Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor valaki ma időpontot kér egy járóbeteg-szakrendelésre, gyakran nem napokat vagy heteket, hanem egy-két, esetenként akár több hónapot is várnia kell a szakorvosi vizsgálatra. Az Economx számára készített friss Pulzus-kutatás szerint a megkérdezettek több mint fele az elmúlt egy évben legalább egyszer a vártnál hosszabb ideig várt egészségügyi ellátásra. A válaszadók 38 százaléka többször is megtapasztalta ezt, további 14 százalék pedig legalább egyszer találkozott a problémával.
A kutatásról
Az Economx megbízásából a Pulzus Kutató 2026. július 15–17. között végzett országos reprezentatív felmérést ezer fő megkérdezésével. A mintát életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint súlyozták, így az eredmények a felnőtt magyar lakosság véleményét tükrözik. A válaszadók többsége (55 százalék) nő volt.
Egy pajzsmirigyproblémával küzdő betegnek a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség adatai szerint több mint 85 napot kell várni, hogy egy endokrinológushoz időpontot kapjon. De több mint másfél hónap a várakozás a bőrgyógyászaton, az angiológián vagy a kardiológián is.
Nem véletlen, hogy egyre több magyar érzi úgy: az állami egészségügyben túl sokat kell várni az ellátásra.
A kutatás rávilágít arra, hogy a várakozási idők problémája már jóval túlmutat az egyedi eseteken. A válaszadók többsége saját tapasztalatból ismeri a hosszú, akár fájdalommal járó várakozási időket, ami egyre több területen válik rendszerszintűvé.
A Pulzus felmérése alapján különösen az idősek érzik az egészségügyi ellátórendszer korlátait. A 60 év felettiek 62 százaléka mondta azt, hogy többször is hosszabb várakozási idővel szembesült az elmúlt egy évben. Ez több mint kétszerese a 40–59 éves korosztályban mért aránynak.
Valóság a hosszú várakozás
A betegek tapasztalatait alátámasztják a szakrendelőkből érkező adatok is. A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség idei felmérése szerint a járóbeteg-szakellátásban átlagosan már 35 napot kell várni egy időpontra, ami hét nappal rosszabb a tavalyi értéknél, és jóval meghaladja a Covid-járvány előtti szintet. A vizsgált 23 szakma közül mindössze háromban javult a helyzet, tizenöt területen pedig tovább nőttek a betegfogadási listák.
A leghosszabb várakozási idő továbbra is az endokrinológián van, ahol átlagosan 85,4 napot kell várni egy vizsgálatra. Ez majdnem három hónap. A második legrosszabb helyzet a bőrgyógyászatban alakult ki, ahol 56,5 nap az átlagos várakozás. Az angiológiára 55 napot, kardiológiára 54 napot, diabetológiára és szemészetre pedig nagyjából 50 napot kell várni.
Különösen aggasztó, hogy több olyan szakma is szerepel a lista élén, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a népbetegségekhez. A szív- és érrendszeri problémák, a cukorbetegség vagy a hormonális betegségek időben történő felismerése gyakran döntő jelentőségű. Mégis ezek azok a területek, ahol a betegeknek a legtovább kell várniuk.
A helyzet ráadásul nem javul, hanem romlik. A diabetológián egyetlen év alatt 21 nappal nőtt a várakozási idő, a nefrológiában 19 nappal, a bőrgyógyászatban közel 18 nappal, a gasztroenterológiában 13 nappal, a pszichiátriában pedig csaknem 12 nappal lett hosszabb a betegutak első szakasza, vagyis az időpont megszerzése.
A magyarok többsége hónapokban számol
A Pulzus kutatása szerint arra a kérdésre, hogy mi volt a leghosszabb idő, amit az elmúlt két évben állami egészségügyi vizsgálatra vagy műtétre vártak, a válaszadók több mint fele egy és hat hónap közötti időszakot jelölt meg. További 13 százalék fél évnél is többet, 6–12 hónapot várt, míg 2 százalék több mint egy évig nem jutott hozzá a szükséges ellátáshoz.
Ez azt jelenti, a Pulzus kutatása szerint, hogy tízből nagyjából hét ember számára a várakozás idő már hónapokban mérhető.
Az idősek helyzete különösen aggasztó. A 60 év felettiek 69 százaléka számolt be arról, hogy legalább egy és hat hónap közötti időt töltött várakozással.
