A magyar politika egy merőben új korszakba lépett, de a fizika és a nemzetközi szerződések törvényei nem változtak meg hétfő reggelre. A Tisza-kormány egyik legelső és legnehezebb feladata a Paks II. beruházás sorsának rendezése lesz. A helyzet súlyát jelzi, hogy a projekt alig néhány hete, 2026 februárjában ért el egy gyakorlatilag visszafordíthatatlannak tűnő mérföldkövet.
Amikor lekerült a földbe az első beton a paksi bővítés során az 5. blokknál, a távozó Orbán-kormány részéről Szijjártó Péter egyértelművé tette, hogy a projektet szó szerint bebetonozták. A leköszönő lülgazdasági és külügyminiszter akkor úgy fogalmazott:
Paks II. mától jogilag és gyakorlatilag is építés alatt álló atomerőműnek minősül. (...) Azok, akik korábban a nukleáris energiáról lekicsinylően beszéltek, rájöttek, hogy ez a legmodernebb és legolcsóbb megoldás. A ma Európában folyamatban lévő nukleáris beruházások közül a legnagyobb és a legelőrehaladottabb nukleáris építkezés a Paks II., ez az európai kontinens nukleáris újjáéledésének zászlóshajója.
Szijjártó ekkor még azt is hozzátette, hogy az ellenzéket le fogják győzni, ugyanis az alapfeltétele a beruházás megvalósulásának.
Hogy mennyire tudatos, megelőző jellegű lépésről volt szó, azt egy kiszivárgott bizalmas orosz kormányzati jelentés is alátámasztja. A 2025. decemberi jegyzőkönyv szerint – amikor az esetleg kormányváltás még csak lehetőség volt – Szijjártó Péter személyesen lobbizott Moszkvánál: küldjenek minél magasabb rangú delegációt a 2026. februári betonöntésre. Ez a lépés egy világos stratégia része volt: szimbolikusan is kész tények elé akarták állítani a leendő utódokat, szó szerint „bebetonozva” a projektet.
Aztán amit legfeljebb sejtettek, be is következett április 13-án. Ma pedig már arról beszélünk, hogy Magyar Péteréknek kell kezdeniük valamit a földben lévő betonnal és a több ezer milliárdos orosz hitelszerződéssel.
Átvilágítás és diverzifikáció: Mit akar a Tisza?
Magyar Péter az energiapolitikát illetően egyelőre úgy tűnik, hogy a pragmatizmusra és az átláthatóságra épít. A győzelem utáni hétfői nemzetközi sajtótájékoztatóján ahogy az várható volt nem a projekt azonnali leállítását jelentette be, hanem egy kemény ellenőrzési folyamatot:
Minden szerződést át fogunk nézni, ha szükséges, újra fogjuk tárgyalni, ha szükséges, fel fogjuk bontani, ha szükséges, javítani fogjuk a pénzügyi feltételeket.
A Tisza Párt elnöke tudja, hogy a magyar energiaellátás jelenleg elképzelhetetlen atomenergia nélkül. Márciusban a HVG-nek adott interjújában világosan elmondta: pragmatikus kapcsolatra törekednek Moszkvával, Paks II-t meg kell építeni, de az nincs rendben, hogy a beruházás folyamatosan drágul és átláthatatlan.
A párt programjában, amelynek energiapolitikai részét Kapitány István ismertette, persze markánsan megjelenik a függetlenedés vágya. A cél a lakosságot és a vállalkozásokat egyaránt védő „Rezsicsökkentés Plusz” bevezetése, uniós forrásból mintegy 1000 milliárd forint átcsoportosítása energiahatékonyságra és tárolókapacitásokra, valamint 2035-ig az orosz energiafüggőség megszüntetése. Más kérdés, hogy ez hogyan egyeztethető össze egy orosz hitelből, orosz technológiával épülő, és a 2030-as évek elején induló atomerőművel.
Kihúzhatja Brüsszel a dugót, és az egészből nem lesz semmi?
