Az Economx-nek nyilatkozó szakértők elöljáróban hangsúlyozták, hogy rendkívül
összetett kérdéssel állunk szembe, nincs egyértelmű szabályozás, számos jogi
problémát vet fel a kérdés, több irányelvet, alapelvet, törvényi előírást kell
figyelembe venni.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH)
korábbi közzétett állásfoglalásában felhívja a figyelmet, hogy a menetrögzítő
kamera telepítése esetén (például baleset bekövetkezésekor történő
bizonyítékgyűjtés céljából) fontos gondoskodni arról, hogy ez a kamera ne
rögzítse folyamatosan a forgalmat, valamint az út mellett tartózkodó
személyeket, mivel ez nem egyeztethető össze a GDPR rendelkezéseivel.
Továbbá: amennyiben a fedélzeti kamerákat magáncéllal
üzemeltetik, a felvételek csak rövid ideig őrizhetőek meg és gondoskodni kell
azok biztonságos tárolásáról, a felvételek nem hozhatók nyilvánosságra, továbbá
nem valósulhat meg kimagaslóan jó képminőség és folyamatos, hosszabb időt felölelő
képrögzítés.
Csak eddig jogszerű a
magánhasználat
A gondok akkor kezdődnek, amikor valaki túllépi a
magánhasználatot, valaki felismerhető, megjelenik a rendszám, ezek bárki
számára elérhetők, sőt, például hivatalos eljárásban akarják bizonyítékként
felhasználni.
Ekkor már személyes adatokról beszélünk, ezek pedig akkor
használhatóak fel, tehetők közzé, ha az érintett személy előzetesen, vagy
utólagosan hozzájárult.
Belátható, egyik sem életszerű szituáció, az előzetes hozzájárulás fedélzeti kamerafelvételekhez minimum mókás, az utólagos hozzájárulás hasonlóképpen nem életszerű, mert az esetek többségében nyilván az érintett közlekedési szabálytalanságot követett el, és vajon miért is adná ebben az esetben hozzájárulását?
Ugyanakkor közérdek esetén, egy biztosítási eljárásban az
Economx információi szerint a bíróságok általában elfogadják a felvételeket,
igaz, ez nem kötelező számukra, a bíró erről saját jogkörében dönthet.
Sőt,
hogy legyen még egy csavar a történetben, a GPS-szel rendelkező kamerák képesek
az autó sebességét is rögzíteni, azonban nem számítanak hitelesített
mérőeszköznek.
Szó sincs „háztartási
adatkezelésről”
Korábban akadtak olyan vélemények, hogy egyfajta „háztartási
adatkezelésnek minősül”, ám több szakjogász is felhívta a figyelmet, miszerint
a megfigyelés közterületre is kiterjed és a felvételkészítés célja sok esetben
túlmutat a személyes használaton, a fedélzeti kamera használata általában nem
tekinthető háztartási célú adatkezelésnek, tehát a GDPR szabályait alkalmazni
kell az adatkezelés során.
- Az adatkezelőnek jól láthatóan jeleznie kell, hogy kamerás
megfigyelés történik (például matrica kiragasztása az autóra), - az adatkezelésre vonatkozó legfontosabb információkról (például
megfigyelés célja, jogalapja, felvétel megőrzésének ideje) tájékoztatót kell
készítenie, melyet szükség esetén a felvételen szereplő személy rendelkezésére
kell bocsátani (a tájékoztatás szóban is megadható, de utóbb ezt már nehéz
bizonyítani), - a felvételek megőrzési idejének igazodnia kell az
adatkezelési célhoz, a felvételeket rendszeresen törölni kell (baleset kapcsán
indult eljárásban a felvétel megtartható, amíg az eljárás miatt szükséges), - ha a felvételen szereplő személy kéri, akkor másolatot kell
számára biztosítani a felvételről.
A NAIH egyébként a közforgalmú közlekedés kapcsán azt is jelezte állásfoglalásában, itt más szabályok érvényesek.
Vagyis, a szolgáltató, a közlekedésszervező valamint a vasút, a trolibusz, az autóbusz, villamos, kerékpár- és hajóállomás, megállóhely, kikötő (stb.) üzemeltetője jogosult elektronikai biztonsági rendszeren keresztül megfigyelést folytatni, ennek során kép- és hangfelvételt készíteni, valamint utóbbiakat kezelni.
Európában sem jobb a
helyzet
A LeasePlan szakértői az Economx számára kiemelték: Európa
országaiban sem egységesek a fedélzeti kamera használatára vonatkozó szabályok.
Ausztriában nem lehet használni, Németország bizonyos szabályokhoz köti
használatukat. A legokosabb dolog ezért, ha utazás előtt mindenki tájékozódik
az egyes országokban érvényben lévő szabályokról.