Bulgária ismét választott, a mostani voksolás egy évek óta húzódó politikai válság újabb fejezete. Az országban ez már a nyolcadik parlamenti választás volt öt éven belül, ami jól mutatja, mennyire tartóssá vált a kormányzati instabilitás, valamint a választói kiábrándultság.

A választást a volt államfő, Rumen Radev vezette Progresszív Bulgária (PB) nyerte meg 44,6 százalékkal, a második helyezett jobbközép, EU-párti GERB mindössze a szavazatok 13,3 százalékát szerezte meg, harmadik helyen pedig a szintén EU-párti liberális reformkoalíció (PP-DB) végzett 12,6 százalékkal.

Bejutott még a parlamentbe a török kisebbséget is képviselő DPS (7 százalék), valamint a szélsőjobboldali, oroszbarát Újjászületés (4,3 százalék).

A mostani előrehozott választást az váltotta ki, hogy Rosen Zhelyazkov kormánya 2025 decemberében lemondott, miután hetekig tartó tüntetések rázták meg az országot. A demonstrációk mögött egyszerre jelent meg az elégedetlenség a korrupcióval, az állam működésével és a megszorító intézkedésekkel szemben.

Bulgária közben formálisan közelebb került az európai centrumhoz is: 2025 elején teljes jogú schengeni taggá vált, 2026. január 1-jén pedig bevezette az eurót, miután az Európai Bizottság 2025-ös konvergenciajelentése szerint teljesítette a csatlakozás feltételeit.

Radev győzelmét a nemzetközi sajtó is kiemelten kezeli, miután a volt elnököt kritikusai Oroszországgal szemben megengedőbb, Ukrajna katonai támogatásával kapcsolatban szkeptikus szereplőként írják le, ami a bolgár külpolitikai irányvonal megváltozását jelentheti.

Radev korábban arra biztatta Ukrajnát, hogy kössön békét, valamint nem támogatja fegyverek Kijevbe küldését. Nyíltan bírálta Szófia euróövezetbe történő belépését is, azzal érvelve, hogy az új valuta csak megemeli az inflációt.

A választás utáni nyilatkozataiban az Oroszországgal folytatott párbeszéd iránti vágyát az európai fősodor egyre növekvő részének nevezte.

Véleménye szerint a Moszkvával folytatott diplomácia nemcsak a kontinens új biztonsági architektúrájának megteremtéséhez szükséges, hanem létfontosságú az energiaköltségek és az ipari versenyképesség tekintetében is. A kampány során többször utalt arra, hogy az olcsó oroszországi olajimportot támogatja.

Budapesti minta?

A bolgár választás különösen érdekes egy héttel a magyar parlamenti választás után. Magyar Péter a győzelmét követő nemzetközi sajtótájékoztatón nemcsak a hazai fordulatról beszélt, hanem tágabb európai politikai üzenetet is próbált megfogalmazni.

Úgy fogalmazott: „A titok valószínűleg ott van, hogy a politika az emberről szól, sok politikus ezt felejtette el. Az emberekkel kell lenni, bele kell tenni a munkát”, majd azt is mondta, hogy az európai vezetőknek a politikailag korrekt beszéd helyett arról kellene beszélniük, amitől az emberek valóban félnek, és külön kiemelte, hogy Európa szerinte rosszul kezelte a migrációs válságot.

A leendő magyar miniszterelnök szavai azt a nemzetközi sajtó által is hangoztatott gondolatra utaltak, miszerint az euroszkeptikus, rendszerellenes vagy Moszkvához közelebb álló erőket nem pusztán morális fölénnyel vagy technokrata érveléssel lehet legyőzni, hanem azzal, ha valaki hitelesen beszél a választók mindennapi félelmeiről,valamint valódi politikai jelenlétet mutat. A bolgár eredmények azonban éppen arra figyelmeztetnek, hogy ez a logika nem vezet automatikusan ugyanabba az irányba minden országban.

A két választás eredménye inkább arra mutat rá, hogy az elégedetlenség politikája mindenhol működik, de egyáltalán nem mindegy, ki tudja azt hitelesebben becsatornázni. Magyar Péter olvasata szerint az emberekhez való visszatalálás lehet a válasz az euroszkeptikus és oroszbarát erők kihívására. A bolgár eredmény viszont azt sugallja, hogy ha a hagyományos nyugatbarát elitek nem tudnak meggyőző választ adni a társadalmi bizonytalanságra, akkor ugyanaz az elégedetlenség könnyen egy egészen más irányú politikai fordulatot hozhat magával.

Hatalmas volt az igény a teljes váltásra

Szilágyi Mátyás, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója az Economx kérdésére elmondta, hogy a Progresszív Bulgária az előrehozott parlamenti választáson aratott, 1997 óta példátlan győzelmével egyértelmű jelzést kapott a választóktól: a bolgár társadalom immár elsöprő erővel igényli a jelenlegi, elhiteltelenedett politikai osztály leváltását. Az eredmény mögött egyszerre húzódik meg az igény egy valós politikai alternatíva megjelenésére, az endemikus korrupció visszaszorítására, a felső politikai elit és a maffiacsoportok közötti évtizedes összefonódások felszámolására, valamint az oligarchikus kormányzási modell leváltására.

Az MKI vezető kutatója emlékeztetett arra is, hogy a rivális politikai alakulatok az elmúlt évek meddő koalíciós csatározásaiban látványosan elkoptak. Radev legfőbb ellenfele, a bolgár belpolitikát hosszú időn át meghatározó Bojko Boriszov jobbközép pártja, a GERB jelentősen meggyengült, messze a Progresszív Bulgária mögött végzett a második helyen.

