A stadionok reflektorfényei még fel sem gyulladtak, de a 2026-os labdarúgó-világbajnokság kapcsán már most politikai árnyékok vetülnek a pályára. Miközben az Egyesült Államok – Donald Trump bevándorláspolitikájának újabb szigorításai közepette – a világ legnagyobb sporteseményére készül, a kérdés nem csupán az, hány gólt és milyen meccseket hoz majd a torna, hanem az is, hány millió szurkoló meri vállalni az utazást. A fokozott ellenőrzések a határokon, az ICE (U.S. Immigration and Customs Enforcement) aktivitásának erősödése és a vízumkörnyezet bizonytalansága olyan tényezők, amelyek túlmutatnak a sporton: a 2026-os vb nemcsak futballünnep lehet, hanem gazdasági és geopolitikai stresszteszt is az amerikai turizmus, a vendéglátás és a nemzetközi imázs számára.

Nemcsak a közép-amerikaiak tartanak a reptéri fogdától

A félelem nem a stadionok környékén felállított biztonsági kapuknak szól, hanem annak a bizonytalanságnak, amely az amerikai bevándorlási politika körül az elmúlt bő egy kialakult. Az ICE neve sok latin-amerikai közösség számára nemcsak adminisztratív rövidítés, hanem konkrét tapasztalat: razziák munkahelyeken, előállítások lejárt vízum vagy adminisztratív hiba miatt, családok szétválasztásáról szóló történetek. Még azok a szurkolók is, akik érvényes úti okmányokkal érkeznének, attól tartanak, hogy egy határellenőrzés során túl szigorú értelmezés, egy félreértett válasz vagy egy korábbi, akár jelentéktelen jogi ügy kellemetlen helyzetbe hozhatja őket. 

A közösségi médiában terjedő beszámolók és ügyvédi figyelmeztetések tovább erősítik azt az érzést, hogy az Egyesült Államokba való belépés ma kiszámíthatatlanabb, mint korábban. A futball-világbajnokságra készülő mexikói és közép-amerikai drukkerek egy része úgy érzi, komoly jogi kockázatot vállal az utazással.

Vajon megéri-e több ezer kilométert utazni egy sportélményért, ha közben fennáll a veszélye annak, hogy egy bevándorlási ellenőrzés elhúzódik, vagy szélsőséges esetben őrizetbe vétellel végződik.

Ráadásul nemcsak a közép-amerikaiak vannak ezzel így, hiszen a korábbi példák elrettentőek a tengerentúlról érkezőknek is. Tavaly egy brit zenekar három tagját vették őrizetbe a reptéren, mert sokat kritizálták Donald Trumpot.

jj
Számos szurkoló tart attól, hogy a TSA ( Közlekedésbiztonsági Hivatal) emberei túlzott és indokolatlan szigort alkalmaznak majd

Egy másik esetben egy francia tudós számolt be arról, hogy hogy Donald Trump-ellenes megjegyzései miatt tiltották ki az Egyesült Államokból. Egy harmadik történet szerint pedig egy 30 évig az USA közel-keleti érdekeit segítő katonát vettek őrizetbe a reptéren.

A szurkolók tehát alaposan átgondolják, elköltsenek-e horror összegeket az utazásra, ha fennáll a veszélye annak, hogy nem jutnak el a stadionba, mert a túra véget ér a reptéri fogdában.

A biztonsági ellenőrzési költségek értékteleníthetik a bevételt

Amikor a rendező városok elkezdték számolgatni a 2026-os világbajnokság költségeit, hamar világossá vált: a biztonság ára elképesztően magas. A tornát szervező bizottságok az Egyesült Államokban összesen mintegy 625 millió dollárt kértek a szövetségi kormánytól csak a biztonsági kiadások fedezésére, beleértve a helyi rendőrség túlóradíjait, közterületi felügyeletet és egyéb közbiztonsági intézkedéseket.

A három rendező ország (USA, Kanada, Mexikó) összesített biztonsági kiadását a szakértők több mint 2,1 milliárd dollárra becsülik,

ami a torna működési költségeinek jelentős részét teszi ki – és ebben még nincsenek benne olyan speciális beruházások, mint a drónelhárító rendszerek vagy a stadionok körüli extra technológiai védelem.

Ráadásul olyan kisebb városokban is, mint a massachusettsi Foxborough, több mint 7,8 millió dolláros többletköltséggel számolnak csupán a biztonsági szolgálatok miatt, ami egy 39 napos rendezvény esetén már egy helyi költségvetést is megterhelhet.

ed
Az Egyesült Államok akarta és meg is kapta a 2026-os rendezési jogot

Ez a hatalmas pénzmozgás nem pusztán kötelező kiadás: közvetlenül befolyásolja azt is, hogy mennyit kell a helyi adófizetőknek vagy a rendező bizottságnak előlegezni, és mennyit térítenek vissza a szövetségi támogatások. Ebben a kontextusban a biztonság „plusz tétje” nem csupán technikai kérdés, hanem közgazdasági mérlegelések tárgya, hiszen ezek a költségek közvetlenül versenyeznek más fontos költségvetési tételekkel, miközben a vb turisztikai és fogyasztói hasznát is árnyalják.