Persze Magyar Péternek nemcsak az oroszokkal, hanem könnyen lehet, hogy Brüsszellel is meg kell küzdenie. Tordai Bence ellenzéki képviselő a választások előtt nem sokkal nyilvánosságra hozta az Európai Bizottság versenyjogi biztosának, Teresa Riberának a levelét. Ebből az derült ki, hogy miután az uniós bíróság megsemmisítette a korábbi engedélyt, a Paks 2-re kifizetett állami támogatások jogellenesnek minősülhetnek.
„Nem kérdés innentől: a Bíróság döntése után kifizetett minden forint jogellenes támogatásnak minősül. (...) Nem lesz nehéz dolga a rendőrségnek és az ügyészségnek: a kormányváltás után hamar meglehet a vádemelés, amelynek a végén Orbán, Szijjártó és a többi orosz ügynök számolhat a következményekkel. Bilincs, bilincs, rács, rács!”
Bár a politikai felelősségre vonás és a „bilincsek” emlegetése a kampány hevének tudható be, a jogi probléma nagyon is valós. Ha Brüsszel hivatalosan is megállapítja, hogy a projekt finanszírozása illegális állami támogatás,
a Tisza-kormány egyszerűen nem utalhat több pénzt a Roszatomnak anélkül, hogy ne kockáztatná az uniós források ismételt befagyasztását vagy egy kötelezettségszegési eljárást.
Nagyon nem egyszerű a váltás
A gazdasági realitások mindenesetre a folytatás irányába mutatnak. A projekthez felvett 10 milliárd eurós orosz hitelt nem lehet csak úgy „visszadobni”. Ha felmondanánk a szerződést, a tartozás egy jelentős részét valószínűleg azonnal ki kellene fizetni, ami pillanatok alatt borítaná meg a költségvetést és az euróbevezetéshez szükséges terveket.
Emellett a technológia sem cserélhető le egyik napról a másikra. A reaktort orosz mérnökök tervezték, a gödröt nekik ásták ki. Ha most akarnánk például francia vagy amerikai cégre váltani, az évekig tartó újratervezést és rengeteg kidobott pénzt jelentene.
Ha a Tisza Párt valójában ki akar hátrálni a 12,5 milliárd eurós orosz projektből, de nem akarja kifizetni a Roszatom által követelt horribilis kötbéreket, Brüsszel a kezükbe adta a tökéletes kifogást. Magyar Péterék széttárhatják a karjukat Moszkva felé: „Szeretnénk mi építeni, de az uniós jog megtiltja a fizetést.” Ezzel a szerződés teljesíthetetlenné válik, a projekt pedig csendben kimúlik.
Ha viszont a projekt tényleg leáll, a kormánynak azonnal választ kell adnia arra, mivel pótolja a 2030-as évekre kieső, 2400 megawattnyi alaperőművi kapacitást. Ahogy a szakértők is figyelmeztetnek: napenergiával és széllel (akkumulátoros tárolók nélkül) nem lehet garantálni az ország ellátásbiztonságát „ha esik, ha fúj”. A leállítással ráadásul az eddig elköltött több százmilliárd forint is azonnal ablakon kidobott pénzzé – elsüllyedt költséggé – válna.
Orosz válasz: „Készen állunk a vizsgára”
Eközben Moszkvában láthatóan felkészültek a forgatókönyvre, hogy az Orbán-kormány távozhat. A Roszatom a teljes elzárkózás helyett meglepő diplomáciai rugalmasságot mutat. Alekszej Lihacsov, az orosz állami atomvállalat vezérigazgatója egy kairói sajtótájékoztatón higgadtan üzent a magyaroknak:
Halljuk, hogy érdeklődés van a projektünk iránt, mert a győztes párt elnöke, Magyar Péter már többször is kiejtette a projektünk nevét, kissé kritikus hangnemben, mondjuk az ár tekintetében. Bármilyen, a projektre vonatkozó kérdésre válaszolunk, beleértve az árat is. Természetesen le kell tennünk a vizsgát, a szó jó értelmében. A vizsgát a projekt hatékonyságából, az árának és egyéb paramétereinek megalapozottságából. Teljesen készen állunk erre a vizsgára.
