Azt már a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) is elismeri, hogy ha a lakossági fogyasztás nem erősíti a GDP-t 2 százalékponttal, a magyar gazdaság recesszióba süllyedt volna. De vajon a közös felismerés után megtaláljuk a gond forrását is? Hogy nagy a baj, azt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) is megerősítette, októberben az ipari termelés volumene 2,7 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest.

A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a legnagyobb súlyú, a feldolgozóipari termelés 25 százalékát képviselő járműgyártás volumene 5,7 százalékkal csökkent az előző év azonos hónapjához mérten. A közúti gépjármű gyártása 5, a közúti jármű alkatrészeinek gyártása pedig 8,6 százalékkal visszaesett.

Ugyanakkor a magyar ipar gyenge teljesítményét nem lehet kizárólag Németország problémáival magyarázni

– fogalmazott a jelentéssel kapcsolatban Virovácz Péter, az ING vezető elemzője az Economxnak. Szerinte a jelenlegi nem túl rózsás helyzet két tényezőből áll össze: egy globális ipari lassulásból, stagnálásból, valamint egy magyar, évtizedek alatt kialakult szerkezeti kitettségből. Ennek következménye, hogy a kormányzati mozgástér rövid távon szűk, a gazdaság pályája pedig alapvetően a külső kereslet alakulásától függ.

Azért kerestük az okokat országhatáron túl, mert tegnap a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) szakmai beszélgetésén a résztvevők egyetértettek azzal a kormányzati narratívával, hogy a legfőbb féket gazdasági szempontból Németország gyengélkedése, versenyképességének erodálása jelenti. Igaz, abban is egyetértettek, hogy hosszú távon nem fenntartható csak a fogyasztásra támaszkodni, szükség van pozitív fordulatra, arra, hogy a gazdaság több lábon álljon.

„Nem Németország a probléma, ezt nagyon fontos kihangsúlyozni. Globális problémáról beszélünk és egy magyar strukturális problémáról” – vette vissza a szót Virovácz Péter.

Az ING munkatársa szerint a magyar gazdaság ipari modellje nem egyetlen ciklus terméke. A mindenkori kormányok évtizedeken át építették fel azt a szerkezetet, amelyben a magyar export és ipari termelés kiugróan érzékeny a világgazdasági hullámzásokra.

Teljesen mindegy, hogy Magyarországon milyen színezetű kormány van, milyen többséggel

– hangsúlyozta, hozzátéve:

lehet morogni, meg sajnos fészkelődni is, a nap végén a globális folyamatoktól függünk.

A kitettség középpontjában három, kifejezetten ciklikus ágazat áll: az autóipar, az elektronikai ipar, valamint a villamos berendezések, az az akkumulátorok gyártása. Ez a koncentráció felerősíti a globális ipari megtorpanás hatását.

„Úgy gondoljunk erre, mint egyfajta nagyítóra” – mondta.

A vezető elemző szerint Németország gyengélkedése önmagában is kedvezőtlen hír, mivel az európai ipari országok problémái végiggyűrűznek a beszállítói láncokon. A magyar ipar állapota mégis elsősorban a globális iparcikk-kereslethez kötött, így egy németországi fordulat legfeljebb közvetett javulást hozhat.

A német konjunktúra rendeződése szerinte javíthatja a bizalmat, a beruházási hajlandóságot, a keresletet, ezek hatása idővel elérhet a magyar gazdaságba. A magyar ipar érdemi felpattanásához viszont szélesebb fordulat kell a globális autóipari, elektronikai, elektrotechnikai keresletben. Virovácz értékelése szerint éppen ezért a jelenlegi iparszerkezetben a rövid távú beavatkozások hatása korlátozott. A helyzetet a külső kereslet gyengesége mellett az is rontja, hogy a belső motorok sem adnak elég támaszt.

„Jelen pillanatban, ebben a struktúrában, nem tudunk mit kezdeni ezzel”

– fogalmazott.

A mostani környezetben szerinte sem a külső, sem a belső húzóerők nem elég erősek ahhoz, hogy gyors fordulatot hozzanak, ezért leginkább egy tartós, pozitív külső sokkban bizhítunk, amely később a belső keresletet is élénkítheti.

Az elemző szerint a régióban sem az ipari export jelentősége a döntő különbség, inkább az, hogy mennyire egyetlen ciklikus ágazat köré szerveződik a gazdaság. Magyarország esetében a látszólagos diverzifikáció mögött is gyakran autóipari kapcsolódás áll: közvetlen beszállítás, kapcsolódó termékek, kiszolgáló infrastruktúra.

Virovácz Péter szerint az Európai Unió összteljesítménye első ránézésre nem tűnik drámainak, viszont országonként bontva már éles kettősség látszik.

„Az ipari országok, Németország, Ausztria, Franciaország, Olaszország nagyon-nagyon rosszul teljesítenek, közben a korábban lesajnált perifériaországok, Görögország, Portugália, Spanyolország húzzák az Európai Uniót, mert ők nem iparra épülnek, hanem szolgáltatásra, turizmusra, pénzügyi szektorra” – magyarázta, hogyan tudja elfedni a statisztikai az európai ipar helyzetét.

A vezető elemző szerint ez azért lényeges magyar szempontból, mert a magyar gazdaság ipari-exportfüggőként elsősorban az ipari uniós tagállamokhoz kötődik, ezek pedig a globális termelés és globális iparcikk-kereslet alakulásához.

A régiós összevetésben Virovácz arra hívja fel a figyelmet, hogy a döntő különbség az ipari szerkezet súlyozása és a diverzifikáció mértéke.

Csehország esetében az ipar súlya kisebb, az iparfejlesztés széttöredezettebb, így nem egyetlen, domináns ciklikus ágazat köré épült. Emellett erősebb a szolgáltatási pillér, ezen belül az exportképes szolgáltatások fókusza, például egészségipari, kutatás-fejlesztési területeken. Szlovákia esetében az autógyártás szintén fontos, Virovácz Péter szerint mégis kisebb a súlya és szerepe, mint Magyarországon, így a magyar iparhoz képest mérsékeltebb lehet a ciklikus kilengések hatása.

Kapcsolódó