A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett személyek arányáról osztott meg ordító különbségekről tanúskodó európai uniós adatsort 2024-re vonatkozóan az Eurostat. Ezek pedig érdekes összefüggésekre világítanak rá, miközben magyarországi viszonylatban is tanulságos, helyenként rendkívül elkeserítő trendek rajzolódnak ki.
Az EU-s statisztikai hivatal NUTS2-besorolású 243 uniós régiója közül 93-ban a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség által fenyegetett régiók aránya magasabb volt, mint a 21 százalékos uniós átlag; 4 régióban ugyanez az arány volt megfigyelhető, míg 146 régióban alacsonyabb szinten állt. Ráadásul öt régióban ez az arány több mint kétszerese volt az uniós átlagnak.
A legdurvább arány (az amúgy dél-amerikai fekvésű) Francia Guyanában volt, ahol a lakosság 59,5 százalékát fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye.
Ezt követik az olaszországi „csizma orrát” adó Calabria (48,8 százalék) és a Nápolyt körülölelő Campania (43,5 százalék) régiók, valamint a spanyol autonóm városok, Melilla (44,5 százalék) és Ceuta (42,2 százalék) Észak-Afrikában.
Tavaly 25 olyan NUTS2-régió volt, ahol a lakosság legalább 33 százaléka, avagy egyharmada élt szegénységben vagy társadalmi kirekesztésben. Ezen régiók Görögországban (5 régió), Bulgáriában, Spanyolországban, Olaszországban (mindegyikből 4-4 régió), valamint Romániában és Franciaország legkülső részében (mindegyikből 3 régió) koncentrálódtak. Ugyanakkor ebbe a csoportba tartozott két túlnyomórészt városias régió az EU nyugati országaiban: Belgium fővárosi, brüsszeli régiója és a németországi Bréma is idesorolandó.
A skála másik végén 26 olyan régió található, ahol a lakosság kevesebb mint 12,5 százaléka volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés rizikójának 2024-ben. Ez a csoport a következőket foglalja magában:
- 7 régió Észak- és Közép-Olaszországban, köztük a Bolzano/Bozen autonóm tartomány (6,6 százalék), ahol a legalacsonyabb volt a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának való kitettség aránya az EU-ban;
- Csehország 8 régiója közül 6, köztük Jihozápad (8,8 százalék), amely uniós szinten a harmadik legalacsonyabb aránnyal rendelkezett;
- 3 régió Vlaams Gewestben, Észak-Belgiumban;
- 3 régió Ausztriában;
- 2 régió Lengyelországban, beleértve a főváros Warszawski stołeczny régióját;
- Horvátország, Románia, Szlovénia és Szlovákia fővárosi régiói, amelyek közül az utolsó, a Bratislavský kraj, a második legalacsonyabb aránnyal rendelkezik az EU-ban (8,6 százalék); és
- az északnyugat-magyarországi Közép-Dunántúl vidéke is befért az élmezőnybe.
Idehaza tehát a dunántúli kisrégió belső vidékén, a Balatontól északra fekvő vármegyékben uniós összevetésben is aránylag élhető körülmények jellemezték a tavalyi évet.
[DIAGRAM-375]
Ez a megállapítás azonban közel sem mondható el mindegyik magyar földrajzi egységről, kivált hazánk keleti szegletéről.
Szegény magyarok leszakadása, kasztosodás a keleti végeken
Ami a hazai képletet illeti, a NUTS2 szerinti területi egységek dimenziójában látható, hogy
Magyarország déli és főleg keleti országrésze évről évre szakadozik le hazánk többi régiójától: három periférián elterülő földrajzi terület, illetve az ország fővárosi régiója és a Dunántúl középső része között tehát egyre szélesebbre nyílik a társadalmi olló.
Mindez pedig óhatatlanul kasztosodáshoz, a társadalmi egyenlőtlenségek területi alapú fokozódásához vezet.
A kipuhatolható tendencia nem sok jóval kecsegtet, legalábbis hazánk társadalmi folyamatait egyre mélyebb mederben tartja. A szegénység rizikója szempontjából aszimmetrikus ország egyik fele markánsan mutatja a lecsúszás jeleit.
[DIAGRAM-374]
Mindezt pedig mi sem ábrázolja plasztikusabban, mint hogy egyre kevésbé mobilisak a legszegényebb rétegek:
immár átlagosan az ükunokák nemzedékének sincs elég kilátása ahhoz, hogy egy egyén családja kitörjön többszörösen hátrányos helyzetéből a társadalmi lépcsőfokok megmászásával.
Az OECD mérései alapján ugyanis Magyarországon a mélyszegénységből az átlagos társadalmi szintre való felemelkedéshez alsó hangon 7 generációra van szükség, ami európai összehasonlításban kiemelkedően magas arány, a legrosszabbak közé tartozik. Mindez pedig egy klasszikus kasztrendszerre emlékezteti a szakértőket, akik a súlyos anyagi nehézségeket máshogyan vizsgálják – ám azt sem árt megemlíteni, hogy az idő előrehaladtával is változhat az anyagi helyzet, a nyugdíjba vonulás is sokaknak jelenthet szegénységi kockázatot.
Úgy nyílik a szegénységi olló, akárcsak a nyugdíjak és bérek között húzódó szakadék. Ugyanis a NyugdíjGuru szakértője portálunknak már kifejtette, minden olyan évben, amikor gyorsabban nő a kereset, mint az infláció, tovább nyílik az olló a nyugellátásban részesülők és az aktív keresők között is.
