Az egyenlőség elvén 206 forint lenne a váltási árfolyam

Kormányzati oldalról teljességgel érthető, ám a devizahitelesek felé vélhetően rosszul kommunikálható eredményt hozhat a devizahitelesek mentésében az, ha a végső javaslat figyelemmel akar lenni arra, a kormány több tagja − így Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és a banki ügyekben általában kezdeményező frakcióvezető, Rogán Antal − által elvárt azon feltételre, mely szerint a devizahitelek forintra váltását követően egyetlen devizaadós sem járhat jobban, mint ha forintban adósodott volna el. A Napi Gazdaság az MNB-s és felügyeleti adatokon alapuló súlyozott számításai szerint a teljes devizahitel-állomány forintosítását ugyanis 206-207 forintos árfolyam mellett kellene végrehajtani, ami a jelenlegi árfolyamszintekhez képest csak mintegy 15 százalékos megtakarítást eredményezne a devizaadósoknak. (Ennél jelentősebb, mintegy 25 százalékos megtakarítással jár, ha az érintett ügyfél bejelentkezik az árfolyamgát alá − vagyis úgy fest, továbbra is ez a megoldás a legkézenfekvőbb, s − miként azt lapunk korábban többször javasolta − ebbe az irányba lenne érdemes elindulni.) A forintosítás ellen szól, hogy az árfolyam oldalon elért 15 százalékos \"megtakarítással\" szemben a kamatoldalon közel 50 százalékos különbözetet lehet találni − az augusztusi adatok szerint 6,3 százalékos svájcifrank-kamattal szemben 9,3 százalékos forintkamat áll − azaz hirtelen forintosítás esetén igazoltan növekedne az ügyfelek havi törlesztése.

Amennyiben a kormányzat sávosan akarná meghatározni a forintosítás árfolyamát, úgy számításaink szerint egyedül a 2007-ben eladósodottak számára lehetne lényegében az árfolyamgát-konstrukciónak megfelelő, 180 forint körüli átváltási szintet felkínálni, ám például a devizahitel-állomány mintegy 40 százalékát kitevő, 2008-ban kölcsönt felvevőknek már 210 forint körüli árfolyamon válthatnák át a hitelét. A devizahitelezés utolsó hónapjaiban, 2010-ben kölcsönt kapók még érdekesebb helyzetbe kerülnének: számukra 260 forintos árfolyamon történő forintosítás (miközben jelenleg 241 forinton áll az árfolyam) szüntetné meg az eddig fennálló törlesztési előnyt. A sávos megoldás − már csak a bonyolultsága miatt sem − nem vállalható a kormányzatnak.

A törlesztési előny döntően abból következik, hogy a devizaalapú hitelt felvevők összességében 6 és 33 százalékkal kevesebb összeget fizettek meg eddig, mint ha forintban adósodtak volna el. Ez a különbözet forintosítva még a legkisebb eltérést mutató, 2007-es hitelfelvevők esetében is 4-5 havi törlesztőrészletnek felel meg, de például aki 2006-os devizahitellel rendelkezik, az az eddig eltelt 7 év alatt egy egész esztendőnyi törlesztőrészlettel fizetett kevesebbet, mint a forinthiteles − a jelenlegi törlesztőrészletekkel számolva. A forinthitelesek terhelése azon években nőtt nagyot, amikor dúlt a válság − az bizonyos, hogy ennek szociológiai hatását semmilyen egyenlő bánásmód elven megfogalmazott megoldás sem tudja visszaadni.

Az ugyanakkor most fájdalmasan érinti a devizahiteleseket, hogy immár ők fizetnek magasabb havi törlesztőrészletet, és ennek ellenére a tőketartozásuk − legalábbis a 2005−2009 között hitelt felvevőké − jelenleg magasabb, mint az induláskor volt. Már csak ezért sem lenne érdemes \"elkapkodni\" a forintosítást, mert − a kamatkülönbözeten túl − a jelenleginél tíz forinttal alacsonyabb, 230 forint körüli frankárfolyam a tőketartozást 300-400 ezer forinttal tudja lenyomni (hétmillió forintos hitelfelvétel esetén).