Miközben a magyar közoktatás évek óta tanárhiánnyal, túlterhelt diákokkal és egyre mélyülő területi különbségekkel küzd, egy ennél is súlyosabb probléma közeledik csendben: egyszerűen elfogynak a gyerekek. Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke szerint a rendszer olyan demográfiai fordulóponthoz érkezett, amely néhány éven belül alapjaiban rengetheti meg az óvodák és iskolák működését.
A PSZ elnöke úgy véli: a magyar közoktatás ma már „robbanás előtti állapotban” van, és ha a politika továbbra is halogatja a döntéseket, annak súlyos gazdasági és társadalmi következményei lehetnek.
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy Magyarországon az elmúlt tíz évben 22,5 százalékkal csökkent a születések száma.
Míg 2015-ben még 110 800 gyermek született, addig 2024-re ez a szám 84 300-ra esett vissza, 2025-re pedig már csak 77 600 újszülött látta meg a napvilágot. Totyik Tamás szerint az idei év különösen drámai lehet: a tavalyi 72 ezres szinthez képest további 10 százalékos visszaesést prognosztizálnak.
A szakszervezeti vezető úgy látja, önmagában nem magyarázza a folyamatot az európai demográfiai trend. Szerinte három sajátosan magyar tényező gyorsította fel a népességfogyást: a külföldre távozó fiatalok magas száma, a hosszú évek óta stagnáló vagy recessziós gazdasági környezet, valamint a kormány által fenntartott háborús pszichózis. Úgy fogalmazott, a családtámogatási rendszer és az adókedvezmények önmagukban nem tudták ellensúlyozni ezeket a hatásokat.
Nem vagyunk mások, mint a V4-ek
Különösen figyelemreméltó, hogy a visegrádi országokkal összehasonlítva Magyarország nem tudott kedvezőbb pályára állni, noha a térségben nálunk működött a legkiterjedtebb családtámogatási rendszer. A magyar mutatók így is hasonlóan romlanak, mint Lengyelországban, Csehországban vagy Szlovákiában.
Totyik Tamás szerint az oktatás lesz az első nagy vesztese a demográfiai összeomlásnak. Már most látszanak azok a térségek, ahol az intézményhálózat fenntarthatósága kérdésessé válhat. A legkritikusabb helyzet több dél-dunántúli, észak-magyarországi és budapesti járásban rajzolódik ki.
Több helyen 30 százalékot meghaladó visszaesést mértek a születésszámban 2015 és 2024 között. Példaként említette a szakszervezeti vezető:
- a Sellyei járást, ahol 20 százalékkal;
- a Bonyhádi járást, ahol 28 százalékkal;
- a Tolnai járást, ahol 25 százalékkal;
- Budapest VI. kerületét, ahol 26 százalékkal;
- Budapest VIII. kerületét, ahol 30 százalékkal;
- a Téti járást, ahol 36 százalékkal;
- és Budapest V. kerületét, ahol pedig 48 százalékkal kevesebb gyermek született az elmúlt tíz évben.
A legsúlyosabban érintett térségek között említette a Bajai, Cigándi, Tokaji, Mohácsi, Dunakeszi, Balatonfüredi, Szentesi és Zalaegerszegi járást, de több budapesti kerületben is drámai a csökkenés. A XII. és XVI. kerületben, illetve Dunakeszin például már 40 százalék feletti eltérés látszik a jelenlegi első osztályos beiratkozások és a megszülető gyermekek száma között.
Az érdekképviseleti vezető szerint ez azt jelenti, hogy néhány éven belül olyan iskolák működhetnek majd, amelyeknek csak töredéknyi tanulójuk lesz a jelenlegi kapacitásokhoz képest. A magyar közoktatási rendszer ugyanis még mindig arra a korszakra van „kalibrálva”, amikor egy-egy évfolyam átlagosan 110 ezer gyermeket jelentett. Ehhez képest hamarosan eljön az az idő, amikor már csak 72 ezer gyermek lesz évfolyamonként.
Már elindult a harc az óvodákban
A PSZ elnöke szerint az első komoly törés az óvodáknál jelentkezhet 2027 körül, majd 2030-ra az alsó tagozatokban is látványossá válik a gyerekszám zuhanása. Már most érzékelhető az intézmények közötti „harc a gyermekekért”: egyes óvodák a korábbi három év helyett már kétéves gyermekeket is felvesznek, csak hogy fenn tudják tartani a csoportlétszámokat.
