A lengyel Szejm rohamtempóban, gyakorlatilag 24 óra alatt áverte a rendszeren azt a döntést, amely 2026 márciusában nemcsak a varsói autósoknak hozott megkönnyebbülést, hanem egyben komoly gazdaságpolitikai üzenet is a régiónak. A lengyelek ugyanis felismerték, hogy a tartósan magas üzemanyagár beépül a szállítási költségeken keresztül minden termék árába, így a radikális adócsökkentés valójában a leghatékonyabb, piacbarát inflációellenes lépés.
A lengyel recept
A lengyel parlament által elfogadott törvénycsomag nem finomkodott a részletekkel. A „szomszéd várat” figyelő magyar autósok számára fájdalmas pont, hogy Varsó nem a piaci szereplők szorongatását, hanem az állami elvonás minimalizálását választotta. Donald Tusk miniszterelnök csomagja a következő pillérekre épül:
- Az üzemanyagokat terhelő áfakulcsot 23 százalékról 8 százalékra mérsékelték. Ez egyetlen tollvonással több tízforintos literenkénti csökkenést jelent.
- Jövedéki adó az uniós minimumon: A benzinnél literenként 29, a gázolajnál 28 groszyval vágták meg az adót, lemenve a technikai minimumra. Tusk szerint: „Előkészítettük a jövedéki adó mérséklését az Európai Unió által megkövetelt minimális szintre... ez a benzin esetében 29, a gázolajnál 28 groszy csökkenést jelent literenként.”
- Bevezettek egy formulát, amely 0,30 zlotyban (kb. 27 forint) maximalizálja a kiskereskedelmi árrést, de az adóvágással ellensúlyozza a kereskedők veszteségeit.
A döntés mögé – némileg váratlanul – a Jaroslaw Kaczynski vezette ellenzéki PiS is beállt, bár a pártelnök kritizálta, hogy a részletszabályozás miniszteri hatáskörbe került, nem pedig közvetlenül a törvénybe. A lengyel kormány tehát a piaci mechanizmusok megtartása mellett az állami profitról való lemondást választotta.
A 25 forintos „altató”
Ezzel szemben a magyar kormányzati stratégia a „védett ár” és a minimális jövedékiadó-korrekció kettősére épül. A Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése szerint a május 1-ig bevezetett jövedékiadó-csökkentés literenként 20 forintos mérséklődést jelent, ami az áfával együtt mintegy 25 forinttal csökkentheti az árakat a kutakon – feltéve, ha a kereskedők ezt nem nyelik le árrésként.
Az Oeconomus kiemeli, hogy a magyar jövedéki adó ezzel az uniós rangsor legaljára került (Máltával osztozva a pozíción), és az intézkedés 0,23 százalékponttal hűtheti a tavaszi inflációt. Az elemzőintézet hangsúlyozza: a kormány ezzel a 44 ezer milliárdos költségvetésből 15-20 milliárdot engedett át a lakosságnak. Más kérdés azonban, hogy a végső fogyasztói árat nem a jövedéki adó, hanem a világrekorder, 27 százalékos áfakulcs torzítja el folyamatosan a régiós versenytársakhoz képest.
Állami nyerészkedés vagy fiskális kényszerpálya?
A politikai paletta másik oldalán ez a passzivitás magas labdának tűnik. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke szerint a kormány éppen azzal követ el „állami nyerészkedést”, hogy miközben a jövedéki adónál enged egy keveset, az áfakulcson keresztül az egekbe szökő árak legnagyobb haszonélvezője marad.
Orbán Viktor kormánya továbbra is a legmagasabb áfával terheli a benzint és a gázolajat. Ma 200 forinttal több adót fizetünk egy liter benzin után, mint 2010-ben. Ez nem védett ár, hanem továbbra is állami nyerészkedés. Ha Orbán valóban meg akarta volna védeni a magyarokat, akkor csökkenti az adókat, így 50-100 forinttal olcsóbb lehetne az üzemanyag
– fogalmazott Magyar Péter.
Hasonló hangnemet ütött meg Dobrev Klára is, aki szerint az azonnali áfacsökkentés és a jövedéki adó radikális mérséklése nélkül az 500 forintos üzemanyagár csak illúzió marad. A DK politikusa szerint a háborús helyzetre hivatkozva a kormány „fiskális drogként” használja az üzemanyag-adót a költségvetési lyukak tömködésére.
Szakértői kételyek: Piaci zavar vagy segítség?
