britannia az adópolitikában, Németország a menekültkérdésben ragaszkodik vétójogához. A reformok másik területe a brüsszeli bizottság összetétele.
