− \"Az a célom, hogy a Népszabadság ne kerüljön pénzébe a tulajdonosoknak\" − nyilatkozta 2010 közepén a Napi Gazdaságnak. A 2010-es és a tavalyi veszteséget látva ezt még mindig nem sikerült elérni. Mi volt ennek az oka és mikorra teljesülhet a két évvel ezelőtt megfogalmazott cél?
− A célom akkor is az volt és most is az, de az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott a piaci környezet. Ennél is fontosabb, hogy 2010 nyarán azt gondoltam: a Népszabadságon belül bizonyos változásokat pillanatok alatt végre lehet hajtani, és nem feltételeztem, hogy a végletekig racionális, nem földtől elrugaszkodott változások másfél évembe kerülnek. De végül a tulajdonostársak is belátták, hogy jelen piaci körülmények között ez az egyetlen igazán járható út. A racionális működés teljes megteremtése és a veszteségek kezelése azonban oda vezetett, hogy a Ringier tárgyalásokat kezdeményezett a Szabad Sajtó Alapítvány részesedésének megvásárlásáról.
− Ez utóbbi is hónapok óta napirenden van. Mikorra kerülhet pont a végére?
− Jogi formalitások vannak hátra. Ez egy viszonylag komplikált kontraktus, és elég nehéz összehozni egy olyan szerződést, ami megfelel a Ringier elvárásainak, magában foglal minden olyan tényezőt, amit az eladó és a vevő szeretne, de ezt sikerült elérni.
− A kivásárlás után a Népszabadság Zrt. valamelyest önállóan működik-e tovább, illetve a lap önálló termék lesz, vagy egy portfólióelemmé válik a Ringier kiadványai között?
− A lap önálló termék marad, ahogy a Ringier többi lapja is az. Viszont de facto már most is egy portfólióelem. A Népszabadság Zrt.-ben a tavaly novemberi és az idén áprilisi átszervezések után alig maradt nem szerkesztőségi munkavállaló, az összes háttérosztály átkerült a Ringierbe, s a kiadó ezeket a szolgáltatásokat nyújtja a Népszabadságnak. A lap munkatársai szintén a Ringier irodaházába költöznek hamarosan.
− Akkor mi értelme fenntartani a vállalkozást?
− Valóban nem lesz értelme, hisz két háztartást sokkal drágább fenntartani, mint egyet, s akinek van hétvégi háza vagy telke, pontosan tudja, miről beszélek. Tehát miután a Ringier kivásárolja a Népszabadság Zrt. tulajdonosait, nem valószínű, hogy a zrt. külön cégként megmarad − operatív oka nincs, én pénzügyi vagy egyéb értelmét sem látom.
− Esetleg azért lenne értelme megtartani, mert a Ringier százszázalékos tulajdonában lévő zrt.-t, illetve a lapot már könnyebb lenne értékesíteni. Van-e ilyen szándék?
− Nincs ilyen, amennyire a svájci Ringier-központ szándékait ismerem. A Ringiernek fontos a Népszabadság és hisz benne. Különben már régen eladta volna, hiszen kérője akadt bőven az elmúlt években.
− Akkor térjünk vissza az első kérdéshez: meddig kell a tulajdonosnak pénzt tennie a Népszabadságba?
− Tavaly az utolsó negyedévben már volt két olyan hónap, amikor nyereséges volt a Népszabadság. Az idei év eleje elég nehezen indult, hiszen az átalakítások és átszervezések csak idén április végére zárultak le és a lap szerkesztőségének jelenleg még helyet adó − ám nagyrészt üresen álló − Bécsi úti irodaháznak is vannak költségei. A Népszabadság nincs olyan rossz helyzetben, hogy ne lenne képes eltartani egy szerkesztőséget, csak egy egész kiadóvállalatot nem tudott finanszírozni, épp ezért nem látom okát annak, hogy hosszú távon miért maradna veszteséges. A Ringierrel való integráció után a Népszabadságra jutó költséghányad lényegesen alacsonyabb lesz. Ez színtiszta közgazdaságtan, méretgazdaságosság − végső soron matematika. A lapeladásból és hirdetésből származó árbevétel elegendő a nyomtatás, a szerkesztőség, valamint a kiadóvállalati költségek Népszabadságra eső részének fedezésére, és azt gondolom, hogy középtávon maradhat még egy kis nyereség is a lapon.
Csökkenő példányszám
− A nyomtatott lapok példányszáma folyamatosan csökken, a kiadó gondozásában megjelenő Blikké, Nemzeti Sporté és a Népszabadságé is. Ez utóbbiból ma már naponta átlagosan kevesebbet adnak el, mint a Kisalföldből.
− Melyik lapé nem csökken?
− Például a Metropolé vagy a Helyi Thémáé. De visszatérve: tud-e és akar-e valamit tenni a kiadó a példányszámok növelése érdekében?
