Egy elkeseredett édesanya kezdte ezt el, más anyáknak, azoknak a családoknak, akik kétségbeesve megoldást kerestek – fogalmazott Tóth Domonkos, a cég ügyvezető-tulajdonosa, aki már jogi egyetemi tanulmányai alatt elkezdett a családi vállalkozásban dolgozni. Cikkünk első részében beszélgetünk arról, hogyan tudnak olyan ízeket előállítani a speciális lisztekből, amelyről egy normálisan étkező ember meg sem mondja, hogy az gluténmentes. Viharokban volt részük az elmúlt 25 évben, de már szinte rutinosan kezelik.

„Nálunk az étel, nem csak étel. Bizalom, felelősség és kicsit „gyógyszer” is. Minden kakaós csiga, pogácsa és kenyér mögött ott van az a szándék, hogy aki ide belép, ne azt érezze, mit nem ehet – hanem azt, hogy különleges ember, akinek jár a biztonság és az „ételélmény”. Huszonöt éve ugyanaz tart meg minket: a kölcsönös bizalom a vásárlóinkkal” – foglalta össze lapunknak Tóth Domonkos, hogy miért is kell ételallergiásoknak készített élelmiszerrel foglalkozni, miközben a nagyipar már bekebelezte ezt a szegmenst, csak éppen nem úgy, mint a hagyományosan táplálkozókét. Nekik nem fűződik érdekük hozzá, a menedzsement pedig nem találkozik a vásárlókkal – és éppen ezért az igényeikkel sem – szögezte le a Táplálékallergia Centrum második generációs vezetője.

Kapcsolódó

A táplálékallergiák előfordulási gyakorisága világszerte magas, különösen gyermekek körében, a leggyakoribb allergiás reakciót kiváltó élelmiszerek a tej, tojás, földimogyoró, olajos magvak, búza, szója, hal és kagylók és rákok. Tízből három magyar követ valamilyen speciális étrendet, elsősorban ételallergia vagy intolerancia miatt. A megkérdezettek tizede olyan egyszerűen elkerüli azokat az élelmiszereket, amelyekre allergiás vagy érzékeny.

Magyarországon az ételallergiások aránya folyamatosan nő, nagyjából a felnőttek 2 százaléka a gyermekek pedig 6 százaléka szenved valódi ételallergiában, de pontos, aktuális statisztika nincsen a teljes népességre, viszont az intoleranciával élők száma ennél jóval magasabb. Számuk százezrekben mérhető, és vannak, akik szenvednek a tünetekkel, de nem tudják, mitől van, mert nem estek át kivizsgáláson.

„Amikor megszületett a diagnózis, hogy a kisebbik gyermekem ételallergiás, akkor még csak egy kis Soroksári úti bolt volt az egyetlen hely, ahova mehettem, ahova mehettem, nem volt mese, meg kellett tanulnom rizslisztből, kukoricalisztből sütni, főzni – mesélte Tóthné Rabóczki Ágnes, aki mai napig is jelen van az összes munkafázisnál. – Budapesten nem volt hely, ahova el ne mentem volna, és meg ne kérdeztem volna, hogy most hogyan tovább. A kilátástalanságot végül megelégelve a tettek mezejére léptem, és 2001-ben elkezdtem felkutatni az elérhető gluténmentes termékeket, majd egy ismerősöm kisboltjában béreltünk először egy kb. 30 x 50 cm-es polcot, aztán kettőt, aztán egy egész polcsort, és így tovább, míg végül 2004-ben nyitottuk meg az első saját üzletünket a Lehel Csarnokban, Táplálékallergia Centrum néven. Itt magyar és európai gyártók előrecsomagolt gluténmentes élelmiszereit árultuk és bár széles és egyre bővülő választékot kínáltunk, jelentős saját importunk is volt, idővel rájöttünk, hogy a vásárlók nem ezeket keresik”.

Tóthné Rabóczki Ágnes
Tóthné Rabóczki Ágnes
Kép: Tóth-Rabóczki Kft. / Old Millers

2009-ben költöztek át a Vág utcába, ahol az üzlet mellett már gluténmentes pékséget és cukrászatot is létrehoztak melyeket azóta is üzemeltetnek, gluténmentes kenyereik, süteményeik legfontosabb tulajdonsága pedig, hogy tartósítószerektől mentesek, és frissen helyben, saját fejlesztésű és gyártású lisztekből, egyedi technológiával készülnek.

„Magyarországon 1990-ben még szovjet csapatok állomásoztak, hol volt itt még akkor
gluténérzékenység.”

