Skócia klímája nem épp arról híres, hogy a teafélék családjába tartozó növények annyira kedvelnék, éppen ezért különlegesség, ha egy drágább étterem vagy luxusszálloda menükártyájára, netán egy luxusáruház vagy gourmet üzlet polcára kerül az ínyencek által keresett termékből. A sajtónak köszönhetően a skót teatermesztők leghíresebbikévé az ügyfelei által csak Tam O’Braan néven ismert Thomas Robinson / O’Brien vált – mindhárom név alatt ügyködött ugyanis. Nem csoda, az 55 éves férfi olyan kémfilmbe illő háttérsztorit talált ki magának, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja, ha már a bíróság is elvesztette a fonalat, és gyakorlatilag kimondta, hogy a vádlott egy notórius hazudozó, akinek számos diplomája és szakmai díja is csupán a fantáziájának szüleménye. Többek között azt állította magáról ugyanis, hogy korábban bombahatástalanító szakértő volt a hadseregnél, élt az Amazonasnál is, ahol majdnem belehalt egy kígyómarásba, lőttek rá a thai-burmai határon, de igazából egy milliomos feltaláló, kémikus és mezőgazdasági szakértő, aki kifejlesztett egy biológiailag lebomló polimert, melynek segítségével a teanövények fele annyi idő alatt nőnek meg.

Tam OBraan az irodájában ül egy csésze teával Amulree-ben, a Skót-felföld lábánál 2016. február 4-én
Tam O'Braan az irodájában ül egy csésze teával Amulree-ben, a Skót-felföld lábánál 2016. február 4-én
Kép: AFP, Robert Perry

A bíróságon be is mutatta a találmányt, amelyet többen egyszerű háztartási szemeteszsáknak néztek. De ezen a ponton felmerül a kérdés, hogy ha ez az újítás ilyen jól fialt, mi szüksége volt a teás csalásra, amelyet 2014-2019 közt folytatólagosan követett el 256 millió forint értékben, közel 130 milliós profitra szert téve a tevékenységből. Az ítélethirdetést korábban el kellett halasztani, mivel Robinson ügyvédje visszalépett, így ő maga látta el saját képviseletét a bíróságon. Bűneiért bocsánatot kért, azzal magyarázta ezeket, hogy a „gőg és arrogancia” vezette őt és „irgalomért fohászkodott” a bíróhoz az élő videós bejelentkezésében a Low Moss börtönből. Június 25-én került pont az ügy végére, a jogerős ítélet szerint a vállalkozó 3,5 évig fogja egy büntetésvégrehajtási intézmény vendégszeretetét élvezni, és vagyonelkobzást is foganatosítanak ellene. Robinson a tárgyaláson tagadta a csalást, és azt állította, hogy az ártatlanságát bizonyító iratok megsemmisültek egy árvízben. Az egyébként templomba járó Robinson azt is felhozta mentségére, hogy minden reggel bűntudattal ébred a cellában a skót tea hírnevét ért kár okán, és emiatt öngyilkos gondolatai is voltak már, mivel szégyelli gyermekei előtt is a tettét.

Kapcsolódó

II. Erzsébet királynő kedvenc teájaként hirdette az áruját

Thomas Robinson nem szégyellt azzal sem dicsekedni, hogy a valójában egy oxfordi nagykereskedőtől vásárolt, glasgow-i postafiókjába rendszeresen érkező importtea bizony a rideg skót időjárás mellett termesztődött, a levelekből főzött ital pedig olyan kiváló minőségű, hogy még a brit uralkodó asztalára is az kerül teaidőben: II. Erzsébet személyes kedvence a Pertshire-ben, Dumfriesben és Gallowayben lévő földjein megtermett növények keverékéből áll össze. Azt nem tudni, hogy a Buckingham-palota vagy állítása szerint a Kensington-palota valóban vásárlója vagy csak képzeletbeli ügyfele volt-e a The Wee Tee Plantationnek, de az biztos, hogy a neves londoni luxusszálloda, a Dorchester vagy az ikonikus edinburgh-i Balmoral Hotel biztos tartott árut a márkától - végülis pont emiatt bukott le a csaló.