− Az ingyenes lapokat ne keverjük ide. Nincs eladott példányszámuk, amit auditálni lehetne, csak a nyomtatott példányszámot ismerjük, és csak becsülni tudjuk, mennyi kerül abból valóban az olvasók kezébe. Erről árulkodnak egyébként az olvasottsági adataik is. A régi nagy nyomtatott referencialapok példányszáma valóban csökken, cserébe az online oldalaik látogatottsága folyamatosan növekszik. Én egyébként nem hasonlítanám a Kisalföldet sem a Népszabadsághoz, főleg azért, mert a Népszabadság másfélszer annyiba kerül, mint egy Kisalföld, de azért is, mert a tartalmuk is lényegesen más. A Kisalföldet ebből a szempontból a Blikkel kellene összevetni, hiszen árban és tematikában is közelebb áll hozzá. Ha ránézünk ma a Kisalföld online oldalára, akkor azt látjuk hogy az államfőválasztás után a kacsahajó-baleset videója, egy olvasó képe egy szabálytalanul parkoló autóról, VV Béci és VV Olivér, valamint a \"nap szépe\" a vezető anyagok. Négy hírből három bulvár. A blikk.hu-n ugyanez a helyzet. Egyszóval a Kisalföld elsősorban nem a Népszabadság, hanem inkább a Blikk versenytársa. Visszatérve magára a Népszabadságra és a példányszámokra: tudomásul kell végre venni, hogy a Népszabadság már nem tömeglap, a tömeglapok mára elsősorban a bulvártémával foglalkozó napilapok − és természetesen a hasonló tematikai mixszel működő online portálok.
− Mérsékelhető-e tehát a lapok példányszámának csökkenése?
− Tavaly nyár óta a Népszabadság példányszámcsökkenése jelentősen mérséklődött. Nincsenek már olyan iszonyatos beszakadások, mint amilyenek az elmúlt években jellemzőek voltak, miközben a Népszabadság − leszámítva a gazdasági napilapokat − Magyarország legdrágább napilapja. Ezáltal egy jól behatárolható közönséget ér el, amelynek van pénze arra, hogy Népszabadságot vegyen, miközben nem olyan bulvártémákkal foglalkozik, amelyek a kereskedelmi tévék és az online felületek jelentős részét kitöltik. A példányszámcsökkenés nem csak és kizárólag demográfiai vagy piaci tendencia, hanem kőkemény gazdasági kérdés is. Amikor az embereknek kevesebb a pénzük, akkor kevesebbet költenek újságra. Ezzel szemben arról szólnak a hírek, hogy ismét gyarapszik a tévét nézők száma. Valószínűleg azért, mert az elmúlt években növekedett a munkanélküliek száma, és miután ennek a rétegnek sincs pénze más kulturális szórakozásra, tévét néz.
− A példányszám mellett viszont a hirdetési bevételek is csökkennek és az ingyenes újságok is ezen a piacon igyekeznek növekedni. Hogy találja meg így a számításait a Népszabadság?
− El kell azon gondolkodni, hogy milyen vásárlóerőt képvisel az a Népszabadság, amely egyetlen lapszámáért az emberek 200-220 forintot is megadnak. De ugyanez elmondható a Blikkel vagy a többi országos napilappal kapcsolatban, mindegyik ára száz forint felett van. Ha ezt szembeállítjuk a most már vidéken is megjelenő Metropollal, akkor az a kérdés, hogy ez utóbbi, ingyenes lap valós alternatívája lehet-e ezeknek a lapoknak. Szerintem rögtön látszik, hogy maga a kérdés is abszurd, hiszen a Metropolnak 15 év alatt sem sikerült, hogy valós alternatívát nyújtson a Blikkel, a Népszabadsággal vagy a többi országos napilappal szemben. Az ingyenes lapok olvasóközönsége egy egészen más jövedelmi viszonyokkal, vásárlóerővel és igénnyel rendelkező társadalmi réteg. Ezt a hirdetők és az ingyenes lapok is jól tudják.
Az állam osztja a lapokat
− Az állam, illetve az állami cégek hirdetései hogyan \"mozogtak\" az elmúlt időszakban?
− A részben vagy egészben állami tulajdonban lévő cégek hirdetései és a központi kommunikációs hirdetések megoszlása nem feltétlenül tükrözi a piaci arányokat: példányszámokat, olvasottságot, elérést. Ez nem csak a print média területén igaz.
− Korábban igen?
− Korábban sem. Torzulás mindig is volt a piacon, amin lehet bosszankodni vagy siránkozni, de ez az én felfogásom szerint üzletileg egy külső tényező. Az viszont nem mindegy, hogy milyen mértékű a torzulás. A mostani minden korábbi időszakoz képest nagyobb. A szereplők egyébként ebből nem is csinálnak nagy titkot. Kérdés: lehet-e médiavállalkozást vagy egy-egy kiadványt, rádiót, televíziót csupán arra alapozni, hogy majd az állam vagy az állam közeli intézmény, vállalat a hirdetéseivel eltartja. Azt gondolom, hogy egy médiavállalkozás felnőtt vezetőjének döntéseinél el kell gondolkodnia azon, hogy egy-egy terjeszkedés, felvásárlás, befektetés piaci alapon hogyan térül meg. Nem lehet arra építeni, hogy az állami hirdetések a végtelenségig finanszírozzák a média egy részét. A világ abba az irányba halad, amelyben egyre inkább fontossá válik, hogy egy médiumban, egy újságban, tévében megjelenő tartalom menyire hihető és mennyire hiteles. Ha valaki elindul azon az úton, hogy nagyon nagy részt állami, állam közeli pénzekből finanszíroztatja az üzletét, akkor ezzel párhuzamosan részben vagy egészben feláldozza a függetlenségét és a hitelességét.
