Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A mérlegadatok alapján a kereskedelmi vertikum egésze képes jövedelmet termelni, a nyereségességhez azonban szinte teljes egészében a nagykereskedelmi hálózatok járulnak hozzá − a kiskereskedelem veszteséget termel. Van olyan cég, amely már három éve vaskos milliárdokat képes leírni. A nagykereskedelem jórészt annak köszönheti a nyereségességét, hogy átvette a szerepet a korábbi importőröktől, így sikerült átlépni egy lépcsőfokot: a Távol-Keletről önállóan hozatnak termékeket, illetve közvetlen kapcsolatban állnak a gyártókkal, sok esetben a nagykereskedő vállalja fel egy-egy termék itthoni piaci bevezetését, marketingmunkáját. A kiskereskedelem közben a fogyasztás csökkenése és a magas adóterhelés miatt képtelen nyereséget kimutatni, kivéve néhány olyan céget, amelynek anyavállalati háttere erős adófizetési kultúrával bír, így nem jellemző rá az adóoptimalizálás − ilyenek például a diszkontok.
A piac egészére azonban mégis inkább az adóoptimalizálás a jellemző, de nemcsak a magyar egységeknél, hanem a régiós hálózat egészénél igyekeznek úgy megosztani a közterheket, hogy az minél kisebb befizetéssel járjon. A nemzetközi cégek − gyártók, kiskereskedők − a külföldi (például beszállítói) szerződéseiket és profitközpontjukat képesek oda helyezni a régióban, ahol a legkisebb az adóterhelés. Mindez bevett gyakorlat a nemzetközi színtéren is, mégis ez a magyarázata annak, hogy a cégek háromévi masszív veszteség után sem gondolkodnak a kivonuláson. Sőt, a veszteségben is van haszon, hiszen ott kell nagy veszteséget kimutatni, ahol a legnagyobb az adó mértéke és ott termelni a nyereséget, ahol a legkisebb. A kiskereskedelmi piacon képződő hatalmas veszteségek nagyobbik része természetesen a válságnak, a fogyasztás csökkenésnek tudható be: öt év alatt több mint 800 milliárd forint (a forgalom 10 százaléka) tűnt el a piacról - ami már önmagában is megviseli a cégek pénzügyi eredményeit -, és erre jött a válságadó.
