Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Unióban az államháztartás bruttó adósságának szerkezete jelentősen eltér az egyes tagországok között. Ezen különbségek például az adósság kezdeti és fennmaradó futamidejére, a felhasznált adósságinstrumentumokra és az adósságot tartó fő intézményi szektorokra vonatkoznak. Azonban, ha figyelembe vesszük az államháztartás bruttó adósságának denominációját, hogy milyen devizában is áll az államadósság, egységesebb kép rajzolódik ki – legalábbis pár kivételt leszámítva.
Az Eurostat adataiból kitűnik, hogy 2025 végén az összes euróövezeti tagállam esetében – névértéken kifejezve – a bruttó államadósság egésze vagy majdnem egésze (több mint 99,5 százaléka) euróban volt denominálva.
Ugyanakkor Csehországban és Svédországban az államháztartás bruttó adósságának több mint 90 százaléka, azaz túlnyomórészt a saját nemzeti valutájukban volt denominálva.
Csupán két uniós ország esetében volt a bruttó államháztartási adósság több mint 50 százaléka devizában nyilvántartva a tavalyi év végén: Bulgáriában (75 százalék, ebből az adósság 71 százaléka euróban denominálva) és Romániában (53 százalék).
Jelentős devizaadósság-arány figyelhető meg Magyarországon (32 százalék),
Lengyelországban (26 százalék) és Dániában (24 százalék) is.
Mindennek egyébként azért is lehet jelentősége, mivel a GKI szerint évi 600 milliárd forintot spórolhatna Magyarország az euró bevezetésével: az ország alacsonyabb kamatszint mellett finanszírozhatná magát, ami a költségvetés terheit is mérsékelné.
Dióhéjban az euróban denominált államadósság egy adott ország devizaalapú adósságának azon része, melyet euróban bocsátottak ki, és ebben a pénznemben is kerül törlesztésre. Hazánkban bár diverzebb a kép, ám ez komoly kockázati tényezőt is jelent: a nem eurózónás országoknál, mint amilyen Magyarország is, az euróban fennálló adósság forintban (vagy a helyi valutában) kifejezett értéke folyamatosan változik az árfolyam függvényében, mivel ha a helyi valuta gyengül az euróval szemben, az adósság törlesztése és kamatterhe automatikusan megemelkedik. A kamatkülönbözet pedig szintén nem mindegy: az euróban denominált kötvények kamatlábai és felárai általában eltérnek a hazai fizetőeszközben kibocsátott papírokétól.
Az adatsor szerint az euróövezeten kívüli EU-tagállamok devizaadósságának többsége múlt év végén euróban volt denominálva. Az összes EU-tagállamot tekintve az államháztartás bruttó adósságának több mint 90 százaléka euróban, illetve az eurózónán kívüli EU-tagállamok esetében a saját nemzeti valutájukban volt denominálva.
Ezenfelül arra is figyelmesek lehetünk, hogy a legtöbb uniós országban, amelyről adatok álltak rendelkezésre, az államadósság látszólagos költsége (a fizetendő kamatokat és díjakat ideszámítva) kismértékben nőtt vagy stabil maradt 2024 és 2025 között. Az adatokkal rendelkező országok közül a legmagasabb látszólagos államadósság-költséget Románia jelentette (5,2 százalék), őket követte Lengyelország (4,5 százalék), Csehország (3,1 százalék) és Olaszország (3,0 százalék). A legalacsonyabb látszólagos adósságköltséget Írország (1,4 százalék), majd Luxemburg (1,5 százalék), Hollandia (1,7 százalék), Németország (1,8 százalék), valamint Franciaország, Finnország és Svédország (mindegyik +1,9 százalék) regisztrálta.
Fontos tudni, hogy ez a nominális mutató nem azonos az adósság reálköltségével: a látszólagos költség ugyanis az adott évben ténylegesen kifizetett kamatkiadások és a teljes fennálló adósságállomány arányát mutatja.
Ezzel szemben az adósság látszólagos költsége 2025-ben 7 uniós országban csökkent. A legnagyobb csökkenést
- Észtországban (-0,8 százalékpont),
- Svédországban (-0,3 százalékpont) és
- Horvátországban (-0,2 százalékpont)
figyelték meg az Eurostat adatközlése nyomán.
Mint ahogy azt megírtuk, a – GDP 78 százalékán álló és 69 ezermilliárd forintra rúgó – hazai államadósság finanszírozása egyelőre stabilan halad, a piac pedig bizalmat előlegezett meg Magyarországnak, de nem korlátlanul: az idei év inkább kármentésről szólhat az elemzők egybehangzó véleménye alapján. Miközben az ország a GDP tetemes részét, 5 százalékát költi adósságszolgálatra, a kormány óvatos mozgástérrel tud operálni 2026-ban. A hitelminősítők és a befektetők jószerével azt várják, hogy a kabinet hiteles középtávú költségvetési és makrogazdasági pályát mutasson fel: ebben pedig kulcsmozzanat a kiadási oldal felülvizsgálata, az adósságszolgálat magas terhének kezelése és az euróbevezetés perspektívája is.