Ez nem a Középnyugat, ez egy keserves síkság − fakad ki a szülői ház felé tartva az egyik lány (Julia Roberts). Az oklahomai házban édesanyja várja, aki úgy be van tépve, mint az egyszeri kamasz, aki kipróbálta milyen a joint-whisky kombó − a mama (Meryl Streep) súlyos nyugtatófüggő, akinél épp szájrákot diagnosztizáltak. Férje (Stephan Shepard) pedig, a T. S. Eliotért rajongó, csendes alkoholista, napokkal ezelőtt eltűnt − ennek hírére érkezik meg lassan mindenki a családból, a három lány, a lányok nagynénje és az ő fia. Csak az apa nem kerül többet elő, mivel öngyilkos lett. Van, aki fűvel, más felsőbbségtudattal, veszélyes szerelemmel, megint más az ásó jó időben való meglendítésével kezeli a lassan kibomló családi konfliktusokat.
A Tracy Letts darabjából készült mozi, illetve John Wells rendező érdeme, hogy miközben mentes minden hollywoodi manírtól − leszámítva a Julia Robertset random meghatott/tűnődő profillal mutató képeket −, az egész szeretetteli és mulatságos. Senki sincs jól, már mindenki elrontotta többé-kevésbé az életét, egymással sincsenek jól. Ám közben nagyon szeretik egymást, erős öniróniával és önreflexióval bírnak − a filmet áthatja valami végtelen derű, noha az egyes részletek inkább traumatizálók. De az egész több, mint a részek összessége.
Szerző: Napi Gazdaság
