Kezdjük azzal, hogy a nagyságrendileg tízmilliós országban a kétmilliós főváros kiemelkedő súllyal van jelen, vagyis szinte szimbiózisban élnek. Közben óriási a kormány ráhatása a városra, és persze a városnak is van hatása az országra. Most azt látjuk, hogy a kormányzat erőteljesen beavatkozik a budapesti városfejlesztési folyamatokba különböző városnegyedek, kiemelt projektek mentén. Ez hogyan befolyásolja az ön munkáját?

Rettenetesen.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

A főváros és a kormány együttműködése finoman szólva sem zökkenőmentes

Jó lenne kicsit részletesebben elemezni a helyzetet, hiszen ez egy lényegi kérdés.

Az is. De fontos látni, hogy ez nem egyedülálló helyzet, hiszen a nagyvilágban sok olyan állam van, ahol a főváros minőségileg más urbanisztikai világot képvisel, mint az ország többi része. Bécs és Ausztria, Pozsony és Szlovákia, London és Nagy-Britannia, Párizs és Franciaország kontextusában is érvényesüknek ezek a mintázatok. A fővárosoknak egy kicsit más a szerepük. Budapestet nem tekinteném kétségbeejtően vízfejűnek vagy túl nagynak, hiszen amíg ez a koncentráció működik és hasznosnak bizonyul, addig ez természetes jelenség a települések viszonylatában. 

Milyen koncentrációról beszélünk?

A fővárosokban koncentrálódik a tudás, a képességek, a tőke, és bizonyos szempontból a hatalom is, tehát az adminisztratív döntéshozatal helyszínei. Ez önmagában nem tragédia. Szoktam mondani a kollégáknak: nem találhatunk minden kisebb városban egy nemzetközi hírű agysebészt, de ilyen kimagasló kvalitású szakembert egy lakótelepnyi egység sem tarthat  fenn. A csúcsszakemberek, az innováció élharcosai, a különleges értéket képviselő vállalkozások bizonyos helyeken koncentrálódnak, és a fővárosoknak, a nagyvárosoknak ez a koncentrációképesség az egyik fő funkciójuk.

Ha már Budapest és az ország viszonyáról beszélünk, akkor rögtön jön még egy viszony: jelenleg hogyan zajlik a kormányzat és a fővárosi önkormányzat együttműködése?

Ez egy másik kérdés, de ugyanahhoz a problémához vezet vissza. Ezzel kapcsolatban mindig egy szót tudok csak mondani: szubszidiaritás, amely azt jelenti, hogy minden problémát és kérdést azon a szinten kell eldönten, megoldani és végrehajtani, ahol jelentkezik. A kormányzatnak nem kellene a városokat irányítania, az egyetlen feladata az lenne, hogy támogassa azokat és bízzon abban, hogy a városi szereplők, az önkormányzatok kellő felkészültséggel és szellemi munícióval rendelkeznek ahhoz, hogy a saját ügyeiket intézzék.

A konfliktus ott keletkezik, hogy a kormányzat szeretné a fővárost – hogy így mondjam – leiskolázni, jobban tudni nála, hogy mire van szüksége. Természetesen nem lehet elhallgatni, hogy Magyarországon az a szokás: aki adja a pénzt – a közpénzt! – , az meg is akarja határozni, hogy mire és milyen módon költik el. Ez nagyon szomorú helyzetet hoz létre, mert nem a legjobb megoldások és hasznosulások felé mennek ezek a folyamatok. Magyarul mondva: nem kellene a kormányzatnak a főváros feladataiba nyersen, aktívan beleszólnia.

Budapesti fejlesztések: a Lánchídtól a Budai Váron át a Ligetig

Hogyan kellene ezt másképp csinálni?

Mondok egy konkrét példát. A Lánchidat 2023-ra felújítottuk Budapest fennállásának 150. évfordulójára. Ez a város számára egy csodálatos ajándék volt. Ehhez 6,5 milliárd forint kormányzati támogatást ígértek. Eközben a főváros elhatározta, hogy a Lánchidat kiszervezi a fő közúti hálózatból. Ma a Lánchídon közösségi közlekedés, taxi és kerékpár járhat. A kormány azonban végül arra hivatkozva nem fizette ki a beígért támogatást, hogy a felújítás nem az ő igényeik szerint valósult meg. Ők azt szerették volna, ha a személygépkocsik is ott maradhattak volna.

