„A magyar élelmiszeriparban erős inflációval küzdöttünk, ami visszafogta a kereskedelmet és a termelést is. Ez nem feltétlenül csak a hazai élelmiszer-inflációnak köszönhető, a nemzetközi helyzet is erősen befolyásolta a jelenséget” – mondta az Agrárminisztérium helyettes államtitkára a Magyar Édességgyártók Szövetségének húsvéti kerekasztal beszélgetésén.

Felkai Beáta közölte: a közeljövőben számos támogatási program nyílik meg, ezekre pályázhatnak borászok, édesipari szereplők, takarmánygyártók, gyakorlatilag mindenki bekerül a kosárba, mindenkinek lesz lehetősége rendezni sorait, még azoknak is, akik mézkiszereléssel vagy trágyafeldolgozással foglalkoznak. A dedikált források pár héten belül elérhetőek lesznek. 

A táblás csokik felé fordultak a vásárlók

„Első körben a kapacitás- és energiahatékonysági megoldásokra mennek el a támogatások, hiszen mindenkinek előre kell lépnie. Minden bizonnyal ez után következnek majd az innovációs és fenntarthatósági célterületek, de egyelőre az előbbiek jelentik a nagyobb problémát” – mondta a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke.

Sánta Sándor azzal folytatta, hogy az édességpiacon tavaly óriási áremelkedés volt, ám a kategóriákat nézve egységesen oszlik el a keret, amit a fogyasztók erre szánnak. Az áremelkedés biztosan tovább fog folytatódni, csak a kekszes termékeknél nem, ugyanis a liszt ára csökkenő tendenciát mutat, de a többi kategóriában, ahol a kakaó és a cukor a fő összetevők, további jelentős áremelkedés várható.

A vásárlók édesipari érdeklődése leginkább a jégkrémekre, a kekszekre és a táblás csokoládékra koncentrálódik, kilogrammban mérve ezekből vettük a legtöbbet, a többi termékkategóriában csökkenés tapasztalható.

Sánta Sándor az iparág veszteségei közé sorolja a szeletes termékeket. Egyre többször tapasztalják ugyanis, hogy a vevők tudatosan figyelik a kilogramm árakat, így amikor meglátja a vásárló, hogy a táblás csokoládé ár-érték arányban jobban megéri, visszateszi a szeletes terméket a polcra és táblás terméket rak helyette a kosarába. 

Az égbe fújta a passzátszél az árakat

A Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke arról számolt be, hogy már most 15 százalékkal magasabbak az árak a tavaly húsvéti időszakhoz képest. Mivel 2023-ban ilyenkor egy nagyon komoly inflációs hullám után voltunk, azt tapasztalták, hogy például a chipsekből 14, a desszertekből 16 százalékkal kevesebb fogyott az ünnepi időszakban, tehát visszafogták az iparági költést a polgárok.

A csoki nyuszik és tojások eladása 6 százalékkal csökkent tavaly, összességében pedig elmondható, hogy 1000 tonna üreges csokoládé fogyott – az eladott nyuszik és tojások aránya nagyjából 50-50 százalék volt. A 10 ezer forint/kilogrammonkénti ár becsült forgalma mintegy 10 milliárd forintot tett ki – ez kizárólag a húsvéti üreges figurákra költött összeg.

A húsvét forgalma az édesiparban egyébként egyre kevésbé számít, a húsvéti nyuszik és tojások súlya csak pár százalék. Azt azonban látni, hogy erre még azért mindig megtartja a fogyasztó a pénzét.

2023-ban már az első hónapokban látták a bevételcsökkenést, és annak ellenére hogy az iparági szereplők bíztak abban, hogy a helyzet jobbra fordul, ez nem történt meg. Az infláció nagy hajtóerejét az alapanyagok áremelkedése okozza. Például a kakaótermesztés Ghánában és az Elefántcsontparton (ez adja a globális kínálat 60 százalékát) rendkívül rossz helyzetbe került, ugyanis a tomboló passzátszél kiszárította a termőföldeket.

A globális hatások, mint a termőterületek elaprózódása, a növénybetegségek kezelésének hiánya mind befolyásolták a helyzetet. Mintegy 40 százalékkal csökkent a termelés, ez komoly áremelkedést hozott. Ennek folyamán az a helyzet állt elő, hogy a termelés nem tudja ellátni a keresletet, és ez a hiány várhatóan majd egyre csak nő az évek során.

Nincs mese, luxustermék lett a csoki

Sánta Sándor hangsúlyozta, hogy mérhető a tendencia, miszerint átment a vásárlóknak az az üzenet, hogy minőségi csokoládékat vásároljanak, ne pedig olyanokat, amelyeket helyettesítő anyagokkal vonnak be. Látható, hogy a vásárlók a minőségi termékeket keresik. Elmondta azt is, hogy a magyarok nagyon márkahűek az édességet illetően, ennek következében

nem lehet tovább halogatni, hogy kimondjuk, lassan luxusterméknek számít a csoki.

Azonban a pénztárcánk sem bírja a végtelenségig, így ebben az ágazatban is megindult a sajátmárkástermékek iránti érdeklődés, most ott tartunk, hogy ezek aránya 25-30 százalék a polcokon. Az elnök azonban hangsúlyozta, hogy az édesipar még így is kivételezett helyzetben van ebből a szempontból.

A minőséget viszont nagyon komoly mértékben meghatározza az alapanyagok ára. A cukorral nem ideális a helyzet, az Európai Unió ugyanis behozatalra szorul. Bár szorgalmazzák, hogy itthon és az unióban is induljanak meg a cukorrépa gyárak, ennek egyelőre nincs komoly realitása. A cukor tekintetében az infláció irgalmatlanul erős volt: míg tavaly előtt 500 euró volt egy tonna cukor, tavaly már ezer. 

Ráadásul a régió cukorárszintjét az Ukrajnából beérkező cukor az uniós árszint alatt tartja, és nem is várható, hogy ez bezuhan a közeljövőben, hiszen itt a termelés alacsony.

A kekszes termékekkel valamelyes pozitívabb a képet látni, hiszen a gabona ára stabilabb a kakaóéhoz és a cukoréhoz képest.

Mit hozhat a jövő?

A gyártók igyekeznek igazodni az inflációs és a termelési problémák okozta nehézségekhez, ennek fényében a következő reakciókat látni:

  • A Mars módosította a népszerű Galaxy csokoládészeletet, 10 grammot lefaragva;
  • A Nestlé nemrégiben mutatta be a mogyorós ízesítésű buborékos Aero csokoládécsaládját, ez harmadával könnyebb, mint a konkurens csokoládé szelet;
  • A Hershey’s egyes termékei már nem teljes bevonattal, hanem részleges csokoládémártással készülnek
  • A kakaóvaj egy részét olcsóbb helyettesítőanyagokkal, például pálmaolajjal helyettesítik már. A pálmaolaj nem tartalmaz transzzsírokat, így koleszterintartalma egyharmada a kakaóvaj koleszterintartalmának.

Bár mindebből világosan levonhatjuk a következtetést, hogy a gyártók próbálnak ütésállóak maradni a viszontagságos időkben, egy valami biztos: mi, vásárlók járunk a legrosszabbul.