− Már karrierje kezdetén egyértelműnek tűnt, hogy a biotechnológia területén sikeressé lehet válni?
− A doktori képzés elvégzése után a Cornell Medical Schoolban kutattam és medikusokat oktattam a genetika kórházi alkalmazásáról, mert meg voltam róla győződve, hogy a genetikát nemsokára hasznosítani lehet majd az orvoslásban. A pályám kezdetén még senki sem tudta pontosan, mit lehet a genetikával elérni, milyen hatásai lesznek, miért lehet hasznos, éppen ezért nem is alkalmazták sehol. Azt tudtuk, hogy más-más vércsoportú emberek más betegségre hajlamosak, és ezen keresztül az is látszott, hogy van szerepe a géneknek nemcsak a betegségekre való hajlamnál vagy azokkal szembeni ellenállásnál, hanem a viselkedésnél is. A New York Times vasárnapi kiadásába írtam egy cikket 1979-ben Those Genes That Tell the Future (Azok a jövendőmondó gének) címmel, pár héttel később elkezdtük írni Richard Hutton üzletemberrel a Genetic Prophecy: Beyond the Double Helix (Génprófécia: A kettős spirálon túl) című könyvet arról, hogy a DNS szerkezetéből mit lehet jósolni, mire lehet a genetikát felhasználni.
Akkor azt hittük, éveken belül el fog terjedni a genetikai alapú orvoslás, ehhez képest még csak most tesszük meg az első lépéseket a személyre szabott terápiában, miközben a DNS összetételét már tíz éve megfejtették. Ennek az az oka, hogy nagyon nehéz statisztikailag megállapítani, milyen génekhez milyen betegségekre való hajlamok társulnak. Elsősorban az onkológia területén terjed el a genetikai alapú gyógyítás. A mellráknál már létezik olyan antitest, amellyel bizonyos genetikai hátterű betegeknél gyógyítható ez a típusú rák. De tíz év múlva az orvosi terápiák már a páciensek genetikai háttere alapján épülhetnek fel.
− Hogyan keltette fel az üzleti szféra figyelmét a biotechnológia?
− A biotechnológia és azon belül a genetika kérdése egyre jobban foglalkoztatta a politikusokat, ezért 1979-ben a kongresszus felkért annak a bizottságnak a vezetésére, amely az alkalmazott genetika és általában a biotechnológia esetleges hatásait, veszélyeit mérte fel. Akkoriban rengeteg tévhit terjedt el a genetikáról, a politikusok attól tartottak, hogy valamiféle új lényt hozhatnak létre a tudósok az ember és egy másik faj keresztezésével, még olyan törvényjavaslat is született, amely általában betiltotta volna a génkutatásokat.
A jelentés, a Harsányi Report 1981-ben jelent meg, szinte a világ összes nyelvére lefordították, hiszen mindenkit érdekelt a biotechnológia etikai háttere és a benne rejlő lehetőségek. Többek között a Wall Street-i befektetőket is. Az E.F. Hutton nevű cég, amelyet később a Lehman Brothers vásárolt fel − ám azóta újraalapították −, meglátta az üzleti lehetőséget a biotechnológiában, felkértek előadni. Először arról volt szó, hogy csak a húsz legnagyobb befektetőt hívják meg, de akkora volt az érdeklődés, hogy az előadást át kellett tenni a bálterembe, végül több százan jöttek el. Az ezt követő három évben befektetési bankárként a biotechnológiával foglalkozó cégek megalapításában és a finanszírozási források keresésében vettem részt. Először csak a magánbefektetők láttak fantáziát a géntechnológiában, a nagy gyógyszercégek később látták meg a benne rejlő lehetőségeket.
− Ekkor figyeltek fel a biotechnológia hadiipari jelentőségére is?