Mi köze a Lánchíd felújításának ahhoz, hogy a főváros mit enged fel egy általa felújított objektumra?

A kormány mindenbe bele akar szólni, ami ma a hatalom túlzott központosításának egyik sajnálatos sarokpontja. Ez egyszerűen tévedés. A szubszidiaritás elve azt mondja, hogy mindent azon a szinten kell eldönteni, ahol az a legközelebb található az érintettekhez. A szubszidiaritás elvét már XV. Leó pápa is megfogalmazta 1930-ban. Nem új gondolat, csak éppen ma nem nagyon alkalmazzuk.

A Liget Budapest és a Budai Vár fejlesztései is ebbe a konfliktusrendszerbe illeszkednek?

Teljes mértékben. A 2010 és 2019 közötti időszakban a kormányzat azt a gondolatot képviselte, hogy fejlesztési ügynökségeket, szellemi csoportokat, think tankeket, vagyis agytrösztöket hoz létre, ahol majd kitalálják tudatosan, hogy mire van szükség Budapesten, a főpolgármester és a stábja pedig végrehajtja azokat. Ez a logika még a tanácsrendszerhez képest is erősen centralizált megoldás, hiszen, ha jobban megnézzük, a tanácsrendszerben sem voltak ennyire kiszolgáltatottak a tanácsi szereplők. Az olimpiai fejlesztések, a Diákváros, a Galvani híd, Ferencváros átalakítása, a Városliget fejlesztése mind-mind olyan központi gondolatok voltak, amelyeket Budapest feje fölött szerettek volna lebonyolítani. 

De azért a Liget Budapest megaprojektben megépült vagy felújított ingatlanok mégiscsak nemzetközi díjakat hoztak Budapest és az egész ország számára. A Városliget esetében hatalmas feszültség volt éveken át, de valójában mi az alapvető probléma?

A Liget Budapest és a Budai Vár esetében szakmai szempontból sokáig nem volt világos, hogy pontosan mi fog megvalósulni. Azt szoktuk mondani: ott áll előttünk egy színpad függönnyel letakarva, miközben bottal bökdössük, próbálunk információt szerezni, hogy mi is van a függönyök mögött. Strucc vagy elefánt? Majd egyszer csak kiderül, hogy zsiráf, később pedig észrevesszük, hogy mégiscsak van ott egy elefánt is. A 2014-es Városliget-törvény 99 évre elvette a Városligetet a Fővárostól, és egy állami szervezet kezelésébe adta. Ez azért volt megalázó, mert a Városliget Európa legrégebbi, a köz számára megnyitott közparkja, és mindig is városi tulajdonban volt. A város pedig itt alapvetően történeti kertben gondolkodik minél kevesebb beépítéssel.

Jól gondoljuk, hogy a budai vár újjáépítése sem okozott osztatlan örömöt a budapesti városházán?

A vár esetében mostanra eldőlt, hogy a királyi palotát „pénz nem számít” alapon építik vissza az 1904–44 közti állapotába. Építészként sokan azt gondoljuk, hogy ez az épület sosem volt igazán szép. Egy historizáló, neobarokk-szecessziós keverék, ahol még a kupola is rossz helyen volt – vagyis szerintünk építészetileg sem olyan mesterműről van szó, amit feltétlenül rekonstruálni kellene. Miért költünk megszámlálhatatlan sok pénzt erre? A replikaépítés nem érték. Egy műkincs értéke az eredetiségében rejlik. Ha lebontok és újraépítek valamit 21. századi gipszstukkókkal és aranyozással, azzal nem a nemzet nagyságát mutatom meg. Azzal azt mutatom, hogy tudok pénzért gipszet aranyozni – de más ötletem nincs, a világ mai kérdéseiről semmi sem jut az eszembe.