A biztonsági milliárdok ugyanakkor nem pusztán terrorfenyegetés vagy stadionvédelem miatt kerülnek napirendre, hanem azért is, mert a szigorú bevándorlási környezet önmagában is többlet-ellenőrzéseket generálhat. Ha a hatóságok – köztük az ICE – fokozott jelenléttel készülnek a tornára, az nemcsak adminisztratív, hanem kommunikációs kérdés is: a külföldi szurkolók számára a megnövelt ellenőrzési kapacitás könnyen elrettentő jelzésként jelenhet meg.

Minden plusz határvizsgálat, adatellenőrzés vagy belső migrációs kontroll nemcsak költségvetési tétel – több százmillió dolláros szövetségi és helyi kiadás –, hanem gazdasági kockázat is, ha emiatt akár csak néhány százalékkal csökken a beutazási hajlandóság. 

Egy olyan tornánál, ahol a külföldi drukkerek költése milliárd dolláros nagyságrendű lehet, a biztonság és a bevándorlás-politika összemosódása már nem pusztán rendészeti kérdés, hanem a turisztikai bevételek és a rendező városok megtérülési számításainak egyik kulcsváltozója.

Tízezrével mondják vissza foglalásaikat a szurkolók

Miközben a légitársaságok és a rendező városok szállodái a turistaforgalom rekordjára számítanak, egyre több jel utal arra, hogy az összkép ennél jóval sötétebb lesz. Iparági adatok szerint

több mint 38 ezer szállodai foglalást mondtak vissza már most az Egyesült Államokban rendezett vb-helyszínek környékén, miközben hoteltulajdonosok nyilatkoztak arról, hogy leendő vendégek a lemondás lehetőségeinek körülményeiről érdeklődtek az emelkedő árak, a hosszú vízumfolyamatok és politikai félelmeik miatt.

Ez a trend nem csupán statisztikai adat: gazdasági kockázat a rendező városoknak és az ágazatnak, hiszen egy vb-szezon szállodai, vendéglátói és kiskereskedelmi bevételei tipikusan több százmillió, sőt akár milliárdos nagyságrendben mozognak.

df
Irgalmatlan pénzt termelnek az turizmusnak a külföldi szurkolók
Kép: Getty Images, Jonathan Brady

Ha a külföldről érkező drukkerek egy része a visszamondások mögött nem csupán pénzügyi, hanem biztonsági és adminisztratív aggályokat lát – például attól tartva, hogy szigorú bevándorlási ellenőrzések vagy akár hatósági lépések miatt kényelmetlen helyzetbe kerülhetnek – akkor a hagyományosan relatív „biztos turizmusnak” számító sportesemény körüli gazdasági optimizmus is megtörhet, mielőtt a torna valóban elkezdődne.

Gazdasági népszavazás is lesz az idei vébé

A világbajnokságok gazdasági modellje hagyományosan egyszerű képletre épül: globális figyelem, tömeges beutazás, kiugró fogyasztás, hosszú távú gazdasági- és imázsnyereség. Az idei foci vébé esetében azonban ehhez a képlethez egy új változó is társul: a politikai klíma.

Amikor a rendező ország belpolitikai vitái – különösen a bevándorlás kérdése – erőteljes nemzetközi visszhangot kapnak, az már nem pusztán diplomáciai ügy, hanem közvetlen gazdasági tényező. 

A turizmus bizalmi iparág: a fogyasztó nemcsak árat, hanem élményt, kiszámíthatóságot és biztonságérzetet vásárol. Ha a külföldi szurkolók egy része a szigorúbb határpolitikát, az erősödő hatósági jelenlétet vagy az elhúzódó vízumeljárásokat kockázatként érzékeli, az döntéseikben is megjelenhet – lemondott utakban, rövidebb tartózkodásban, visszafogott költésben.

A sportgazdaság számára ez különösen érzékeny pont: egy világesemény megtérülése nemcsak a stadionok telítettségén múlik, hanem a köré épülő fogyasztási ökoszisztémán is – a szállodákon, éttermeken, közlekedésen, merchandisingon, adóbevételeken. Ha a politikai légkör miatt akár néhány százalékkal csökken a nemzetközi jelenlét, az már milliárdos nagyságrendű bevételkiesést jelenthet.

A kérdés így túlmutat a futballon: képes-e egy ország egyszerre a világ legnyitottabb sportünnepének házigazdája és a legszigorúbb bevándorlási rezsim képviselője lenni? A 2026-os vb végső mérlege nemcsak a pályán dől el, hanem a határokon és a politikai döntéshozatalban is. Ebből a szempontból a torna egyben nemzetközi gazdasági népszavazás is lehet arról, mennyit ér most az Egyesült Államok a globális sportpiacon.

Kapcsolódó