A 2014. február 28-ával záródó második körben 420 milliárd, mintegy 300 helyhatóságot érintő átvállalásról határozott a kormány, ebből a legnagyobb adósok, a megyei jogú városok kapják a legtöbbet (az egy főre jutó helyi iparűzési adó értékétől függően az adósság 40−70 százalékát). A kisebb adósság mellett a lista azonban nem sokat változik, továbbra is a nagy adósok körébe ugyanazok a városok tartoznak − azaz Pécs, Esztergom, Miskolc, Kaposvár, Hódmezővásárhely, Szolnok. Kötelezettségük nagyjából 7−10 milliárd forint maradt. Kivételt képez Budapest csaknem 70 milliárdos állományával, a fővárosnak azonban a konszolidációja is az előbbiektől eltérően zajlott.
Az első kör tökéletes kormányzati döntés volt, mert az adóerő-képesség mellett vállalta a hitel átvállalását, és a későbbi törlesztések miatt még határozottabb és figyelmesebb költséggazdálkodás irányába szorított, valamint a feladatok nagysága miatt is differenciálni próbált − állítja Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke. A második kört azért kritizálja, mert elsősorban a nagy, saját bevétellel rendelkező városokat konszolidálja, míg 2800 település minimális saját adóbevétellel rendelkezik, ezen helyhatóságok teljes feladatrendszerét pedig száz százalékban kell finanszírozni. Hozzá kell tennünk, mivel itt adósságkonszolidációról van szó a kormány nem az önkormányzatok finanszírozását módosítja. Új hitelek felvételének tiltása pedig meggátolja az újbóli eladósodást.
Schmidt megerősítette a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) korábbi állítását, mely szerint az új kör nem üt rést a költségvetésen (Napi Gazdaság Online, 2013. november 7.), mert az önkormányzati maradék adósság az államháztartáson belül van. Ezt az összeget amúgy sem egy összegben kell kifizetni. A törlesztés évi 50 milliárd forint ráfordítást igényel a központi költségvetésből, Schmidt szerint a teljes átvállalás évi 120−150 milliárd forint kiadást jelent a büdzsének.
Szerző: Tóth Kata