De összefüggéseket is feltárhatunk a budai vár és a Városliget vonatkozásában. A várnegyed funkcióváltásával együtt a kulturális tartalom különböző helyekre exportálása – így a Városligetbe – nem volt a Nemzeti Hauszmann Program explicit része. Erre később kellett rájönnünk. A Magyar Urbanisztikai Társaság korábban kiadott egy kiadványt „Vár – Város – Liget” címmel. Ez erős kormányzati ellenérzést váltott ki, mert vitatta azt az alapkoncepciót, amit ki sem mondtak, csak ma már látjuk, hogy így van.

Rozsdaövezetek, felhőkarcolók, Rákosrendező

Ha már így belelendültünk, ne álljunk meg félúton! Beszéljünk a rozsdaövezetekről, különösen Rákosrendezőről, hiszen ott sem kerek a történet! Lát itt valami pozitív folyamatot?

Itt is nagyon jól látszik a különbség a kormányzati és a fővárosi gondolkodás között. A kormány szeretett volna hozni egy olyan befektetőt, aki valami nagyon magasat, kiválót és fontosat épít. 200-500 méteres tornyokról beszéltek. A kérdés az volt, hogy ebbe beleszólhat-e a város, és beleszólhat-e a város közönsége. Kell-e nekünk egy 500 méteres torony? Londonban a Shard Európa egyik legfantasztikusabb felhőkarcolója, de az sem 500 méter magas, csupán 310 méteres. Ki találta ki ezt az 500 méter magas felhőkarcolót? Kinek? Minek? Milyen magatartás az, hogy ülünk valahol és megállapodásokat kötünk extravagáns tornyokról, de nem kérdezzük meg a helyi közösséget?

Ezzel kapcsolatban nem volt előzetes párbeszéd Önök és a kormány képviselői között?

Mi tartjuk a kapcsolatot az országos főépítésszel, illetve az Építészeti és Közlekedési Minisztériummal. Kérdeztem is tőlük: hol vannak a tervek? Azt mondták, hogy nyugodjak meg, nagyon jó lesz. De én ebbe nem tudtam belenyugodni. Makovecz Imre azt tanította, ha valahová megyünk, két dologgal kell kezdeni – kopog és köszön. Nálam semmilyen befektető nem kopogott, nem köszönt. Karácsony Gergelynél sem kopogott, nem köszönt. Hol van a terv? A jelenlegi kormányzatot sajnos csak az érdekli, hogy a pénzt arra költse, amire ők akarják. Nem érdekli, hogy a fővárosnak mi a fontos. Ez furcsa magatartás.

És mi lesz Rákosrendezővel, mit szeretnének?

Mi nemzetközi tervpályázatot indítottunk. Negyvenhárom csapat jelentkezett, tizenhat dolgozik a terveken. Nemrég zajlott az ismertető bejárás, 110 különféle nemzetiségű építész taposta a feltúrt földet. A feladat adott: hogyan lehet az elhagyott vasúti területen egy korszerű XXI. századi városrészt létrehozni, ahol nem csak spekulatív tőke vesz részt, hanem többek között az intézményhálózat, a közösségi közlekedés, és a parkhálózat is a helyére kerül. Ez egy hatalmas kísérlet, ezért is fontos az a tudástranszfer, amit külföldi cégektől remélünk a pályázat során. Az urbanisztika ma már nem arról szól, mit építünk, hanem arról, hogyan fogadtatjuk el és hogyan tesszük hasznossá a városlakók számára.

Általánosságban a rozsdaövezetek, az a több ezer hektárnyi terület Budapest igazi aranytartaléka. A főváros mit tud ezzel kezdeni?

A városfejlesztés nem arról szól, hogy mindent magunknak kell megépíteni. A városfejlesztés arról szól, hogy minden szereplő egy asztalhoz ül és egy kompromisszumos irányba indul el. Ha például a Láng Gépgyár jelenlegi rozsdaövezeti területén a fejlesztő építeni akar, akkor tegye meg a meghatározott célok mentén. Amennyire ismerem a terveket, minőségi beruházásról beszélhetünk.

Most már akkor itt ne hagyjuk abba: folytassuk a zuglói városközpont-fejlesztéssel, az úgynevezett Zuglo City Centerrel. A rendszerváltás óta ment a vita, hogy mi épüljön, többek között lengyelek akartak Mundo néven egy nagy plázát, majd egy városközpontot építeni. A rendszerváltás utáni politikai adok-kapok igazi Monty Pythonja ez. Végül megépült a városközpont. Mit szól hozzá?

