Egy újabb fontos lépés a kormányképesség erősítése felé. A 24.hu-nak adott interjúban Kapitány István, a Tisza Párt gazdaságfejlesztési és energetikai vezetője egyebek mellett tisztázta a párt stratégiáját az orosz energiahordozókkal kapcsolatban is. A brit-holland energetikai konszern, a Shell egykori globális vezetője ugyanis azt hangsúlyozta, hogy a Tiszában úgy számolnak, 2027 végéig befejeződik az ukrajnai háború, így az orosz fosszilis energiahordozók importjának uniós tilalma nem kell, hogy életbe lépjen, és nem is mondanának le teljesen az orosz gázról.

A beszélgetésből kiderül, hogy a céljuk az egyoldalú orosz függőség felszámolása, nem pedig a Moszkvával való partnerség teljes megszüntetése. A gazdasági racionalitás mentén a diverzifikációt, azaz a több lábon állást tartják szükségesnek, hogy az ország a legkedvezőbb árú, fenntartható és legmegbízhatóbb forrásokhoz jusson.

Kapitány István kritikával illette az Orbán-kormányzatot, amiért a meglévő alternatív importlehetőségek ellenére – különösen a gázszállítás terén – a beszerzések továbbra is egy irányba koncentrálódnak. Az olajpiac kapcsán megjegyezte, a környező országok példája azt mutatja, hogy a nem orosz források bevonása nem feltétlenül eredményez drasztikus lakossági áremelkedést a benzinkutakon.

Az Európai Unió 2027 végén életbe lépő, orosz fosszilis energiahordozókra vonatkozó importtilalma és a Tisza Párt programjában szereplő 2035-ös függetlenedési céldátum közötti feszültséget a szakpolitikus pragmatikusan kezelte. Érvelése szerint az uniós tiltás kifejezetten szankciós intézkedés, amelyet a háború váltott ki.

„Mi pedig azt gondoljuk és reméljük is, hogy az ukrajnai háború befejeződik addigra” – fogalmazott a szakpolitikus. Ez a megközelítés – azon túl, hogy optimista forgatókönyvvel számol – azt is feltételezi, hogy a fegyveres konfliktus lezárultával az Európai Unió is irányt vált, és visszatérhet az orosz energiahordozók importjához. Így 2028-tól sem kellene szükségszerűen lemondani az orosz energiahordozókról.

A szakpolitikus arra azonban nem tért ki, mi történik a magyar energiamix-szel abban az esetben, ha a háború elhúzódik, vagy ha a békekötés ellenére Brüsszel fenntartja a szankciós politikát és az importtilalmat 2028-tól. Ez a „B-terv” hiánya jelentős kockázati tényező lehet az ellátásbiztonság szempontjából.

Emlékezetes, hogy a Tisza Párt hivatalos programja is szűkszavúan fogalmaz a kérdésben. A dokumentumban mindössze annyi szerepel:

2035-ig megszüntetjük az orosz energiafüggőséget, diverzifikáljuk a hazai energiaellátást.

Azt azonban a program nem részletezi, hogy pontosan milyen forrásokból és technológiai megoldásokkal valósítanák meg ezt a diverzifikációt, miközben az orosz „partnerséget” is fenntartanák.

A Tisza Párt koncepciója szerint az energiapolitikát elsősorban a nemzeti érdekérvényesítésnek kell vezérelnie. Bár elismerik a geopolitikai realitásokat, a beszerzési döntéseket szuverén hatáskörben tartanák.

De mi azt szeretnénk, annak vagyunk az elkötelezett hívei, hogy a mi döntésünk legyen, hogy kitől, hogyan és milyen feltételek között szerzünk be energiaforrásokat

– szögezte le Kapitány István, már-már a jelenlegi kormányzat igényeit fenntartva. 

Korábban írtunk róla, hogy miközben a nyilvánosság és az uniós politika előtt a kormányzat felvállalja a létező összes harcot az orosz energiahordozók használata mellett, az Energiaügyi Minisztériumban (EM) arra készülnek, hogy Magyarország néhány éven belül már függetlenedik az oroszországi forrásoktól.

Czepek Gábor, a szaktárca miniszterhelyettese egy háttérbeszélgetésen az Economx érdeklődésére elmondta: a 2030-as évekre a magyar energiamix és energetikai szektor – ahogy az globálisan is jellemző lesz – fejlettségben mindenképpen eléri azt a szintet, hogy alapvetően áramalapúvá válik. Szerinte ehhez a stratégiai fordulathoz három feltételnek kell teljesülnie:

  • Nukleáris kapacitás: Paks II. kapcsán úgy látja, az elmúlt 15 év azt igazolja, jó irányba indult el hazánk, hiszen mára tizenöt tagállam már atompárti, valamint fenntarthatóvá minősítették az atomenergiát. Czepek Gábor szerint ez a tény biztos távlatot ad a hazai iparnak és az új paksi blokkok megépítésének is.
  • Napenergia: Amíg néhány éve mindössze 10 MW volt a hazai napenergia képesség, ma már több mint 30 ezer tetőn működik napelem, és 8300 MW teljesítményt tudnak leadni a panelek. Ez a teljesítmény lassan megfeleltethető a reaktoroknak. A cél a 12 000 MW elérése.
  • Energiatárolás: Ez az önállósodás harmadik lába. A napokban elindult lakossági kampány és a vállalati Jedlik Ányos program révén a jelenlegi 200 MW-os tárolóteljesítményt 2027-re megötszörözné a kormányzat. Az Energiaügyi Minisztérium szándéka szerint 2030-ra hazánknak 3000 MW tárolókapacitással kell majd rendelkeznie.

Ami az orosz gázt illeti, Czepek Gábor úgy fogalmazott: „én abszolút nem vágyott állapotként gondolok a használatára.” Viszont egy ilyen országnak, „itt Európa közepén, szláv- és germántengerben, tengerek és hegyek nélkül”, meg kell találni azokat a beszerzési forrásokat, amelyek a legolcsóbbak – válaszolta a lapunk felvetésére.

Ezt a folyamatot erősítheti, hogy a 2030-as évekre Magyarország energiamixe is döntően áramalapúvá válik. A miniszterhelyettes szerint Paks I. üzemidejének meghosszabbítása, a napenergia bővülése, a tárolókapacitás rendszerbe állítása, valamint a gázüzemű erőművek révén létrejön egy olyan áramalapú rendszer, amely képes lesz az önellátásra.

Az már egy következő kérdés, hogy a fennmaradó szükségletet amerikai LNG-ből, vagy orosz forrásból biztosítjuk, de ezt majd az akkori árkörnyezet fogja meghatározni

- tette hozzá.

Ugyanakkor jelenleg a kormányzat még a rezsivédelem (rezsicsökkentés és rezsistop) alapjaként tekint az orosz energiaforrásokra.

Kapcsolódó