Kézzelfogható közelségben az űrturizmus, bár egyelőre csak a kiváltságosoknak

A válságok után soha nem a régi kerékvágásba tér vissza egy iparág, hanem új pályára áll: tudatos és innovatív lesz, máskülönben széttöredezik, elveszítve korábbi erejét. A turizmusban már nem a mennyiség, hanem a minőség vált irányadóvá 2025-ben – ez a szemlélet a jövőben még inkább felértékelődik.

A jövő a fenntarthatóság, a digitális fejlődés és az emberi kapcsolódások metszéspontjában van:

felgyorsult ütemben jelennek meg az új ötletek, új szereplők, ezért a siker kulcsa immár az alkalmazkodás. 

Azok a szereplők – legyenek országok vagy vállalkozások –, amelyek nyitottak az új trendekre és képesek gyorsan integrálni azokat, a következő évek nyertesei lehetnek – mondta az Economxnak az idei évet értékelő interjúban a Digitális Turizmus Zrt. vezérigazgatója.

Rasztovits Dávid rámutatott: párhuzamosan fejlődik a fizikai és a virtuális valóság, ami idővel össze is fonódhat – a technológia nem szitokszó és nem iktatja ki az emberi tényezőt, hanem felértékeli.

A jövő turizmusa egyszerre lesz high-tech és emberközpontú – állapította meg.

Felnőttek a feladathoz, tanítottak a rázós helyzetek

Milyen fő trendek jellemezték 2025-ben a globális turizmust?

Erőre kapott az ágazat: kitartott a  pandémia utáni restart lendülete, számos régióban – különösen Ázsiában és a csendes-óceáni térségben, Afrikában – megugrott a nemzetközi utazások száma, de Magyarországon is fellélegezhetünk.

Globálisan az ágazat mára ismét a GDP csaknem tizedét termeli, és minden tizedik munkahely kötődik hozzá. Ez pedig nem csupán gazdasági adat, hanem azt mutatja, hogy a turizmus valóban a “béke iparága”, mely a kapcsolatteremtésen keresztül – a gazdasági, természeti, kulturális jelentőségén túl – társadalmi értéket is képvisel.

Feltűnő a szemléletváltás: a járvány és a geopolitikai feszültségek nyomán

a turizmus minden korábbinál érzékenyebb barométere lett a társadalmi változásoknak,

és a piaci szereplők mintha felnőttek volna a feladathoz. Egy új egyensúly körvonalazódik: a mennyiségi növekedés helyett a fenntartható fejlődés került előtérbe, és megszülettek egy jövőálló, rugalmasabb világszövet alapjai.

Rekordközelben Magyarország, épülnek a párbeszéd hídjai

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a geopolitikai feszültségeket, amihez az utazás tudja testközelbe vinni a hétköznapi embert. Milyen nyomot hagyott idén a háborús helyzet?

Meglepő immunitást mutatott a szektor. Az orosz–ukrán háború árnyéka ugyan rányomta a bélyegét Európa keleti régióira, de a kontinens turizmusa összességében talpra állt:

a biztonságos úti célok – például Spanyolország, Olaszország, vagy épp hazánk – rekordközeli vendégforgalmat produkáltak, 

sőt, a háború okozta átrendeződés új útvonalakat hozott létre.

Az orosz turisták az EU helyett Törökországot, Dubajt, Egyiptomot választották, de például Japán és Dél-Korea között is fellendült az utasforgalom a diplomáciai feszültségek enyhülésével. Ezzel is bizonyítják, hogy az utazás a népek közötti párbeszédben hidat képezhet.

Világszerte új piacok és alternatív útvonalak jelentek meg, ahol a  bizalom a legfontosabb szempont lett, és külön említésre méltó a Közel-Kelet. Noha a régióban voltak konfliktusok, olyan országok, mint Szaúd-Arábia, hatalmas erőkkel invesztálnak a turizmusba, felismerve annak stratégiai jelentőségét az  olaj utáni gazdaság építésében.

Meggondolják mire költenek, de nem maradnak otthon

A biztató fordulatok közepette a turizmus szereplői is küzdöttek a gazdasági kihívásokkal – ez miként érinti azokat, akik jövőre is terveznek utazásokat?

A gazdasági környezet idén ambivalens hatással volt: egyrészt

az infláció és a megemelkedett üzemanyagárak miatt drágult az utazás,

magasabb repülőjegy- és szállásköltségekkel szembesültek az utazók.

