A magánnyugdíjpénztárak bedöntése okozta sokktól függetlenül sem látszik, hogy a lakosság euforikusan viszonyulna az előtakarékossághoz. Az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszáma 2008 óta lassú ütemben, de csökken, most 1,2 millió fő, a jóváírt tagdíj értéke pedig 2012-ben a korábbihoz képest nem változott, 85 milliárd forintot tett ki. A tagok többsége egyáltalán nem foglalkozik sem választható portfóliókkal, sem járadékszolgáltatás igénylésével. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) ezen próbálna javítani egy választható portfóliórendszerrel kapcsolatos ajánlással.
A lehetőség pedig adott a bőségre: a nagyobb pénztárak, 52 közül 16-an, alkalmaznak választható portfóliót, ez a teljes taglétszám majd 90, míg a vagyon 85 százalékát teszi ki. A 16 pénztár összesen 57-fajta portfóliót alakított ki, a tagok mégsem kapkodnak ezek után, döntő többségüket az alap portfólióba sorolja a pénztár, mert nem választanak semmit.
A felügyelet szerint az ajánlásban megfogalmazottak révén a tagok jobb tájékoztatást kaphatnak, s ez a tájékoztatás egységessé válna, vagyis nem a marketingmáz alól kell kibányászni az információkat. Ennek részeként a pénztáraknak törekedniük kell arra, hogy a laikusok számára is érthető legyen az egyes portfóliók bemutatása, azok egyértelműen elhatárolhatók legyenek egymástól, s a nevük valamelyest utaljon arra, milyen célt is szolgálnak.
Az öt már bejáratott portfólió mellett − pénzpiaci, klasszikus, kiegyensúlyozott, növekedési, dinamikus − két alternatív is elérhető. Az abszolút hozamú és a 2012 decembere óta indítható céldátum. Előbbi lényege, hogy bármilyen eszközzel, de minden évben pozitív hozamot kell produkálni − ilyet már alkalmaznak pénztárak. A céldátum-portfólió ezzel szemben azt veszi figyelembe, hogy egy meghatározott dátumig, praktikusan a majdani nyugdíjba vonulás időpontjáig, a lehető legjobb megoldást adja. Vagyis egy pályakezdő, aki 2050-ig kifutó portfóliót választ, az első években biztosan magasabb kockázatú csomagot kap, s az évek során egyre konzervatívabbakat. Lényegében a céldátum-portfólió maga végzi el az életkor előrehaladtával a korrekciókat, s nem a tagnak kell öt-tízévente alacsonyabb kockázatú portfólióba lépnie.
A történet szépséghibája, hogy eddig nem kapkodtak a lehetőségért a pénztárak: az érdeklődés élénk ugyan, ám konkrét engedélyt még nem kért egyetlen sem − mindez talán ősszel változhat. Annyira nem meglepő ez a kivárás, hiszen egyelőre nem látszik az élénkülés a szektorban. Ráadásul a portfólió rentábilis működtetéséhez szükség van egy kritikus vagyontömegre, amit nem lesz könnyű elérni.