Totyik Tamás ugyanakkor hangsúlyozta: a demográfiai visszaesést nem szabad egyszerű megszorítási logikával kezelni. Szerinte történelmi lehetőség lenne arra, hogy végre csökkenjenek az osztálylétszámok, és több figyelem jusson a diákokra. Úgy látja, a felszabaduló forrásokat nem elvonni kellene az oktatásból, hanem a rendszer minőségi reformjára fordítani.
A szakszervezeti vezető arra is figyelmeztetett, hogy a csökkenő gyerekszám mellett egy másik, ezzel ellentétes irányú folyamat is erősödik: meredeken emelkedik a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók száma.
Míg a 2001/2002-es tanévben 58 615 SNI-s diákot tartottak nyilván, addig a 2024/2025-ös tanévben már 109 430-at. Ez közel kétszeres növekedést jelent.
A PSZ elnöke szerint a háttérben több tényező áll. Egyrészt javult a diagnosztikai rendszer, és ma már sok olyan problémát felismernek, amely korábban rejtve maradt. Másrészt azonban a digitális túlterhelés, a családi instabilitás, a szociális traumák és bizonyos környezeti hatások is szerepet játszhatnak a tanulási és magatartási zavarok terjedésében.
A problémát súlyosbítja a szakemberhiány. Bár nőtt a gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok és iskolapszichológusok száma, ez messze nem követi az SNI-s gyermekek számának emelkedését. Ma már az érintett diákok mintegy 72 százaléka többségi iskolákban tanul, ami teljesen új terhelést jelent a pedagógusok számára.
Érezhető a demográfia válság a közoktatásban is
Totyik Tamás szerint az oktatási rendszer átalakítása elkerülhetetlen lesz, de a legfontosabb kérdés az, hogy ezt milyen logika mentén hajtják végre. Felmerülhetnek kisiskola-bezárások, összevont osztályok, intézményi átszervezések, de szerinte ezekről nem lehet politikai kommunikációs kampányok keretében dönteni.
Úgy fogalmazott: valódi társadalmi párbeszédre lenne szükség arról, hogy milyen iskolahálózatot akar fenntartani az ország a következő évtizedekben. Különösen érzékeny kérdés lehet ez azokon a településeken, ahol az iskola az utolsó, még működő közintézmények egyike.
A legdrámaibb adatokat mutató járások között említette a Bélapátfalvai járást, ahol tavaly mindössze 55 gyermek született, a Tabi járást 67 újszülöttel, valamint a Szentgotthárdi, Bólyi és Hegyháti járást is, ahol 2024-ben 80 alatt volt az élveszületések száma.
Totyik Tamás szerint a demográfiai válság már nem a jövő problémája, hanem a jelené. A kérdés szerinte nem az, hogy szükség lesz-e radikális oktatáspolitikai döntésekre, hanem az, hogy lesz-e politikai bátorság azok meghozatalára. Úgy látja, ha a következő években sem indul el egy átfogó reformfolyamat, annak árát nemcsak az iskolarendszer, hanem az egész magyar gazdaság megfizetheti.
Lannert Judit hétvégén ott volt a PSZ kongresszuson
Jelzésértékűnek nevezte a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), hogy Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter a kinevezése után az első hivatalos útjai egyikén a szakszervezetnél tett látogatást. A PSZ hétvégi kongresszusát a tárcavezető személyesen kereste fel, ami szerintük azt jelzi: az új kormány valódi párbeszédet akar kialakítani az oktatás szereplőivel.
A PSZ szerint üdvözli, hogy az ágazat végre stratégiai jelentőségű terület lesz a kormányzat számára, és az oktatás nem csupán háttérterületként jelenik meg. A kongresszus álláspontja szerint különösen fontos üzenet, hogy az új tárca a gyermekek fejlődését egységes rendszerben kezeli a bölcsődétől egészen az egyetemig. A szervezet úgy látja, a minisztérium elnevezése is arra utal, hogy a kormány egy emberközpontúbb, gyerekközpontú oktatáspolitikát kíván kialakítani. Ez több ponton is találkozik a szakszervezet korábbi követeléseivel és javaslataival.
A PSZ emlékeztetett arra is, hogy korábban elfogadott ötvenpontos javaslatcsomagjuk számos eleme egybevág Lannert Judit elképzeléseivel. A szervezet rövid távon több sürgős intézkedést vár az új kormánytól: az ágazati szociális párbeszéd intézményeinek újjáépítését, a nevelést-oktatást segítő (NOKS) dolgozók béremelését, valamint a pedagógusok adminisztratív terheinek csökkentését. A szakszervezet emellett fontosnak tartja a tankönyvrendelési rendszer felszabadítását, az intézményvezetők munkáltatói jogainak visszaadását, valamint a pedagógusok teljesítményértékelési rendszerének újragondolását is.