A cost of living crisis (megélhetési válság) pedig arra kényszerítette a családokat, még tőlünk nyugatabbra is, hogy alaposan meggondolják, mire költenek. Ennek ellenére a globális trend azt mutatja, hogy már nem a pénztárca diktál, hanem az élmény értéke. Az emberek

az utazást továbbra is prioritásnak tekintik, ezért inkább más kiadásokon spórolnak.

Sokan rövidebb, de gyakoribb kiruccanásokat terveznek, vagy a főszezon helyett elő- és utószezonban utaznak, de nem mondanak le a távolabbi élményekről.

A közösségi médiában látta, kíváncsi is lett

Hogyan változtak az utazók szokásai és elvárásai?

A mai turisták már egészen másképp terveznek és élnek meg egy utazást, mint egy évtizeddel ezelőtt. Az egyik legfontosabb trend a rugalmasság és spontaneitás növekedése, amit a digitális eszközök tettek lehetővé. Folyamatosan informálódunk: az emberek Tripadvisor- és Google-értékeléseket bújnak, közösségi média posztokból merítenek ihletet, és sokszor az utolsó pillanatban döntenek.

Ma már nem ritka, hogy valaki egy Instagram-sztori hatására foglal le egy hosszú hétvégés kiruccanást, vagy a TikTokon látott, titkos tengerpartra indul. Az utazási döntések egy folyamatos „inspiráció-döntés-élmény-megosztás” körforgássá váltak, amit a digitális bizalom tart mozgásban:

a vendég ma már inkább hisz egy másik utazó beszámolójának, mint egy reklámnak.

Az utazók értékrendje és ízlése is átalakult. A többség már nem a „kötelező” turistalátványosságokat hajszolja, hanem inkább egyedi, hiteles benyomásokat keres, a saját megérzései után megy. A túlságosan turistás “kirakathelyszínek” veszítenek a vonzerejükből – sokan inkább már kisebb, autentikusabb környéket választanak a felkapott metropoliszok helyett.

Megjelent a slow travel iránti igény: a rohanás helyett az elmélyülés, az egy helyen töltött, hosszabb idő, a helyiekkel való kapcsolat a csábítóbb.

Hátradől és munka után felfedezi a várost

Felmérések szerint egyre elkülönülnek az idősebb és a fiatal generációk igényei, amiatt is, mert változtak a pénzkeresés módjai.

A  fenntarthatóság a turisták fejében is már makacsul jelen van. Főleg a fiatalabbak olyan szolgáltatónál hagyják szívesebben a pénzüket, ahol láthatóan tesznek a környezetért, a közösségért is.

Sok utazó hajlandó kicsit többet fizetni egy zöldbarát hotelért vagy programért

– a „turistaetika” több tekintetben a köztudat része lett.

Az utazás és a munka határai is kezdenek elmosódni: a home office,  a távmunka elterjedése nyomán sokan próbálják ki a „workation” jelenséget, vagyis egyesítik a munkát és a vakációt. Laptoppal felszerelkezve, hetekre vagy hónapokra átköltöznek egy vonzó helyre (legyen az egy tetőteraszos Airbnb, vagy egy tengerparti bungalow), és onnan dolgoznak,

munka után pedig turistaként indulnak felfedező körútra.

Ez új lehetőségeket és kihívásokat is hoz: a desztinációknak alkalmazkodniuk kell az “ideiglenes helyiek” igényeihez.

Bezárják a kapukat és szintet lépnek

Idén egyre-másra jelentek meg a hírek, ami a népszerű úti célok küzdelméről szólt a tömegturizmus káros hatásaival szemben: milyen jó gyakorlatokból tanulhatunk?

A cél, hogy megóvják a lakóik életminőségét és a helyi értékeket. Európa élvonalában van Amszterdam és Barcelona: előbbi korlátozta az új szállodai férőhelyek létesítését, szigorította az éjszakai élet szabályait, kampányt indított, hogy elriassza a rendbontó bulituristákat.

Barcelona bejelentette, hogy 2028-ig visszavonja az összes,  rövid távú lakáskiadási engedélyt a belvárosban, mert ráébredtek: ha a lakosság kiszorul a központból, a város lelke veszik el. Májustól drasztikusan emelték a turisztikai adót, amit például iskolák klimatizálására fordítanak.

Dubrovnik óvárosában már csak egyszerre legfeljebb 10 ezren tartózkodhatnak a városfalakon belül, de az óriáshajók számát is limitálták, kontrollt kapott a turistabuszoztatás. Lisszabon is keresi az egyensúlyt: a történelmi negyedekben befagyasztották az Airbnb-t, bár az is kiderült, hogy a túlkorlátozással nőnek a szállodai árak.