A számok azért is figyelemre méltóak, mert ebben a korosztályban a legmagasabb a krónikus betegségek aránya, vagyis éppen azok várnak a legtovább, akiknek a legnagyobb szükségük lenne mihamarabb az ellátásra.
Az orvoshiány árát a betegek fizetik meg
A szakrendelők vezetői szerint a helyzet első számú oka továbbra is az orvoshiány. A Medicina 2000 felmérésében részt vevő intézmények 56 százaléka ezt nevezte meg a várakozási idők növekedésének legfontosabb okaként. Emellett a válaszadók szerint gyakran olyan betegek is szakrendelésre kerülnek, akiket megfelelő kapacitások mellett a háziorvosi rendszerben is el lehetne látni.
Az ellátórendszerre ráadásul egyszerre nagyobb nyomás nehezedik. A társadalom öregszik, nő a krónikus betegek száma, miközben számos szakterületen évek óta nehéz új szakorvosokat találni. A szakemberhiány különösen a kisebb településeken és a kevésbé népszerű szakmákban jelent problémát.
Mindez egy ördögi kört, hiszen minél hosszabbak a várólisták, annál többen próbálnak alternatív megoldást találni, ami tovább növeli az egyenlőtlenségeket az egészségügyi rendszerben.
A magánegészségügy egyre inkább menekülőút
A Pulzus kutatásából az is kiderül, hogy a magyarok jelentős része már nem feltétlenül az állami rendszerben keresi a megoldást.
Arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha egy szükséges vizsgálatra vagy műtétre több hónapot kellene várnia, a válaszadók 31 százaléka azt mondta: inkább a magánellátást venné igénybe. Ez volt a leggyakoribb válasz. További 19 százalék másik állami intézményt keresne, míg 25 százalék kivárná az időpontot.
A fiatalok körében még erősebb a magánrendelők vonzereje. A 18–39 évesek 55 százaléka választaná a magánellátást, ha hónapokat kellene várnia az állami rendszerben. A diplomások körében szintén többségben vannak azok, akik inkább fizetnének a gyorsabb ellátásért. Ez ugyanakkor egy másik problémára is rámutat: a gyorsabb ellátás egyre inkább anyagi kérdéssé válik. Akinek van pénze, rövidebb idő alatt juthat diagnózishoz és kezeléshez. Akinek nincs, annak marad a hosszú hónapokig tartó várakozási idő.
Kockázatai is vannak a hosszú várakozási időnek
Az egészségügyben a sorban állást, vagyis az időpontra várakozást, sokan hajlamosak adminisztratív problémának tekinteni, valójában azonban óriási egészségügyi kockázatot is jelenthet. Egy későn felismert daganat, egy hónapokkal elhalasztott kardiológiai vizsgálat vagy egy elhúzódó endokrinológiai kivizsgálás nem egyszerűen kellemetlenség. A betegutak során a hónapokig tartó várakozás állapotromláshoz, hosszabb kezelésekhez, nagyobb egészségügyi kiadásokhoz és rosszabb életkilátásokhoz vezethet.
A Pulzus kutatása alapján a városi és a vidéki betegek helyzete között érdekes különbségek látszanak.
Míg a városokban élők körében a legmagasabb azok aránya, akik többször is a vártnál hosszabb várakozási idővel találkoztak az elmúlt egy évben (54 százalék), addig Budapesten ez az arány 33 százalék volt. Ugyanakkor a fővárosiak sem feltétlenül jutnak hamarabb ellátáshoz: a budapestiek 54 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt két évben legalább egy és hat hónapot kellett várnia egy állami vizsgálatra vagy műtétre, és további 12 százalékuk fél évnél is hosszabb várakozást tapasztalt.
A községekben élők helyzete több szempontból kedvezőtlenebbnek tűnik, hiszen náluk a 6–12 hónapos várakozás aránya eléri a 22 százalékot, ami több mint kétszerese a budapesti értéknek. A kutatás arra utal, hogy bár a fővárosban koncentrálódnak az egészségügyi kapacitások, a hosszú várakozás nem kizárólag vidéki probléma, ugyanakkor a kisebb településeken élők nagyobb eséllyel szembesülnek kifejezetten elhúzódó betegutakkal.
A Pulzus kutatásából az is kiderül, hogy a magyarok többségének már saját tapasztalata van arról, milyen hosszú várakozási időkkel kell szembenézni az állami egészségügyben: egy-egy szakrendelésre akár hónapokig nem kapnak időpontot, míg egy műtétre fél vagy akár egy évet is várhatnak.
