Évente több millió tonna jó, ehető élelmiszertermék végzi a kukában – egyszerűen azért, mert a csomagoláson a gyártók által meghatározott minőségmegőrzési idő szerepel, aminek a tartós  élelmiszerek esetében márpedig kevés jelentősége van – jelentette ki a németeknél a szociáldemokrata SPD párt, hadat üzenve a tőlünk nyugatabbra is ijesztő méreteket öltő élelmiszerpazarlásnak, ami már az ellátásbiztonságot veszélyezteti. 

Becslések szerint a Németországban évente kidobott élelmiszer mennyisége körülbelül ötvenszer megtölthetné a berlini olimpiai stadiont.

Bátorság kell az elavult szabályok megkérdőjelezéséhez

Ezért most javaslatot nyújtanak be, hogy eltöröljék a tartós alapanyagok minőségmegőrzési idejét, mivel azok (például a konzervek, a tea, a tészta vagy a rizs) gyakran még hosszú évek múltán is fogyaszthatók, csak az emberek kiselejtezik, mert bedőlnek a jelzett határidőknek.

Az SPD a megtévesztő dátumozás helyett egyértelmű és érthető címkézést javasol a tartós élelmiszereken, ami „bizonytalanságot nem teremtve” tájékoztatja a fogyasztókat. 

Aki meg akarja védeni az erőforrásokat, csökkenteni az éghajlatra nehezedő terhelést és pénzt akar megtakarítani, végre legyen bátorsága megkérdőjelezni az elavult szabályozásokat – fogalmaznak a Rhenische Postban.

Az árakra panaszkodunk, de etetjük a kukát is

Tény, hogy az élelmiszerpazarlás akut probléma: Magyarországon évente mintegy 160 ezer forint értékű élelmiszert hajít kukába egy átlagos háztartás – írtuk meg. 

A pazarlás nemcsak egyéni szinten terheli a pénztárcákat, hanem a teljes élelmiszerláncban torzulást okoz: a feleslegesen megtermelt, majd megsemmisített termékek milliárdos gazdasági és jelentős környezeti kárt is előidéznek.

Az uniós átlag lakosonként 72 kilogramm évente, ennél többet hat tagállam állampolgárai hoznak össze: Németország (75 kg/fő), Ciprus (77), Dánia (86), Málta (88), Olaszország (100), valamint a lista élén álló Portugália (123).

Mennyiségben Magyarország (60 kilogramm) a középmezőny vége felé található, tehát itt is van még bőven hová fejlődni.

Megengedett a lazaság, de nem az értékesítésben

A németek reformjavaslata viszont nem maradhat házon belül, mivel a címkézésre vonatkozó jogi követelményeket Európa-szerte meg kellene változtatni, ezért a vita garantált. 

Fontos, hogy a minőségmegőrzési idő nem ugyanaz, mint a romlékony, friss termékeknél (húsok, tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök) meghatározott „fogyaszthatósági idő”, ami után a fogyasztással egészségügyi ártalmakat kockáztatunk. 

Itthon a szabály egyértelmű: a NÉBIH ajánlása szerint a tartós élelmiszerek a lejáratot jelző minőségmegőrzési időn túl is fogyaszthatók megfelelő elővigyázatosság mellett, viszont kereskedelmi forgalomba már nem hozhatók.

Ezzel együtt a vonatkozó EU-s előírások szerint el lehet adományozni emberi fogyasztásra a minőségmegőrzési időn túli élelmiszereket, feltéve, ha azok csomagolása bontatlan, sértetlen, szennyeződésmentes, tárolása előírásszerű volt, illetve a termék érzékszervi tulajdonságai alapján nem merül fel élelmiszerbiztonsági gyanú, például penészesedés vagy kellemetlen szag.