Lihacsov szavai mögött pont az a magabiztosság húzódik meg, hogy pontosan tudják: a magyar áramellátás több mint 70 százalékát (ha mindkét Paks párhuzamosan működik) ez a technológia fogja adni.
Az oroszok nem paráznak: Tényleg ilyen boldogságra vágynak a magyar politikusok?
Az orosz sajtóban és szakértői körökben is téma a magyar kormányváltás, és Oroszország előretolt helyőrsége, az atomerőmű sorsa. Mihail Vegyernyikov, a moszkvai Európa Intézet Visegrád-kutatója szerint lehetséges a pragmatikus párbeszéd az energiabeszerzésekről az új kormánnyal, de számítani kell rá, hogy korlátozások léphetnek életbe az építkezésnél.
Alekszandr Uvarov, az orosz AtomInfoCenter vezetője szerint Paks II. jövője most már tisztán politikai kérdés, és attól függ, hogy Magyar Péterék hosszú távra terveznek-e a hatalomban. Uvarov egy bolgár példát hozott fel, ahol az egymást váltó kormányok politikai csatározásai miatt a költségek elszálltak.
Ha a következő magyar miniszterelnök, Magyar és a szövetségesei úgy gondolják, hatalomban fognak maradni, megőrzik ezt a projektet. De a feltételek teljesen mások most
– mondta Uvarov, hozzátéve, hogy a Kremlnek is figyelembe kell vennie Magyarország NATO- és EU-tagságát.
Ennél sokkal nyersebben fogalmazott az egyik szankciós listás Kreml-propagandista Jurij Podoljaka, aki rámutatott a magyar energiarendszer sebezhetőségére. Magyarország eleve 15-20 százalékos importra szorul, ha pedig a kormány egyoldalúan felrúgja a Paks II. szerződést, annak komoly következményei lennének:
A szerződés megszakítása teljesen szimmetrikus választ válthat ki a Roszatom részéről – például leállíthatják a nukleáris fűtőanyag szállítását a jelenleg is működő Paks I. atomerőműbe. (...) A végeredmény az lenne, hogy az importfüggőség 60 százalékra ugrana. Tényleg ilyen boldogságra vágynak a magyar politikusok?
Mi a reális forgatókönyv?
Magyar Péternek tehát egyáltalán nincs könnyű dolga. Jelenleg úgy tűnik, a Tisza nem akarja végleg beszántani az erőművet, sokkal inkább fegyverként használná például a brüsszeli jogi akadályokat a Roszatommal szemben, hogy rákényszerítse az oroszokat a szerződés – és legfőképpen az árazás – újratárgyalására. Ha azonban ez az alku elbukik, a „nulladik opció” nagyon is valósággá válhat, és a paksi gödörben lévő első betonréteg marad a NER legdrágább mementója.
Nem kizárt, hogy Magyar Péterék első lépése az lesz, hogy nyilvánosságra hozzák az eddig titkosított szerződések pénzügyi részleteit, ezzel bizonyítva a választóknak az előző kormány túlárazásait. Ezt a politikai tőkét felhasználva próbálnak majd kedvezőbb hitelfeltételeket kialkudni Moszkvával, miközben a kivitelezés bizonyos részeit (például az irányítástechnikát és a turbinákat) a francia Framatome vagy más nyugati szereplők felé terelik, növelve az uniós kontrollt.
A paksi bővítés mindenesetre a Tisza-kormány legnehezebb öröksége lesz: egy olyan tízmilliárd eurós kényszerű társbérlet, ahol a leendő kabinet mozgástere kimerül abban, hogy a lehető legkisebb politikai árat fizesse az orosz technológiáért.