Szilágyi Mátyás szerint a harmadik helyre befutó, neoliberális és progresszista Folytatjuk a Változást–Demokratikus Bulgária koalíció támogatottságát súlyosan megtépázták azok a botrányok, amelyek néhány vezető politikusukat egy máig nem teljesen feltárt, súlyos bűncselekményekkel kapcsolatos ügybe sodorták. Ugyanakkor még így is potenciális parlamenti partnere lehet Radevnek, különösen az igazságügyi reform és a korrupt legfelső bíróság megtisztítását célzó, kétharmados többséget igénylő tervek esetében.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a bolgár parlamentarizmus történetében először a Bolgár Szocialista Párt — Radev egykori pártja — be sem jutott a törvényhozásba.

A megszerzett 130 mandátum kényelmes többséget biztosít az új erő számára, hiszen a kormányalakításhoz szükséges 121 helyet önállóan is meghaladja. Ennek alapján matematikai értelemben ezúttal nem áll fenn az a kényszer, amely az előző években szinte automatikusan instabil koalíciók felé tolta a bolgár politikát.

Ugyanakkor arra is figyelmeztetett a szakértő, hogy egy mindössze néhány hete létrejött párt parlamenti működésének tényleges hatékonysága és kormányzati sikeressége még nehezen prognosztizálható. Ezzel együtt úgy látja, hogy az előző öt évhez képest minőségileg új helyzet jött létre, és jóval nagyobb esély mutatkozik egy stabil kabinet felállására, mint az előző időszak ingatag koalíciós konstrukciói esetében.

Erre mehet tovább Bulgária az EU-ban

A külpolitikai következményekről szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sietett üdvözölni Radev pártjának győzelmét, ugyanakkor az orosz elnöki szóvivő is hasonlóan pozitív hangnemben reagált.

Emlékeztetett arra, hogy a választási győzelem után Radev az „erős Bulgária, erős EU” jelszóval határozta meg az Unióhoz fűződő viszonyát, és az európai út folytatása, a korrupcióellenes fellépés, valamint az igazságügyi reform meghirdetése is ebbe az irányba mutat. Hozzátette ugyanakkor, hogy Radev határozottan ellenezte az euró bevezetését, és élesen bírálta, hogy erről a lakosság közvetlen megkérdezése nélkül született döntés. A kampányban ráadásul kifejezetten hatékonyan épített az euroátállás okozta fogyasztói áremelkedések miatti lakossági elégedetlenségre is.

Radev várható miniszterelnökként minden jel szerint óvatosan egyensúlyozó politikát kíván majd folytatni. Egy friss nyilatkozatában a politikus Bulgária történelmi szerepét abban látta, hogy az ország az egyetlen egyszerre szláv és ortodox keresztény uniós tagállam, amely így kapocsként szolgálhat az EU és Oroszország között. A kutató szerint ebből az következik, hogy Radev a jövőben rásegítő szerepet szánna Bulgáriának az EU és Oroszország közötti kereskedelmi és energetikai kapcsolatok felújításában, valamint az uniós szankciók fokozatos visszavonásában is.

Ennek egyik fontos terepe lehet Észak-Macedónia EU-integrációjának ügye, ahol Radev várhatóan következetesebben ragaszkodhat a korábbi bolgár–észak-macedón megállapodás feltételeihez, például az észak-macedóniai bolgár kisebbség alkotmányos elismeréséhez. Szilágyi Mátyás úgy véli, Radev leendő kormányának külpolitikai irányvonala összességében közelebb állhat Giorgia Meloni Oroszországhoz és az Egyesült Államokhoz fűződő politikájához, mint az EU mainstream álláspontjához.

Átalakulhat az Ukrajnához való viszony

Az Ukrajnához való viszony kapcsán a szakértő kiemelte, hogy a bolgár politikai életben és a parlament szinte minden pártjánál komoly felháborodást váltott ki, hogy az ügyvezető, tehát demokratikus felhatalmazással nem rendelkező kormány március végén lényegében titokban, előzetes belpolitikai egyeztetések nélkül biztonsági együttműködési megállapodást írt alá Kijevvel. Radev ezt a lépést kifejezetten élesen elítélte, ami előrevetítheti, hogy a megállapodás parlamenti ratifikációja később elmarad.

Radev következetesen ellenezte Ukrajna fegyverszállításokkal történő támogatását is, várhatóan miniszterelnökként leállíthatja a Rheinmetall által a közép-bulgáriai Szopotban létrehozott fegyver-, robbanóanyag- és tüzérségi lőszergyár termékeinek Ukrajnába irányuló állami szintű értékesítését és beszállítását, még ha a magánvállalati csatornákat feltehetően nem is akadályozná.

Szilágyi Mátyás ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Radev korábban az Ukrajna elleni orosz támadást agressziónak minősítette, és a Krímet nemzetközi jogi értelemben Ukrajna részének tekinti, noha történeti szempontból a félsziget Oroszországhoz tartozását tartja reálisnak.

Radev Bulgáriát a szláv-ortodox világ részeként olyan közvetítő államnak képzeli el, amely hidat képezhet Oroszország, Európa és Ukrajna között, miközben elutasítja azokat a - szerinte mára elavult - európai erkölcsi felsőbbrendűségi ambíciókat, amelyek a változó nemzetközi rend körülményei között már nem kínálnak megfelelő eligazodást.