A magyarországi kortárs műkereskedelem évének értékelésekor ezúttal is az az alapkérdés, hogy van-e egyáltalán ilyen piac nálunk. Egyes szereplők szerint nincs, hiszen a még talpon lévő galériák is vagy állami támogatásokból, pályázatokból, vagy a külföldi vásári szerepléseknek köszönhetően tartják fent magukat. A másodlagos piac nem alakult ki − senkinek nem érdeke, hogy egy árverésen jóval kevesebbet adjanak egy kortárs műért, mint a galériában vagy a műteremben −, pedig hosszú távon éppen az biztosítaná a stabilitást. Külföldi vásárokra változatlanul járnak a galériák, de már nem evidens, hogy ez a "kötelező" és egyetlen út, már csak azért sem, mert a részvétel költséges, nem könnyű kis értékű műtárgyakból összehozni a standdíjat, nem beszélve arról, hogy a kelet-európai művészet marginális szerepe miatt a bejutásért is meg kell dolgozni.
A legtöbb helyen, szám szerint haton, a Faur Zsófi Galéria járt 2013-ban, a londoni Art13-tól az Art Coppenhagenen át a decemberi SCOPE Miami vásárig. Ez utóbbin összesen 80 ezer dollárért adott el magyar művészeti alkotást, köztük Boldi két szobrát (képünkön látható az egyik). Magyar Ádám különleges technikával és géppel készített nagyvárosi fotói eddig is mindenhol elkeltek, most seattle-i és New York-i magángyűjteményekbe került egy-egy darab a rohamosan fogyatkozó sorozatból. Faur Zsófi vendégművésszel is dolgozott Miamiban: a koreai Hur Kyung-Ae képviselője a Makláry Fine Arts, amely nem tervez nyitni az amerikai piac felé, így megállapodtak, hogy oda a Faur Galéria viszi a Párizsban élő művészt. Hur festményei Miamiban is felkeltették a gyűjtők figyelmét, egy műve a JPMorgan egyik igazgatójának gyűjteményébe került.
Faur Zsófi vásári tapasztalatai szerint a konceptuális irányzat lecsengőben van, a londoni Tate Gallery támogató testületébe bekerült két magyar üzletember-műgyűjtő, Küllői Péter és Somlói Zsolt szerint viszont a világot a magyar művészetből a háború előtti, illetve az annak hagyományait a hatvanas években folytató avantgarde, illetve a hetvenes-nyolcvanas évek koncept művészete érdekli. Szeptemberben a Tate által szervezett szakmai út résztvevői is az acb, a Kisterem és a Vintage közös szervezésében létrehozott Bookmarks kiállítást nézték meg. A "Neoavantgárd és posztkonceptuális pozíciók a magyar művészetben az 1960-as évektől napjainkig" alcímű tárlaton Erdély Miklós, Hajas Tibor, Jovánovics György vagy Maurer Dóra munkái mellett a galériák bemutatták azokat a fiatalabb művészeket is − mint a KisVarsó, Kokesch Ádám vagy Várnai Gyula −, akiknek világképére ezek a "nem hivatalos" művészek hatottak. A három galéria igyekezett ráirányítani a figyelmet a hazai intézményi válságra, a művészettörténeti feldolgozás hiányaira is, jelezve, hogy a műkereskedelemnek nagy szüksége volna kortárs múzeumi háttérre.
Az acb, a Vintage és a Kisterem − kiegészülve az Inda és a Viltin Galériával − az őszi budapesti Art Marketen is közös standdal jelentkezett. A harmadik alkalommal megrendezett nemzetközi kortárs vásár 21 ezer látogatót regisztrált és az Art Market közleménye szerint a galériák többsége eladást is realizált.
Új szereplőként lépett be az Andrássy úton megnyílt új luxusáruház, az Il Bacio di Stile: nemcsak magyar művészektől vásárolnak, hanem nemzetközi anyagot is építenek, bevallott céljuk, hogy trendivé tegyék a kortárs műgyűjtést. Az IBAC (Il Bacio Art Collection) felépítését júliusban kezdték és az őszi nyitáskor az áruházban már közel negyven műtárgyat állítottak ki.
Októberben a Viennafairen nyolc magyar galéria is kint volt: a vásár orosz tulajdonosai Bécsbe csábítják az orosz gyűjtőket és a közép-kelet-európai régióra helyezik a hangsúlyt. Ugyanebben a hónapban a Kisterem egyedüli magyar résztvevőként jelen volt a párizsi FIAC-on, ahová a KisVarsó művészpáros, Kokesch Ádám és Sugár János munkáit vitte. A magyar galériák többsége a fiatal feltörekvő művészek képviseletét vállalja, a Kisterem egyike azoknak, amelyek a középgeneráció művészei felé is tágítják a kört. Még mindig októberben az Inda galéria Csáky Mariann, Robitz Anikó és Barta Zsolt Péter műveivel vett részt a brüsszeli Fotofeveren. A fotósvonal a magyar galériáknak még mindig reménykeltő, a Vintage decemberben a Paris Photóra tért vissza, többek közt Attalai Gábor képeivel.
Novemberben a Molnár Ani Galéria járt a torinói Artissimán, immár másodszor. A tulajdonos Molnár Annamária év végén jelentette be, hogy lemond a kortárs galériák egyesületének elnöki tisztéről, de előtte még az Art Baselen átvehette az Európai Művészeti Galériák Egyesületeinek Szövetségének évente odaítélt Innováció és Kreativitás díját, amelyet első ízben adtak kelet-európai galériásnak.
Szerző: Jankó Judit