− Azt mondta, hogy a lapok nem áldozhatják fel függetlenségüket. Van független média?
− Több is, a legnagyobb a Blikk. Azt kell látni, hogy a piaci pozícióból és az üzleti modellből fakadóan változik egy-egy lap kitettsége. Egy ingyenes lap kitettsége óriási. Ha például történik egy botrány a Blikk legnagyobb hirdetőjénél, akkor a Blikk azt nem hallgatja el, és felvállalja, hogy esetleg az adott hirdető megorrol. Ugyanezt egy ingyenes lap nem tudja megtenni. Mi elértünk már odáig, hogy vannak olyan nagy hirdetők, akik pontosan tisztában vannak a független média feladatával, elveivel és értékével. Mi a hirdetői pénzekért − legyen az kereskedelmi vagy állami − nem áldozzuk fel a függetlenségünket.
− Ön szerint a Népszabadság független?
− Igen. Ki befolyásolja jelenleg a Népszabadság szerkesztőségét? Politikailag senki. Az anyagi lehetőségek terén pedig a piac.
Az online médiának se könnyű
− Azt mondta, hogy miközben a nyomtatott sajtó példányszáma folyamatosan csökken, ezzel párhuzamosan nő az online média látogatottsága. Az utóbbi bevétele azonban még csak esetenként fedezi a kiadásokat.
− A mi esetünkben például a Nemzeti Sport vagy a Blikk print és online változata is nyereséges, pedig ez utóbbi változat nem elsősorban a nyomtatott újság által előállított anyagokból él, hiszen rengeteg az olyan tartalom, ami kizárólag digitálisan jelenik meg. Azt gondolom, hogy ez a mix tartható. Ha valaki ma Magyarországon csak és kizárólag internetes tartalmat állít elő, és nem tartozik a top 5 valamelyikébe, akkor az vagy egy olyan speciális tartalom, ami annyira fontos a célcsoportnak, hogy azon keresztül kifizetődik, vagy nagy valószínűséggel veszteséget termel. Online generális tartalmat, csak hirdetéssel, hosszú távon nehéz lesz finanszírozni. És ezt nem csak én állítom. Világviszonylatban sem lehet tudni, hogy miként alakul a közeljövőben a technológiai ipar és a nagy online cégek finanszírozása. Az az érzésem, hogy a második vagy a harmadik .com lufit is sikerült felfújni az elmúlt években. Jelenleg minden a közösségi médiáról szól, bár népszerűségük csökkenőben. Az online \"termékek\" életciklusa egyes esetekben hihetetlenül lerövidült. Egyelőre tehát nem látszik az iparág végkifejlete, de szerintem ez a piac is tisztulni fog.
− A Ringier Magyarország bevételei, bár csökkentek az elmúlt évben a 2010-es értékhez képest, EBITDA-rátája viszont növekedett 2009-hez képest. Milyenek a 2012-es pénzügyi kilátások?
− Nem rosszak. Idén strukturálisan kicsit más fogja hozni és vinni a pénzt, mint tavaly. Az online tevékenységünknek például vannak olyan részei, amelyek nem nyereségesek, de fontosak, vannak viszont olyanok, amelyek mostanra váltak nyereségessé. Ezenfelül vannak területek − így például a televíziós műsorgyártás és a koncertek, események szervezése −, ahol most kezdünk csak beletanulni, növekedni.
− Ezek tehát vihetik a pénzt. És mik hozhatják?
− Nem feltétlenül viszik az új területek sem a pénzt, de bizonyos esetekben nem termelnek még hasznot. A többi terület egyértelműen hozza a nyereséget, a mérték változik. Az idén például a sport kapcsán lényegesen több bevételünk lesz, mint korábban. Összességében pedig azt feltételezem, hogy a vállalat zászlóshajója, a Blikk ugyanazt az eredményt fogja hozni idén, amit az elmúlt években, a Népszabadságról pedig időarányosan az látszik, hogy lényegesen kevesebb veszteséget produkál, mint tavaly. Folyamatosan analizáljuk a portfóliónk teljesítményét és a kiadóvállalatot is. Vannak új ötletek, amelyek hosszú távon fontos bevételeket hozhatnak printben vagy online-ban, vannak egyszeri lehetőségek és van olyan is, amely idén szépen termel, de látszik, hogy középtávon nem fog. Ez így van rendjén. Vannak dolgok, amelyek hosszú távon biztosítják a bevételt és a profitot, ezt kiegészítik a jövő reménységei és azok, amelyek életciklusuk végén járnak. Így lesz egyensúly és hosszú távon fenntartható működés.