− Nem, már sokkal korábban. A biotechnológia hadiipari alkalmazását régóta tiltották, de ezt az egyezményt nem minden ország írta alá, a terrorizmust pedig nem lehet szabályozni. Már a kongresszusnak írt jelentésben is fontos szerepe volt a biotechnológia hadiipari alkalmazásának. Nagy-Britanniában a hadügyminisztérium létrehozott egy kutatóintézetet, egy céget, a Porton Internationalt, amelynek én lettem az elnöke és szakmai vezetője. A vállalat a háborúban alkalmazott vegyi fegyverek elleni vakcinákat fejlesztett ki, körülbelül 500 kutató dolgozott, és minden vakcinát kizárólag a Porton forgalmazhatott. E cég hozta létre eredetileg dysport néven a botoxot, amelyet akkor még csak izomgörcsök feloldására alkalmaztak. A Porton többek között az anthraxra, a pestisre és a himlőre is fejlesztett ki oltóanyagokat. A céget később az Ipsen -Beaufour- nevű francia gyógyszeripari vállalat vásárolta meg.
− Jelenleg milyen cégek irányításában vesz részt?
− Elsősorban az Emergent Biosolutions nevű, a New York-i tőzsdén jegyzett vállalat vezetésében. A cégnek majdnem 800 alkalmazottja van, gyárunk Michiganben található, és nemrég kötöttünk meg egy 1,25 milliárd dolláros szerződést az amerikai védelmi minisztériummal anthrax-oltóanyagok gyártására. Emellett az American Hungarian Foundation (Amerikai Magyar Alapítvány) elnöke vagyok, az alapítványon keresztül ismertem meg Kálmán Gábort, az N-Gene Research Laboratories, Inc. vezetőjét, így lettem a cég befektetője és az igazgatótanács elnöke. Az N-Gene Research Laboratories és magyarországi leányvállalata, az N-Gene Kft. kutatói felfedeztek egy BGP-15 nevű molekulát, amely hatásos gyógyszer lehet azoknak a diabéteszes betegeknek, akik a most elérhető kezelésekre nem reagálnak, illetve az izomsorvadásnak is hatékony ellenszere lehet. Az utóbbit ausztrál tudósok egereken végzett kísérletei megerősítették. A diabéteszgyógyszer hatását most tesztelik egy humán II/B klinikai vizsgálat keretében 2-es típusú cukorbetegeken, az eredmények 2013 januárjára várhatóak.
− Magyarország mennyire számít jelentős szereplőnek a biotechnológiában?
− A magyar gyógyszer- és biotechnológiai kutatóintézetek, cégek mindig ismertek voltak, az Egyesült Államokban is híres Magyarország a kreatív, szakmailag magas szinten álló tudósairól. Van például egy másik magyar cég, amellyel szakmai együttműködést kötöttünk, a DRGT-csoport magyar leányvállalata, a NanGenex, amely épp most fejlesztett ki egy technológiát arra, hogy a nehezen feloldódó gyógyszerek könnyebben oldódó formában is megjelenhessenek. Ez egy nagyon fontos technológiai változás, amelyről már folynak a tárgyalások gyógyszergyártókkal, és ha sikeres lesz, akkor minden gyógyszercég át fogja venni. Az olyan magyar cégeket, mint az N-Gene vagy a NanGenex, magyar üzletemberek alapították, akiknek sikerült külföldi befektetőket magukhoz vonzani. Erre szükség is van, hiszen egy új gyógyszer kifejlesztése körülbelül 600 millió dollárba kerül, elsősorban a sikertelen kísérletek miatt, maga a gyártás már csak a költségek 4-5 százalékát teszi ki.
− Mennyire terjednek el Magyarországon a géntechnológiával készülő gyógyszerek?
− A magyar egészségügy lassan fogadja be az ilyen termékeket, mivel nagyon drágák, a gyógyszerkassza próbálja késleltetni a terápiába kerülésüket. De vannak már széles körben alkalmazott gyógyszerek: például a mellrák gyógyításához használt antitest Magyarországon is elérhető, minden mellrákban szenvedő betegen elvégzik azt a genetikai tesztet, amely megmutatja, hatásos-e az adott személy kezelésében az antitest.
