Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A trafikkoncessziónak önmagában nincs értéke, ugyanis a pályázati kiírás nem kötötte a koncessziós jogot fix értékesítőhelyhez, vagyis a koncesszió tulajdonosa ott nyit trafikot, ahol akar − vagy ahol sikerül. A jog megszerzése annak érhet nagyon sokat, akinek van releváns, jelentős forgalmat generáló üzlethelyisége, ha lehet, üzlethelyiség-láncolata. Ha ez megvan, alapvetően trafikkoncesszióra sincs szüksége, hiszen akinek van koncessziója, az úgyis megkeresi − állítják piaci elemzők, akik szerint a strómankodás egészen új értelmet nyer a trafikhálózat kialakításának pillanatában. Akinek van üzlethelyisége, az diktál, lényegében az viszi a boltot, míg aki koncessziót kapott, alkalmazottként is működhet.
Az elemzők szerint a trafikhelyzet hasonlít a vendéglátóegység-üzemeltetéshez. Régen csak az nyithatott éttermet, akinek volt (legalább) vendéglátó-szakvizsgája, így gyakran annak a nevén futott az étterem, akinek megvolt a szakmunkásoklevele, de a névleg saját üzemegységben szimpla alkalmazottként dolgozott. Jelen állás szerint így még nincs és rövid távon nem is alakul ki a trafikkoncessziónak másodpiaca, ám amint feláll a rendszer és nagyjából körvonalazódik, hogy a különböző koncessziók mellé hol létesítenek üzletet, szinte azonnal megjelennek majd azok a vállalkozók, akik jobb helyen, jobb kondícióval kínálnak majd helyiségeket, emiatt a piac (cigarettapiac) másfél-két évig képlékeny marad. Eközben kirajzolódik az is, hogy a trafikok mely hagyományos kiskereskedelmi egységek forgalmát csapják agyon, így a trafikok befolyással lehetnek egy-egy körzet teljes kiskereskedelmére, ami nem néhány száz, hanem néhány ezer embert érint majd.
Közben a kialakulófélben levő trafikrendszer, illetve a cigaretta árának várható növekedése alapvetően nem rontja középtávon a dohánygyártók pozícióját. A Napi Gazdaság is beszámolt már róla, hogy a magyar cigaretta előállítási értéke, amelyben elbújtathatja a gyártó a saját hasznát, a kelet-európai régióéhoz képest is csekély. Minél magasabb a termék fogyasztói ára, annál nagyobb nyereséget lehet benne elbújtatni. Ráadásul a kereskedőnek átadott nagyobb árrés kigazdálkodható a termék fogyasztói árának növekedéséből, illetve a leépülő disztribúciós hálózat után felszabaduló forrásból. Mindez így nem nyírja meg a gyártó hasznát, és a fogyasztásra sem lesz olyan jelentős hatással, mint amire számítanak − szignifikánsan nem esik vissza a fogyasztás. A nagy kérdés a feketepiac lesz, ez nemcsak a gyártók, hanem az állam hasznát is erősen ronthatja.
