Az Index értesülése szerint a Schadl–Völner-per I. rendű vádlottja, Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar volt elnöke és a 17. rendű vádlottja, Schadl-Baranyai Helga képviseletében Gellér Balázs irodavezető ügyvéd indítványt terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéknél, hogy az eljárás felfüggesztése mellett forduljon az Alkotmánybírósághoz.

Az indítvány szerint az eljárás öt olyan alapjogi sérelmet vetett fel, amelyeknek megállapítására és megoldására az Alkotmánybíróságnak van hatásköre.

Idén februárban kezdődött a Schadl–Völner-per, miután a Központi Nyomozó Ügyészség vádiratot nyújtott be Schadl György és 21 társa ellen a Fővárosi Törvényszéknél. A vádirat szerint az elsőrendű vádlott, Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar időközben lemondott elnöke 2018 májusa előtt korrupciós kapcsolatot alakított ki a másodrendű vádlottal, Völner Pál akkori igazságügyi államtitkárral. A vádirat mindamellett a huszonkét terheltet egyéb – korrupciós, gazdasági és vagyon elleni – bűncselekmények elkövetésével is vádolta.

Az ügyben négy előkészítő ülést és tizenegy tárgyalási napot tartottak, amelyeken tíz vádlott beismerte a bűnösségét, és felfüggesztett börtönbüntetést kapott, míg a per fővádlottjai, köztük Schadl György is, továbbá a 17. rendű vádlott, Schadl-Baranyai Helga tagadta bűnösségét.

Az indítvány szerint az eljárás öt olyan alapjogi sérelmet vetett fel, amelyeknek a fennállásáról az indítványozók meg vannak győződve, csakhogy a hatályos jogszabályok értelmében ezek megállapítására és megoldására kizárólag az Alkotmánybíróságnak van hatásköre.

Az öt feltételezett alapjogi sérelem

 

  1. A vádlottat és később társait még a mentelmi joguk felfüggesztése előtt kezdte el lehallgatni a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ), az így szerzett dokumentumok bizonyító ereje a fennálló törvények szerint kétséges.
  2. A jogszabályok érvényesülését vitatja a védelem abban az esetben is, amikor a vádlottból együttműködő tanúvá váló személyek jogi képviselő nélkül döntöttek, ezért felvetik, hogy mennyire érvényesült a törvényesség. A vád úgynevezett koronatanúi együttműködő tanúk. Ők olyan személyek, akiket meg akartak gyanúsítani, ám a Be. 219. § (1) bekezdése alapján a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésének kilátásba helyezéséről megállapodást kötött velük az ügyészség. Az indítvány szerint felmerül a kérdés, hogyan jöttek létre ezek a megállapodások, amelyek legtöbbször védő jelenléte nélkül születnek, olyan helyzetben, amikor a megállapodás elutasítása azonnali gyanúsításhoz és őrizetbe vételhez vezethet.
  3. A büntetőeljárási törvény egyes bekezdéseinek alapjogokhoz fűződő sérelmét is kifogásolja az indítvány, így az előkészítő tárgyaláson az ügyvédek kötelező jelenlétét, a büntetéskiszabás belső arányosságát.
  4. Az indítvány szerint a többvádlottas ügyekben felmerül a kérdés, hogy mennyire befolyásolja az elsőfokú bíróságot a büntetéskiszabásban, ha az előkészítő ülésen beismerő vallomást tett vádlottak ítélete a másodfokú bíróság elé kerül. Azt írják: az elsőfokú bíróság nem szab ki majd saját meggyőződése szerinti büntetést, hiszen az elkülönítés során már kiszabott és másodfokon esetleg enyhített vagy súlyosított ítélete kihat az első fokon, még tárgyalás alatt lévő vádlottal szemben kiszabandó büntetésre. Az elsőfokú bíróság nyilvánvalóan nem fog szembemenni az általa akkor már hivatalból ismert, jogerős másodfokú büntetéssel.
  5. Az indítvány vitatja az eljárásban az NVSZ hatásköri jogosultságát is. Az előkészítő eljárás elrendelésével kapcsolatban fontos körülmény, hogy az eljárást a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda 2021. március 4-én kelt tájékoztatása alapján rendelték el. Csatolták azokat a lehallgatási anyagokat, amelyekből azt a következtetést vonták le, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársa érintett lehet bűncselekmény elkövetésével. A Nemzeti Védelmi Szolgálat másnap elrendelte az előkészítő eljárás lefolytatását. Vitatják, hogy pár óra elegendő volt-e az NVSZ-nek, hogy döntést hozzon az előkészítő eljárás megindításáról.