Mintha nemzetközi régiségvásáron járnánk, olyan mennyiségben és minőségben zúdul közel ezer műtárgy a látogatóra a Budapest Történeti Múzeum március 2-ig látható kiállításán. Hazai magángyűjteményekben levő iparművészeti remekeket tárnak a közönség elé, szándékosan nem a múzeumokban megszokott áttekinthető módon, hanem a privát szféra zsúfoltságát, intimitását idéző tálalásban. A kurátorok laza vezérfonala a kronológia, a rendeltetés, az alapanyag volt, ezen belül pedig a stílusok változása a középkortól szinte napjainkig. Az egyik sztár a XIII. század második feléből való aranyozott réz körmeneti kereszt, limoges-i zománccal, rózsakvarc, hegyikristály és cabochonberakásokkal díszítve. A sort román kori, gótikus, reneszánsz és manierista szobrok folytatják, délnémet műhelyektől a felvidékiekig, a bútorválasztékban ugyancsak Európa számos vidéke képviselteti magát Itáliától Erdélyig. Kiemelkedő darabok szerepelnek a tárlaton az ezüstművesség XVI. és XVII. központjaiból − Nürnbergből és Augsburgból −, de akadnak művészi óntárgyak is az erdélyi szászoktól, a mázas kerámiák sorában pedig éppúgy vannak habán céhkorsók, mint Zsolnay-edények. A meisseni, a bécsi vagy a herendi porcelánok mellett az üveghuták termékei is megtalálhatók, de a fegyverművesség vagy az órakészítés iránt érdeklődők is találnak ritka csemegéket. A kiállításon külön részlegeket kaptak a keleti műtárgyak az iszlám kultúrkörtől a buddhistáig, csakúgy, mint az ortodox bizánci szláv szakrális tárgyak csoportja.
Szerző: Wagner István
