A 20. század kezdete óta az egész országban nőtt a nyári hűtési energiaigény, leginkább az ország középső részén, északnyugaton és a
Kisalföld területén – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat elemzéséből
az éghajlatváltozás miatt gyakoribb és intenzívebb hőhullámokra kell felkészülni Magyarországon,
és
ennek kapcsán megvizsgálták, hogyan változott a belső terek hűtésének energiaigénye az elmúlt 122 évben.
Magyarországon a nyári középhőmérséklet 1901 óta országos
átlagban 1,74 Celsius-fokkal nőtt, de nőtt a hőségnapok száma is, amikor a napi
maximumhőmérséklet 30 fok vagy afölött és a forró napokból is több van, amikor a
csúcshőmérséklet meghaladja a 35 fokot. A hőségnapok száma például több
mint két héttel nőtt a múlt század eleje óta. Szintén nőtt a trópusi éjszakák
száma, amikor az éjszakai hőmérséklet sem csökken 20 fok alá.
Az elemzéshez az épületek hűtésére vonatkozó, időjárásfüggő
energiafogyasztás egy mutatóját, az úgynevezett „hűtési foknapok” alakulását használták fel. A belső környezet meghatározott hőmérsékletre (22
Celsius-fokra) hűtéséhez szükséges energiamennyiség függ a napi minimum-,
maximum- és középhőmérséklettől.
Az elemzéshez 1901-2022 között a június 1. és augusztus 31.
között regisztrált napi minimum-, maximum- és középhőmérsékleti adatokat vették
figyelembe.
Az elemzés szerint
- Magyarországon 1991 és 2020 között a
hűtési foknapok országos átlaga 167,9 Celsius-fok volt, - átlagnál magasabb hűtési energiaigény jellemzi az Alföldi
déli, délkeleti területeit, 200-220 Celsius-fok közötti hűtési foknappal, - a Duna-Tisza-közén és az Alföld középső tájain is az
átlagnál magasabb, 180-200 közötti értékek jellemzőek, - Északkelet-Magyarországon, a Kisalföldön és a Dunántúl
keleti szegletén átlag körüliek az értékek, - a Dunántúl többi részén, valamint az Alpokalján, a
Dunántúli-középhegységben és a Dunántúli-dombságon az alacsonyabb hőmérsékleti
értékek miatt a hűtési foknapok átlaga is alacsonyabb, - az ország leghűvösebb klímájú régiójában, az
Északi-középhegységben pedig 20-60 Celsius-fok közötti hűtési foknapok
jellemzőek.
Az elemzés szerint 1901 és 2022 között a hűtési foknapok
országos átlaga minden nyári hónapban nőtt, a legnagyobb mértékben az
augusztusi hűtési energiaigény növekedett. A teljes nyárra vonatkozó hűtési
energiaigény 122 év alatt 71,2 Celsius-fokkal nőtt.
- Az átlagnál nagyobb
mértékben - 80-90 Celsius-fokkal - emelkedett az épületek hűtési energiaigénye
az ország középső részén, északnyugaton és a Kisalföld területén, - emelkedés
volt tapasztalható a Duna-Tisza-közén és az Alföld déli, délnyugati területein
is, - az Alföld középső tájain az átlaggal azonos volt a növekedés,
- a legkisebb
mértékben Északkelet-Magyarországon, valamint az ország magasabban fekvő
régióiban növekedett a hűtési energiaigény 1901 óta: az Alpokalján, a
Dunántúli-dombságon, a Dunántúli-középhegységben 50-65 fokkal, míg az
Északi-középhegységben 15-45 fokkal.
A legmagasabb hűtési energiaigény országosan a 2022-es
nyarat jellemezte (255,8 Celsius-fok), amelyet 2012, 2015 és 2021 nyara követ.
A tíz legnagyobb hűtési foknappal rendelkező nyár listáján nyolc nyár az elmúlt
20 évből származik, kettő pedig a '90-es évekből.