„Mikor a testvéremet 35 évvel ezelőtt cöliákiával diagnosztizálták, szó szerint egy légüres térbe kerültünk”. Tóth Domonkos elmondása szerint a diagnózistól a cégalapításig eltelt a bő tíz év nagyon nehéz időszak volt a családjuk számára, kemény logisztikával lehetett csak megoldani olyan hétköznapi dolgokat, hogy az öccse elmehessen például táborozni, vagy éppen ebédelni tudjon az iskolában. A mai napig átérzik milyen az, amikor egy ijedt család egy friss diagnózissal érkezik az üzletbe. 

„Ezt a céget annyi pénzből kezdtük el csinálni, amennyi éppen a zsebünkben volt, nem volt tervezés, meg stratégia, ez egy „érzelemvezérelt” indulás volt, nem volt túlgondolva. Ennek előnyét élvezzük a mai napig, mert a rengeteg emberi kapcsolatba tett befektetés és energia kamatozik a mai napig. Édesanyám szinte az összes vevőt név szerint ismeri. Ez az a bizalom, amire építeni lehetett és lehet azóta is. Hiába dolgozom egy márkanéven, a vásárlóink Ágikához jönnek.”

Bár világéletében jogásznak készült, 2004-ben nem volt más választása, be kellett állnia a vállalkozásba, mert mint mondta, „eszetlenül” nőtt a cég, folyamatosan duplázódott, hatalmas volt az igény, és a jogi tanulmányokat be tudta építeni a cégvezetési gyakorlatba. Tóth Domonkos elmagyarázta, hogy a gluténmentes pékáruk, lisztek nemcsak szimplán élelmiszerek, ezek inkább hajaznak a gyógyszerre, hiszen azokat a tüneteket lehet velük kezelni, amelyeket ezek a betegségek okoznak, és ma még nem lehet gyógyszeresen gyógyulni. „Ez még az élelmiszerekhez képest is egy plusz bizalmi tőkét igényel, mert a vásárló abban bízik, hogy ez nem fog neki egészségügyi problémákat okozni”.

Idővel persze nem lehetett megúszni a cégépítés fáradságos munkáját sem. Sokasodtak a feladatok, nőtt a létszám, meg kellett tanulni vezetni, irányítani, szervezni. Közben a külső környezet is sokszor változott és hozott újabb és újabb kihívásokat. „Jöttek a válságok sorban, de állva maradtunk.”

2008-2009-es pénzügyi válság

Ez az időszak kiegészült egy alapanyagellátási problémával, kiesett az addigi beszállító, így jogászként, aki a fizikával-kémiával sosem volt jó viszonyban, nekiállt tanulni, tanulni, tanulni, aztán autodidakta módon megtanulta a sütőipart, a cukrászatot, és azt, hogy hogyan is működnek az alapanyagok, mert a gluténmentes liszt nem úgy működik a konyhában, mint a búzaliszt. „Nappal egyetem és munka, éjjel próbasütések, alapanyagtesztek, közben pedig sütőipar, pénzügy – számvitel, és vállalatgazdaságtan tanulás, hiszen menet közben a cég működését is meg kellett értenem.”

A gluténmentes termékfejlesztés során szinte a nulláról kellett mindent kezdeni, nem volt mihez nyúlni, nem voltak elérhető kész információk. Domonkos elmondása szerint „a dolog nehézségét az adja, hogy a sikér, mely tulajdonképpen a tészta szinte összes tulajdonságát, a nyújthatóságtól a térfogaton át a termék puhaságáig meghatározza, a mi esetünkben teljesen hiányzik a tésztákból. Ezt az esszenciális, fundamentális elemet kell valahogy pótolnunk. Minden egyes jellemzőt külön – külön, egyesével kellett felépíteni, majd ezeket sorban összehangolni ahhoz, hogy egy – egy termék vagy tésztatípus létrejöhessen. Azt hiszem a lelki békém érdekében soha nem fogom összeszámolni, mennyi időt és pénzt égettünk el a termékfejlesztések, kísérletek során.”

Hozzátette, ez egy rengeteg áldozattal járó időszak volt.

„Az hajtott előre, hogy sikerélményem volt, láttam, hogy értéket teremtünk, de ez sem egyből jött, lépésenként haladtunk előre, és a vásárlók pozitív jelzései löktek, és löknek előre még mindig. Nagyszerű emberek járnak hozzánk vásárolni, és mindannyian nagyon „jó fejek”. Az a végtelenül támogató légkör, amiben dolgozhatunk általuk, alapjaiban határozza meg a mi hozzáállásunkat is, hiszen nekik csak a legjobb jár!”

Mint mondta, ezeken a nehéz időszakokon is ők segítettek át a céget. „Rengeteg megalkuvással járt, rengeteg lemondással és rengeteg kompromisszummal, de már ott tartunk, hogy nem kell ennek a hasznosságát napi szinten bizonyítgatnunk. Ha mi kiteszünk a pultba egy kakaós csigát, az egy iszonyú kellemetlen probléma kellemes megoldása.”

