A német miniszter által bemutatott úgynevezett „Állapotfelmérő Jelentés” ugyan igyekszik udvarasian fogalmazni: Csupán egy „őszinte leltárról” van szó, ami az „elért eredmények” mellett bemutatja a súlyos „ellentmondásokat” és „kihívásokat” is, amik miatt a német zöldátállás most „válaszúthoz” érkezett.

Valójában azonban a miniszter – ahogy a Die Welt német lap fogalmaz – lényegében a stratégia teljes csődjét mondta ki, és a megállapítások alapján nehéz nem egy zsákutcáról beszélni

– véli Tatár. Szerinte ugyanis „a doktríner, zöld ideológia által vezérelt gazdaságpolitika negatív következményei ugyanis mostanra begyűrűztek: a német iparvállalatok tömegesen menekülnek a toronymagas energiaárak és a több, mint 15 ezer rájuk vonatkozó energetikai előírás elől.”

Kapcsolódó

Közeledő határidők, emelkedő költségek 

Az előírások ráadásul az EU-s, és német törvényekbe betonozott zöldátállási határidők közeledtével automatikusan egyre tovább szigorodnak, a költségek pedig egyre csak emelkednek.

„Az atomerűveket felszámolták, és a dekarbonizációs menetrend miatt most kell neki kezdeni a szénerőművek fokozatos bezárásának is. Azonban még sehol sem jár az időjárásfüggő energiatermelés kiegyenlítéséhez, azaz az ellátásbiztonsághoz szükséges 70 teljesen új gázerőmű felépítése”

– világított rá Tatár, megjegyezve, hogy ennek költsége önmagában 60 milliárd eurót tesz majd ki, miközben valamiért még mindig sokan az „olcsó” zöld energiáról beszélnek a német politikában.

Rámutatott, hogy „a magántőke közben bottal sem ér a nyilvánvalóan pénztemető »zöld hidrogén« projektekhez, holott Németország most kezdi meg a 9000 kilométeresre tervezett, szintén elképesztően drága hidrogén vezetékrendszer kiépítését”.

Hajmeresztő energiaárak Németországban 

Ami pedig a megújuló energiát illeti, a vezető elemző rámutatott: „az erőltetett kiépítéssel, túltámogatással olyan mértékben alakultak ki felesleges kapacitások, hogy például a jelentés szerint 2025 első felében a megtermelt napenergia csaknem egyharmada negatív áron került eladásra az áramtőzsdén – azaz a túltermelés az adófizetőknek a támogatások és a garantált árak miatt több milliárd eurójába került”.

Amikor viszont az időjárás éppen nem kedvező, különösen esténként, gyakran hajmeresztő áram árak alakulnak ki, hiszen még mindig gyerekcipőben jár az energiatárolás kiépítése. 

Különösen sokatmondó, hogy miközben a Lámpakoalíció még úgy számolt, hogy az elektrifikáció miatt 2030-ra a mai 430-ról egészen 750 terawattórára növekszik majd meg Németország áramfogyasztása: a Jelentés ezt már csak 600-700 terawattórára becsüli ezt a vállalatok és a termelés elköltözése, illetve az elektromos autók, hőszivattyúk vártnál sokkal lassab terjedése miatt. 

Így aztán nem meglepő, hogy a Jelentés felszólít a „pragmatizmushoz”, a „rugalmassághoz” és a „piacgazdasághoz” való visszatérésre.

Szomorú, de a dokumentumnak külön hangsúlyoznia kell, hogy a német termékeknek a nemzetközi piacokon is versenyképesnek kell maradniuk.

– világított rá Tatár. Megjegyezte, hogy a dokumentum arra is figyelmeztet, hogy figyelembe kell venni egy ország energiatermelésének rendszerszintű költségeit is, nem csak a megújulók arányát az áramtermelésben: „például a villamoshálózat rapid fejlesztésének rendkívüli és egyre emelkedő költségeit nem más, mint az adófizetők fogják kifizetni, a vállalatok erre már nem képesek”.

Csakhogy felmerül a kérdés, hogy tekintve, hogy időközben a német zöldátállási stratégia kétharmados erővel alkotmányos erőre lett emelve, rövid távon milyen mozgástere marad a német kormánynak a reformokra? Ahogy a Die Welt fogalmazott: „Reiche realizmusa megelőzhette volna a német deindusztralizációt”, de „húsz év késéssel érkezett”.

Korábban azt vizsgáltuk meg, mit okoz az „ideológia által vezérelt energiapolitika”. Elemzésünket ide kattintva olvashatja el.