Eredetileg lakónegyedként indult a fejlesztés, amelyet megelőzött egy kis belső pályázat nagyszerű építészirodákkal. Zaha Hadid építészirodája nyert fantasztikus formavilággal. Ebből azonban semmit sem fogunk látni, mert az eredeti ötlet helyett egy hatalmas irodakomplexum, egy meglehetősen furcsa városrész épült fel. A kormány megvette az ingatlanegyüttest a fejlesztőtől nagyon magas áron. A mi kérésünk az volt, hogy a Csömöri utat magas színvonalon építsék át. Sikerélményként könyvelhetjük el, hogy a buszvégállomás, a közlekedési megoldások megújultak. De összességében nem egy világváros alközpontja épült itt fel.

Prágában és Varsóban megvalósultak a stratégiai gondolatok, nálunk elvesztegetett évek vannak

Amikor Ön elfoglalta a főépítészi pozíciót, mi volt a határozott gondolata arról, hogy mit szeretne elérni hivatali ideje alatt. Illetve hol tart most ebben a folyamatban?

Sokkal több stratégiai gondolat végigvitelét reméltem. Ehhez képest a napi pénzhiány és működési problémák, illetve a politikai civakodás felemészti az energiáinkat. Más városokban – Prágában, Varsóban – a városfejlesztés stratégiai gondolatai megvalósultak. Nálunk elvesztegetett évekről beszélhetünk. A városfejlesztéshez ugyanis stabil háttér kellene, akkor lehetne igazán dolgozni. Nem háború közben. Ez hiányzik a legjobban.

Mondjunk azért valami pozitívat is az új év elején! Van most tényleg olyan fejlemény Budapesten, amire jó szívvel tudja azt mondani, hogy előrelépés?

Van, és ezt fontos kimondani. Az építőipari minőség sokat javult az elmúlt években, döntően a piaci fejlesztők munkájának köszönhetően. 2016 óta energiatakarékosan, szigorú követelmények szerint kell építkezni, és a most elkészült lakóépületek – akár piaci alapú otthonokról, akár a kevés önkormányzati bérlakásról beszélünk – megfelelnek az ilyen típusú európai sztenderdeknek. Emellett pozitív fejlemények a kerületi közterület-fejlesztések is. 

Örülök Józsefváros eredményeinek, és minden olyan beavatkozásnak, ahol valódi városi minőség jön létre. Örülök a közlekedési fejlesztéseknek, hiszen indul a pesti fonódó villamos, előrelépések történtek az északi és déli városrészek összekötésében is. Emellett kifejezetten jónak tartom az Egészséges utcák programot is. Ez mintegy húszmilliárd forintos, uniós forrásból megvalósuló kezdeményezés, amely fásításról, autómentes vagy forgalomcsillapított utcákról, mikromobilitásról, vagyis élhető közterekről szól. Sok jó terv érkezett, és ezek tekintetében valódi szakmai munka zajlik.

De a legfontosabb pozitívum talán mégis az, hogy Budapest alapvetően egy príma hely. Ez a város működik, van itt tudás, energia és magas minőségű városi kultúra. Éppen ezért lenne különösen fontos, hogy ne állandó civakodás közepette próbáljunk várost fejleszteni, hanem stabil háttérrel kiszámítható módon jókedvűen, fülig érő szájjal, hiszen a városfejlesztés nem háború. Ha ez megoldható lenne, akkor sokkal több mindenre lennénk képesek.

Ha most a fa mögé akarunk nézni az erdőben, akkor mit látunk?

Összességében a budapesti városfejlesztést alapvetően a kormányzat és a főváros közötti feszültség jellemzi, amely a szubszidiaritás elvének megsértéséből és a hatalom centralizációjából fakad. Bár vannak pozitív, minőségi javulást mutató projektek és kezdeményezések, a folyamatos civakodás akadályozza a hosszú távú stratégiai gondolkodást és a város teljes potenciáljának kihasználását.

Erő Zoltán az Otthon Start Expo egyik előadója lesz, ha szeretné meghallgatni előadását, nincs más dolga, mint regisztrálni az eseményre. Részletek alább.