És még a Covid volt a „legkönnyebb”

Pont 2020-ra történt meg az a struktúraváltás, amikor a saját boltok helyett partnercégeket kezdtek el kiszolgálni, és ez elébe ment a „Covid-problémáknak", például a bérleti díjak húsbavágó emelkedésének. „Szerencsénk volt, hogy pont átfordultunk az új modellre, ami jobban tudott a megváltozott helyzethez alkalmazkodni. A bolti értékesítés ugyanis jelentősen csökkent, de nem szűnt meg, hanem átment online térbe, és nagy része ott is maradt, és ez ma már sokkal fontosabb rész, mint a Covid alatt volt. A vásárlók kitartottak, úgy és odáig jöttek be, ahogy az elő volt írva, és ha rendelni kellett, akkor rendeltek. Sokat segített az is, hogy egy új márkanevet is létrehoztunk ekkorra. Az Old Millers’ nevet már sokkal tudatosabban kezdtük felépíteni, és nem titkolt célunk volt vele, hogy akár külpiacokra is kiléphessünk majd általa.”

Tóth Domonkos hozzátette, a pandémia után volt egy sokkal nagyobb probléma, amikor az ellátási lánc felborult, nem lehetett hozzájutni alapanyagokhoz, volt olyan köztük, amelyeket csak árverésen tudtak megvenni. „Azzal, hogy ekkor sok beszállító, sok alapanyag kiesett, megint sokkal több munkát kellett beletenni, hogy az a minőség és portfólió fenn tudjon maradni, ami addig volt. Sajnos sokan megkötötték azt a kompromisszumot, hogy a minőségből alább adtak. Mi nem. Nehéz volt ebben a helyzetben üzleti tervet készíteni.”

Tóth Domonkos
Tóth Domonkos
Kép: Tóth-Rabóczki Kft. / Old Millers

És jött az energiaválság

Egyes cégek, amelyek már túléltek nehéz időszakokat, olyan helyzetbe kerültek, amelyből nem tudtak kijönni. Például elég volt, ha csak gázzal üzemeltek és nem elektromos árammal – mondta arról, hogy ebben az időszakban elképesztő történeteket hallottak arról, hogyan mentek tönkre nagy múltú, jól működő cégek. „Meg kellett volna menteni őket, és meg is lehetett volna, de otthagyták az út szélén a magyar kkv-szektort. Az utolsó tartalékot élte fel mindenki. Nagyon bizonytalan volt, hogy mit kapunk, és az, hogy kikerült az áram a tőzsdére, valutában fizetjük, olyan változásokat hozott, amelyekre egy kkv nem tud felkészülni.”

A deviza és az infláció növekedése sem maradt ki a sorból

A nagy hazai alapanyaggyártók termékei közül sok sajnos nemcsak a minőség, hanem olyan technikai okok miatt, mint az allergén anyagok keresztszennyeződése, gyakran nem üti meg azt a szintet, amire szükségük van. Még mindig nagyon sok az import, amiért devizában kell fizetni, az infláció pedig nagyon megütötte az embereket. Ahogy Tóth Domonkos fogalmazott, 

„itt már egy akció nem segített, itt már a vásárlók lelkét is kezelni kellett, de ezt napi szinten akkor lehet megtenni, ha ilyen bizalmas a viszony. Fáj, drága, de megértik, és azt látják, hogy az áremelkedés jó részét visszaforgatjuk, új termékek vannak, új alapanyagok, bővül a termékportfólió, mert amit tudunk, azt igyekszünk visszaadni. Elképesztő módon tisztelem azokat a vásárlóinkat, akikről tudom, hogy nehézséget jelent számukra nálunk vásárolni és bár választhatnák az olcsóbb alternatívákat,
mégis kitartanak mellettünk, és minden tiszteletet megérdemelnek, mert jöttek akkor is, amikor nagyon nagy baj volt.”

Minden krízis során igyekeztek meglátni a lehetőséget.

A legfontosabb hozadéka ezeknek a nehéz időszakoknak, hogy valódi, érett csapattá vált a cég, mint fogalmazott, náluk nincsenek alkalmazottak, vagy munkavállalók, csak munkaTÁRSAK vannak, így csupa nagybetűvel. „Kijöttek az erősségeink és a gyengeségeink, sok mindent újra kellett gondolnunk a jövőnkkel kapcsolatban. A válság eredményeként sokkal jobban kirajzolódott merre kell tovább haladnunk, milyen irányban kell fejlődnünk, és e munkánk eredményei mostanra már a polcokon is megjelentek.”

Riportunk második részében azt járjuk körül, hogy hogyan lehet fejlődni egy családi vállakozásnak, hiszen folyamatosan emelkedik az érintettek száma, és nő a kereslet a jóra. A megoldás pedig a kistermelők összefogásában van. Nem könnyű, de ha jobb lesz tőle a gluténmentes sajtos vagy tepertős pogácsa, az mindennél többet ér.