Holoda Attila energetikai szakértő szerint a kormány által bevezetett „védett ár” és az exporttilalom valójában a piaci folyamatok elnyomása, nem pedig megoldása. Szerinte a kormány azért ódzkodik az áfavágástól, mert a költségvetés ezer sebből vérzik.
A kormány ismét a piacba való durva beavatkozást választotta ahelyett, hogy a saját bevételeit mérsékelné
– mutatott rá Holoda az ATV-ben.
Hozzátette: az energiapiaci folyamatok alapján a kőolaj ára várhatóan még hosszabb ideig magas szinten maradhat. Becslése szerint a világpiaci ár a következő időszakban a 100–110 dolláros sávban mozoghat.
„Nagyon sok idő fog eltelni addig, míg a 70 dollár vagy az alá vissza fog térni” – mondta.
A szakértő azt is kifogásolta, hogy a kormány által nyújtott kompenzáció nem fedezi teljes mértékben a benzinkutak költségeit.
Én azt gondolom, hogy az ársapka sosem egy jó megoldás, különösen azért, mert a magyar kormány ilyen jellegű kompenzációt fizetett ugyan valamennyit a benzinkutaknak, de az a kompenzáció a valós költségeiket meg sem közelítette – fogalmazott.
Mindenki lép, mi „védünk”
A 2026. márciusi olajár-sokk nem csak itthon és a lengyeleknél kényszerítette ki a kormányzati reakciókat. A közép- és délkelet-európai régió országaiban valóságos „adóverseny” vette kezdetét, ahol a tét a gazdasági növekedés fenntartása és a lakossági elégedetlenség leszerelése.
Egyértelműen a Szejm döntése a leglátványosabb: az áfa 23-ról 8 százalékra való csökkentése és a jövedéki adó uniós minimumra vágása együttesen olyan árelőnyt jelent, amellyel a lengyel kutak mágnesként vonzzák majd a környező országok autósait. Donald Tusk kormánya ezzel a belső fogyasztást pörgeti fel, vállalva a fiskális kockázatokat.
Belgrád már korábban bevezette a jövedéki adó „csúszóskáláját”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a világpiaci olajár egy meghatározott szint fölé emelkedik, a jövedéki adó mértéke automatikusan, kormányzati beavatkozás nélkül csökken. Ezzel a szerb kormány kiszámíthatóságot ad a fuvarozóknak, és elkerüli a hirtelen, drasztikus árkiugrásokat, miközben fenntartja a piaci alapú kereskedelmet.
Skopje március közepén lépett a tettek mezejére, amikor a parlament megszavazta az üzemanyagok áfájának 18-ról 10 százalékra történő csökkentését. Hrisztijan Mickoszki kormánya szerint az intézkedés célja az élelmiszerárak stabilizálása, hiszen a mezőgazdasági és szállítási költségek mérséklése nélkül az infláció megfékezhetetlen lenne. Ez a lépés jelenleg Észak-Makedóniát tette a régió „legolcsóbb benzinkútjává”.
Bukarestben a koalíciós kormány jelenleg egy olyan csomagon dolgozik, amely a jövedéki adó 50 százalékos ideiglenes felfüggesztését tartalmazza. A román gazdasági vezetés érvelése szerint a költségvetési hiányt könnyebb lesz finanszírozni egy pörgő, alacsony energiaköltségekkel működő gazdaságból, mint egy magas adókkal sújtott, de stagnáló piacról.
Míg Horvátországban a magyarhoz hasonló ársapkákkal operálnak, Ausztriában az ásványolajadó (Mineralölsteuer) csökkentése került napirendre. Bécsben a profitmarzsok szigorúbb ellenőrzését és az adóterhek mérséklését kombinálják, hogy a sógorok ne járjanak át tömegesen a szomszédos, olcsóbb országokba tankolni.
A 2026. március vége felé kijelenthető, hogy alapvetően két különböző válságkezelési iskola versenyez a régiónkban. A lengyel út a radikális adóvágással a piaci tisztaságot és a fogyasztói erőt részesíti előnyben, vállalva a jelentős költségvetési bevételkiesést. A magyar kormány ezzel szemben a fiskális óvatosságot és az adminisztratív árplafont választotta, amellyel bár tompítja a sokkot, de fenntartja a magas állami elvonást. A következő hónapok gazdasági mutatói – különösen az infláció és a kiskereskedelmi forgalom alakulása – fogják eldönteni, melyik modell bizonyul hatékonyabbnak a hosszú távú válságkezelésben.