A Balmoral Hotel Edinburgh-ben
A Balmoral Hotel Edinburgh-ben
Kép: Getty Images, Jane Barlow

A hatóságok akkor kezdtek gyanakodni, amikor valódi teatermesztők tudomást szereztek arról, hogy a Balmoral Hotel teaválasztékában skót eredetűként hirdetett fajták is szerepelnek. Richard Ross, aki 2015-ben 500 növényt vásárolt Robinsontól, így emlékezett vissza: 

Hallottam a Balmoral teamenüjéről, és elmentem megnézni. Olyan valódi ültetvények nevét használta, amelyeket ismerünk, de senki a termelők közül nem tudott róla, hogy szállított volna a Balmoralnak. Ez azért volt, mert egyetlen növényükből sem készült tea.

2017-ben a skóciai Perth és Kinross városok tanácsai vizsgálni kezdték, van-e Robinsonnak élelmiszerfeldolgozási engedélye. Ezzel egy időben a Skót Élelmiszerbiztonsági Hivatal (FSS) is bekapcsolódott, és a csalás lelepleződött. Stuart Wilson, az FSS vezető nyomozója elmondta: „Rövid idő alatt kiderült, hogy a teát, amit a hoteleknek árult, valójában nagykereskedőktől vette, valószínűleg Srí Lankáról vagy Indiából származott az áru. Olyan mesteri történetet szőtt, hogy mindenki elhitte. Ahogy mélyebbre ástunk, világossá vált, hogy ekkora mennyiségű tea soha nem termett Skóciában.” A Balmoral Hotel sajtóközleményében kifejezte megdöbbenését és lesújtottságát, valamint ígéretet tett a beszerzési folyamatának szigorúbb ellenőrzésére.

A konkurenciát is igyekezett megkárosítani

Robinson nemcsak vendéglátóegységekkel bizniszelt, hanem nagy tételben árulta magukat a növényeket is más teatermesztőknek, akik kifizették a magasabb árat, mivel azt hitték, hogy speciálisan az óceáni klímára nemesített fajtákat vesznek. És Robinson mestere volt a színjátszásnak. 

Nemcsak az olyan országos médiumokat sikerült átejtenie, mint a BBC (amely több riportot is készített vele az évek során), hanem a Fortnum&Mason gourmet áruház beszerzőjét is, aki meglátogatta a termesztőt az egyik birtokán a Loch Tay környékén. Robinson gyorsan vásárolt növényeket Sussexból, hogy hitelesnek tűnjön a helyszín és ne adjon okot a gyanakvásra. 

A vállalkozó így tudott megkárosítani tucatnyi valódi skót teatermelőt is, akiknek kb. 22 000 darab teanövényt adott el, amelyek közül természetesen sok szinte azonnal elpusztult a nem megfelelő időjárástól, és a többi sem fejlődött az ígéretekhez mérten. Richard Ross szerint Robinson tevékenysége sokat ártott a skót tea körüli nimbusznak, de mostanra a szektor talán túljutott a válságon. „Így is nehéz elhitetni az emberekkel, hogy Skóciában lehet teát termeszteni. Évekbe telt, mire megalapoztuk a hírnevünket.” Az ügyészség méltatta a rendőrséggel és az FSS-sel közös együttműködést, ez utóbbi hivatal nagyon határozott közleményben tekinti ezt az esetet precedensértékűnek. 

Kép: Getty Images, Tim Graham

„Üdvözöljük a mai ítéletet, amely világos üzenetet küld: az élelmiszerrel kapcsolatos csalás súlyos bűncselekmény, súlyos következményekkel. A három és fél éves szabadságvesztés tükrözi a Robinson által elkövetett megtévesztés mértékét és hatását. Tettei valódi anyagi és erkölcsi kárt okoztak magánszemélyeknek, vállalkozásoknak és a skót teaágazatnak. Ez az eredmény egy összetett és aprólékos nyomozásnak köszönhető, amelyet az FSS elkötelezett csapata végzett partnerekkel és tanúkkal együttműködve. Ez azt mutatja, hogy akik fogyasztókat akarnak megtéveszteni és vállalkozásokat megkárosítani, felelősségre lesznek vonva. Az élelmiszerrel kapcsolatos csalás aláássa a fogyasztók bizalmát és rontja Skócia nemzetközileg is elismert élelmiszer- és italágazatának jó hírnevét.”

A szerző luxusszakértő, az Index munkatársa.