A hágai Nemzetközi Bíróság az ENSZ legfőbb bírói szerve, ám a nemzeti bíróságokkal, az államok belső jogával ellentétben, a szuverenitás elve alapján a bíróság előtt egyetlen állam ellen sem lehet pert indítani, ha utóbbi nem fogadta el a Hágában működő testület joghatóságát.

Varga Réka nemzetközi jogász leszögezte: az alapvetés szerint minden állam szuverén, és a nemzetközi jognak igazából nincs eszköze arra, hogy úgymond „az államok fejére csapjon”, hiszen nem létezik nemzetközi szuperhatalom, inkább az együttműködésre, a kölcsönös kompromisszumokra helyezi a hangsúlyot. 

A genocídium egyezmény

A népirtás emberiség és béke elleni bűn, nemzetközi jogi bűncselekmény a Párizsban 1947. évi február 10. napján kelt békeszerződés 6. cikke szerint. 1948-ban a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről ENSZ egyezmény (úgynevezett genocídium egyezmény) született. A genocídium egyezményt 153 tagállam – köztük Dél-Afrika és Izrael – fogadta el, ebben rögzítették a résztvevő államok, hogy az egyezménnyel kapcsolatos vitákban joghatóságot adnak a Nemzetközi Bíróságnak.

Talán paradoxonnak tűnhet, noha a Nemzetközi Bíróság ítéletei minden fél számára kötelező érvényűek, ám a bíróságnak lényegében nincsenek eszközei a végrehajtásukra. Egyetlen kényszerítő eszköz a Biztonsági Tanács határozata lehet, ahol azonban az állandó tagok vétója érvényesülhet. Ugyanakkor döntései így is nagy hatással vannak az államok közötti kapcsolatokra.

A konkrét Dél-Afrika vs. Izrael ügy

Ismeretes, Dél-Afrika annak megállapítását kérte Hágától, hogy Izrael megsértette a népirtásról szóló egyezményben foglalt kötelezettségeit a Hamász palesztin szervezet elleni katonai fellépésével Gázában. A keresetlevelet 2023 decemberében nyújtották be, a 80 oldalas dokumentumban azt kérték, hogy állapítsák meg a zsidó állam felelősségét.

A hágai Nemzetközi Bíróság felszólította ugyan Izraelt, hogy gázai katonai műveletei során tegyen meg mindent a népirtás megelőzése érdekében, de – Dél-Afrika várakozásaival ellentétben – nem kötelezte Izraelt a Gázai övezetben folytatott katonai műveletének befejezésére. Azt viszont jelezte, hogy a zsidó államnak meg kell tennie minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozza a népirtáshoz vezető cselekedeteket.

Ebbe beletartozik, hogy Izraelnek meg kell akadályoznia és büntetnie kell a népirtásra történő felbujtást, a humanitárius segélyek eljuttatását biztosítani kell, tilos a bizonyítékok eltüntetése, egy hónapon belül pedig be kell nyújtania egy jelentést a bíróság előírásainak végrehajtásáról. Lényegében olyan ideiglenes intézkedéseket írtak elő, amely célja, hogy megelőzze a legrosszabbat, a genocídiumot.

Az izraeli érvek szerint Dél-Afrika nagyon eltorzítja a történteket, és Izrael él az önvédelemhez való jogával, a gázai katonai akciói pedig önvédelmi cselekmény a Hamász és más terrorszervezetek ellen, a civil áldozatok száma pedig azért olyan magas, mert a terrorszervezetek élő pajzsként használják őket. Azt pedig már előre jelezték, nem fognak engedelmeskedni egy esetleges fegyverszüneti felszólításnak, a Dél-Afrika által kezdeményezett eljárás pedig jogtalan és alaptalan.

A hágai Nemzetközi Bíróság

Az International Court of Justice (ICJ) nem tévesztendő össze a Nemzetközi Büntetőbírósággal, amely szintén kiterjedt joghatósággal rendelkezik, ám nem államok közötti vitákkal, hanem egyéni büntetőjogi felelősséggel foglalkozik.

