Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A korábbi évek tapasztalatai szerint egy-másfél évnél tovább nem fenntartható a cigarettapiacon az árháború, a gyártók egy-egy komolyabb piaci demonstráció alatt dollármilliókat égetnek el, ami a profitabilitást veszélyezteti. A legutóbbi árháború jelentős cigarettaár-csökkenést hozott: a veszteségeket egyelőre nem mutatták ki, de alsó hangon az összpiac nagyjából 30 millió dollárt veszíthetett úgy, hogy a pozíciókat tekintve mindenkinek hozott némi előnyt és hátrányt a csatározás − hogy ki jött ki belőle jobban, az a következő évben mérhető.
A mostani, novemberi jövedékiadó-emelés vízválasztó a gyártók gazdálkodásában; egyrészt januártól változik az áfa is, másrészt a kormányzat a jelek szerint megelégelte a nagyok csatározását, harmadrészt az adóváltozásokkal együtt újraszabályozták a raktározási lehetőségeket. A gyártóknak november-decemberben kellett újra átgondolniuk, milyen piaci pozíciókkal és márkánként milyen árfekvéssel vágjanak bele a következő évbe, ami egyfelől kiszámítható adóteher-növekedést hoz, másfelől a kiszámíthatóság hosszú távúnak látszik.
Amire figyelniük kell a nagyoknak, az a sodródohány szerepe, ugyanis az adóelőnyével szemben nehéz felvenni a versenyt. Az biztos, hogy a termék piaci jelenléte jótékonyan hat − legalábbis fogyasztói szemmel nézve − a nagyobb gyártók szelídebb profitelvárásaira a hagyományos termékeknél. A dohánytermékek azonban nem léphetik át saját gazdaságossági árnyékukat, hiszen az uniós adókövetelmények a magyar fizetésekhez képest alapjaiban \"lövik\" az egekbe a cigaretta árát. Mindez költségvetési szempontból jótékony is lehetne, ám az utóbbi években az elszámolási kiskapuk és a feketepiac kiszámíthatatlanná tették az adóbevételeket.
