A bankok tájékoztatása szerint a jelentkező ügyfelek jelentős része kiszorult volna a növekedési hitelprogramból, ha az MNB augusztusban nem siet a pénzintézetek segítségére és nem teszi lehetővé a nem igazán kelendő II. pillérből történő átcsoportosítást. Az MKB-nál például Boldis Zoltán, a pénzintézet speciális vállalati termékekért felelős igazgatója szerint az I. pillérre a túljelentkezés nagyjából kétszeres volt.
A bankok tájékoztatása szerint a visszautasítások döntő része azért történt, mert az adott vállalkozás nem fért bele a kkv-elvárásokba. Itt Németh László, a K&H kkv-marketing-főosztályvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a program alapelveivel is baj volt, hiszen számos olyan céget kellett elutasítani, amelynél épp a hitel biztosította fejlesztés révén haladták volna meg például a 250 alkalmazottat, azaz a kkv-státust, márpedig az elvárás az volt, hogy az adott cég a hitel lejártáig kkv-státusú legyen.

Problémát jelentett, hogy a növekedési hitelprogram hitelcél-előírásai szigorúnak bizonyultak, s − miként arról Hegedűs Éva, a Gránit Bank alelnök-vezérigazgatója beszélt − arra is figyelemmel kellett lenniük a hitelintézetnek, hogy olyan projekteket támogassanak, amelyek − azon túl, hogy a bank kockázatvállalási hajlandóságának megfelelnek − a rendelkezésre álló szűk idő alatt befejezhetők.
Természetesen a fő gond azzal volt, hogy a jelentkezők jó részénél a banki kockázatvállalás nem engedte, hogy az adott partner beleférjen a hitelprogram első körénél meghatározott 2+0,5 százalékos marzsba. Mint ahogy az UniCreditnél elmondták, ennek a korlátnak jellemzően a kisebb, gyengébb bonitású cégek estek áldozatául. A Citibanknál például a legtöbben a hitelképesség hiányában maradtak ki, illetve sokaknál a beruházási hiteligényekhez a rendelkezésre állónál hosszabb programperiódus lett volna szükséges. Az OTP-nél mindehhez azt tették hozzá, hogy a határidők teljesítése főleg a közepes méretű vállalatok kiszolgálása terén okozott gondot a magas ügyfélszám és a rövid időkeretek miatt.