Hazánkban közel 2000 hektáron termelnek körtét, köztük
számos tájfajtát. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Zöldség-Gyümölcs
Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) körképe szerint az idén a tavalyi aszályos
évnél jobb, de a közepes szintet el nem érő termésre számítanak a gazdák – írja közös közleményében a két szervezet.
Az egyik legváltozatosabb színű gyümölcsünk a körte, több
mint 4000 fajtát ismerünk a világon, hazánkban is számos fajtát termesztenek,
amelyek között van nyári, őszi és téli körte is.
A körte termesztése nem egyszerű feladat, környezeti igényeit csak hazánk bizonyos területein tudjuk kielégíteni.
Az államilag elismert hazai fajták köztermesztésben is
szerepelnek, de a környezeti igényük miatt egy-egy tájra jellemző termesztésük.
Így például
- a Csengőkörte, a Gyöngykörte a Dél-Alföldre jellemző,
- a Fehérvári
körtét és a Köcsög köretét Dél- és Közép-Dunántúlon termesztik, - a Kétszertermő
körte, a Tüskéskörte és a Sózó körte a Nyugat-Dunántúlra jellemző, - a Maróti
téli a Dunakanyar fajtája.
A megfelelő légköri páratartalom fenntartása
nélkülözhetetlen, főként az árutermesztésre alkalmas őszi és a téli körtefajták
termesztésekor. Éppen ezért az ország nyugat-dunántúli része (Somogy, Vas és
Zala vármegyék) alkalmasak a körte termesztésére. Nem véletlenül ezeken a
területeken alakultak ki az üzemi körteültetvények.
Hazánkban 1865 hektáron foglalkoznak körtetermesztéssel a gazdálkodók.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található a legtöbb
ültetvény, mintegy 505 hektárra tehető a termőterület nagysága,
Borsod-Abaúj-Zemplén 412 hektáron, Heves vármegyében 198 hektáron Zalában pedig
165 hektáron foglalkoznak körtetermesztéssel a gazdálkodók. A termőterület
sajnos az elmúlt években folyamatosan csökken.
Az éves átlagtermés mintegy 20-25 ezer tonnára tehető, amely nagyrészt kielégíti a hazai fogyasztási igényt, az import választékbővítési céllal érkezik az áruházakba, évente mintegy 5 000-6 000 tonna mennyiségben.
Az idei évre vonatkozóan már
látni lehet, hogy az előző évinél nagyobb hozamokban bízhatnak a gazdák, a
termés mennyisége azonban a közepes szintet így sem éri majd el. Ennek egyik
oka a dél-dunántúli termőtájakat ért áprilisi fagykár, másik oka pedig az
ültetvények öregedése, kondícióvesztése.