Az ICJ 15 bíróból áll, őket az ENSZ Közgyűlése és az ENSZ Biztonsági Tanácsa választja meg. Rajtuk kívül az adott ügyekben való ítéletekhez a peres felek is delegálhatnak egy-egy bírót.

A megválasztott bírák személyes minőségükben vesznek részt az ítéletalkotásban, vagyis nem országukat képviselik, hanem jogi alapon kell döntést hozniuk egy kérdésben. A döntéseket többségi alapon hozzák meg, de bármelyik bírónak megvan a joga külön- vagy párhuzamos vélemény alkotásához. Ezek jelentősége különösen megnő olyan esetek kapcsán, amikor a testület megosztott. A bíróság elnökét a bírák maguk közül választják három évenként, titkos szavazással.

Van még egy lehetőség, a Nemzetközi Bíróság ugyanis az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulhat, amely kikényszerítheti elvileg a döntést, ám az öt állandó tagnak vétójoga van. A nemzetközi szakértők egybehangzó véleménye szerint az Egyesült Államok a BT bármiféle ügyben hozott, kötelező határozatát megvétózná, ha az ellenkezik az izraeli kormány érdekeivel.

Sőt, akad még egy utolsó utáni lépés is: a vétót követően az ENSZ tagállamaiból álló Közgyűlés elé terjeszthető az ügy, s bár itt nem születhet kikényszeríthető döntés, ám a nemzetközi nyomás igen erős lehet. Lássuk be, a gázai háborúra adott eddigi reakciókra tekintettel, ez a presszió feltehetőleg erős is lesz.

Nagyon nehéz bizonyítani a népirtást

Varga Réka kiemelte: a genocídium egyezmény népirtás alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:

(a) a csoport tagjainak megölése;

(b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;

(c) a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése;

(d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása;

(e) a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele.

Az egyezmény definíciójára tekintettel a felelősség nagyon nehezen bizonyítható. A bíróság az alapján önmagában nem állapítja meg a népirtás megtörténtét, mert például egy katonai hadműveletben sokan haltak meg. A szándékot kell bizonyítani, hogy az egy csoport tagjainak egészben, vagy részben történő kiirtására irányul.

Mivel akadnak olyan ügyek, amelyek akár tízen évekig is elhúzódnak, sokszor az a reális, hogy a helyzetre a megoldást nem a jogi eszközök, hanem a diplomáciai út adhat. Ugyanakkor az ilyen ügyeknek nemzetközi jogi szempontból nagy jelentősége lehet.

Hogy miért pont Dél-Afrika fordult Hágához? Erre nézve csak spekulációk léteznek, lehet szimbolikus a döntés, de ennek lehetnek belpolitikai és külpolitikai okai is – fejezte be végül Varga Réka.

Figyelemelterelés?

Az Economxnak szakértők jelezték, hogy sok minden más szempontot is figyelembe kell venni az afrikai ország lépésével összefüggésben. A USA Today például arra emlékeztetett, hogy Nelson Mandela, 1994 és 1999 között regnáló dél-afrikai elnök 2008-ig rajta volt a hivatalos amerikai terrorista-megfigyelési listán, ahonnan George W. Bush akkori elnök vetette le.

A mintegy 60 millió lakosú országban 2023 második negyedévében naponta átlagosan 68 gyilkosságot jegyeztek fel, ami közel 20 százalékos növekedést jelent 2019 azonos időszakához képest, az áldozatok többsége fehér. A nemi erőszak bűncselekmények terén a második helyet foglalja el a világon, minden 100 ezer nőből 137 áldozat (az áldozatok többsége itt is fehér). A lakosság 20 százaléka fertőző AIDS-beteg.

A fehér lakosok száma 1994 óta 20 százalékról 8 százalékra csökkent, így elképzelhető, a dél-afrikai kormány ezekről az égető, súlyos társadalmi problémákról valamilyen mértékben szeretné elterelni a nemzetközi közvélemény figyelmét.

Akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint új világrend van születőben, a Nyugat gyengül és a korábbi hegemóniával elégedetlen afrikai, ázsiai, latin-amerikai országok éppen a nyugati jogrendszer adta lehetőségeket próbálják kihasználni.