Új-Zélandon és Japánban szintén megfogalmazódott: a cél nem a tömegek mindenáron való bevonzása, hanem az ideális vendégösszetétel.

Inkább kevesebb, de értő és költekező utazót látnak szívesen, akik tiszteletben tartják a helyi értékeket.

Élménygazdaság, nemcsak puszta szolgáltatás

A munkaerőpiaci kihívások némiképp fékezték a teljesítményt, többfelé lángolt a szakemberhiány, ezt például sokan a reptéri késéseknél tapasztalták, vagy egy zsúfolt nyaralóhelyen a megszokottnál puritánabb szolgáltatással.

A járvány alatt  elvándorolt dolgozókat nehéz visszacsábítani, de legalább ösztönzi a  béremeléseket és az innovációt: rengeteg szálloda és vendéglátóhely kísérletezett automatizált megoldásokkal, digitális concierge-szolgáltatásokkal, vagy éppen önkiszolgáló check-in rendszerekkel.

A jól képzett személyzet értéke eközben felértékelődött, hiszen

a vendégélményt végső soron az emberi tényező teszi felejthetetlenné.

Gazdasági szempontból az idei legnagyobb tanulság talán az, hogy a turizmus összetett élménygazdaságként működhet:

nem pusztán szolgáltatások adás-vételéről szól, hanem arról, hogy maradandó értéket teremtsünk.

Aki ezt felismeri, az még egy nehezebb gazdasági klímában is prosperálni tud, mert a vendégek hajlandóak többet fizetni a hiteles, újszerű élményekért.

Okoskulcsok, robotpincérek, chatbotok az útitársaink

Ma már nem feltétlenül lepődünk meg, ha humanoid recepciós fogad a szállodában, vagy a mesterséges intelligencia az otthon nyugalmából repít virtuális múzeumbejárásra. Voltak újabb áttörések?

A  digitalizáció mára nem fenyegetés, hanem a  versenyképesség alapfeltétele, és a technológia minden eddiginél szorosabban fonódik össze az utazással. Ezután is alapjaiban alakítja át az iparágat: a smart tourism, vagyis az adatvezérelt, digitálisan támogatott turizmus térnyerése azt jelenti, hogy az utazási élmény egyre inkább személyre szabott, kényelmes és hatékony lesz.

Kiemelt trend lett 2025-ben:

• mesterséges intelligencia (AI)-alapú megszemélyesítés: ma már egy szállásfoglaló oldal vagy légitársaság applikációja az előző kereséseink alapján kínál testre szabott utazási csomagot. Elterjedtek az AI-alapú, tervező chatbotok, amelyek virtuális utazási tanácsadóként segítenek.

• Kiterjesztett (AR) és virtuális valóság (VR): ezek a technológiák elmosódó határt teremtenek a fizikai és digitális élmények között. Az AR-alapú városnéző appok a telefon kameráján keresztül valós időben jelenítik meg egy műemlék történetét vagy egy étterem értékelését. A VR pedig lehetővé teszi, hogy akár otthonról körbejárjunk egy szállodai szobát, mielőtt azt választanánk.

• Okos infrastruktúra és IoT: az érzékelők és a hálózatba kötött eszközök révén a városok okos desztinációkká válnak. Barcelona például szenzorokkal figyeli a turistaáradatot a belvárosban, így dinamikusan szabályozza a forgalmat. Sok népszerű múzeum előzetes online foglalási rendszert vezetett be, hogy elkerülje a sorban állást. A reptereken a biometrikus azonosítás (például az arcfelismeréses beléptetés) gyorsítja az utasok áthaladását, míg a szállodákban okos szobakulcs és hangvezérelt concierge növeli a kényelmet.

• Robotizáció és automatizáció: már nem meglepő, ha robotok viszik a bőröndöt a hotelben, teszik elénk az étlapot. Japánban és Dél-Koreában több smart hotel van már minimális emberi személyzettel, ahol a becsekkolás, a szobaszervíz, a takarítás is robotizált. Ezzel részben a munkaerőhiányra reagálnak, részben pedig a fiatalabb generációk technológiakedvelő attitűdjére.

A turizmus egy olyan globális közösség építésének eszköze, amely

hidakat ver kultúrák között, és munkahelyeket teremt ott is, ahol más ágazatok nem.

Éppen ezért a jövő alakítása stratégiai fontosságú: szükség van bátor, előremutató döntésekre – legyen szó zöld beruházásokról,  oktatásról vagy digitális fejlesztésekről. És szükség van olyan gondolatvezetőkre, akik mernek új irányokat kijelölni az együttműködés, az empátia és az innováció aranyháromszögében.