A luxusipari cégek számára kulcsfontosságú időszaknak számító negyedik negyedév adatai ugyan még nem ismeretesek, de az ágazati szakértők elemzései szinte egybehangzóan arról szólnak, hogy 2013 lassulást hozhatott a korábban hatalmas felívelést mutató szektorban. A lefékeződés oka elsősorban Kínában keresendő − mutatott rá például a Bain & Co. decemberi jelentése, amely szerint a luxuscikkek ottani értékesítése az elmúlt 12 hónapban csak mintegy 2,5 százalékkal bővülhetett év/év alapon, szemben a 2012-ben elért 7 százalékkal. Ebben közrejátszhatott a korrupcióellenes politikai kampány mellett az is, hogy a kínaiak által kedvelt luxuscikkek zöme olcsóbb külföldön, mint odahaza − emelte ki több értékelés is −, a turisták vásárlásai viszont más országok értékesítési statisztikáját javítják. Az idegenforgalomhoz kötődő forgalom bővülésére általában is komolyan támaszkodnak a luxuscégek, némelyikük már külön értékesítési régióként kezeli ennek helyszíneit, például a repülőtereket vagy az óceánjárókat (Napi Gazdaság, 2013. december 20).
A másik ígéretes bővülési terület idén a felvásárlásoké − írta a Financial Times −, folytatva a tavalyi trendet: a nagy globális brandek eltömegesedése miatt ezek kereslete némileg megcsappant, megnőtt az igény a kisebb, exkluzív márkák, a függetlenek termékei iránt − amire viszont a nagy luxusipari csoportok, az ágazatban érdekelt befektetési társaságok felvásárlási törekvésekkel reagálnak.
Az év első nagy akvizíciója a Versace lehet: a családi kézben levő olasz divatház korábban sokáig a tőzsdére menetel gondolatával játszott, a 2013 végén érkező hírek szerint azonban inkább arra készülnek, hogy eladják a cég 20 százalékát. A lehetséges vevők között emlegették korábban az olasz állami stratégiai befektetési alapot is (FSI), ez azonban a legutóbbi olasz sajtóinformációk szerint nem indul majd a versenyben − ott lehetnek viszont olyan befektetési óriások, mint a Blackstone vagy a CCMP Capital. Az olasz divatházak vagy más luxusipari cégek egyébként is kívánatos célpontnak számítanak, az elmúlt években az Armanitól az Ermenegildo Zegnáig sokan szóba kerültek már − az általában családi irányítás alatt álló vállalkozásokat azonban nem könnyű megszerezni. A francia LVMH nagyjából egy évtizedig kerülgette az óra- és ékszerészcég Bulgarit, mire 2011-ben meg tudta vásárolni; az igazi nagy siker persze az lenne a világelső luxusipari csoport számára, ha végre bekebelezhetné a különféle manőverekkel már megkörnyékezett Hermest −, erre azonban idén is kevés esély látszik.
Szerző: Szabó Márta
