Napi: a prémium és a private banking "harca" miként alakulhat a közel- és távolabbi jövőben?
- Takács András, az OTP Bank Vagyonkezelési és Befektetési Szolgáltatási Igazgatóságának ügyvezető igazgatója (TA):
− Nem gondolom, hogy harcról kellene beszélni a két kiszolgálási modell kapcsán. Tekintettel arra, hogy a 2008-as válságot követően az OTP Private Banking feljebb húzta a szegmentációs határokat, ésszerű kezdeményezés volt az így "kiszélesedett" lakossági és pb-szegmensek közé egy célzott prémium értékajánlatot kiépíteni. Amennyiben megvannak a világos szegmentációs határok és a szükséges megkülönböztető elemek mind az értékajánlatok, mind a kiszolgálási modellek terén, továbbá biztosított az ügyfelek számára az átjárás, akkor igenis élhet úgy egymás mellett a két szegmens, hogy az ügyfélkör kiszolgálása ár/érték vetületben javul. Közben a banki szintű értékteremtés - többek között egy hatékonyabb erőforrás allokáción keresztül - is optimalizálható.
- A Budapest Bank Money+ üzletágvezetője, Konkoly Miklós (KM):
− Sokan hívják a prémium bankot a private banking előszobájának. De még mielőtt elkezdhetnénk elmélkedni azon, vajon igaz-e a mondás, illetve, hogy milyen viszonyban állnak, az előtt nagy lépés lenne, ha mindenki ugyanazt értené mindkét fogalom jelentéseként. Én prémium bankingnek tekintem a nem csak egyenleg, hanem esetleg magas jövedelem alapján is kialakított célcsoport számára nyújtott személyes banki szolgáltatást, amely egy tágabb és alapvetően az adott bank által meghatározott private banking ügyfélkörnél kevésbé vagyonosabb ügyfélkörnek nyújt. Szerintem a hosszú távú privátbanki siker sokban múlik a prémium banki szolgáltatások felépítésén és működésén. A fejlődési lehetőségeket illetően én azt hiszem, hogy itthon nagyobb változás a prémium banki szegmensben várható, már csak azért is, mert a privátbanki piac szereplői csak az elmúlt néhány évben (hónapban) kezdtek el ezzel igazán komolyan foglalkozni, illetve ezzel kapcsolatban kommunikálni a piac felé.
Napi: Mennyire reális az újabb betétháború, meddig tarthat a bankbetétek dominanciája a portfóliókban?
- TA: A válság enyhültével az értékpapírok és a szofisztikáltabb befektetési formák újra teret nyertek, de az egyre élesedő jelenlegi globális tőkepiaci környezetben ismét valószínű a betétek térnyerése. Amíg bizonytalanság uralja a piacokat, a kockázatmentes kamatszint relatíve magas, a bankok pedig a szűkös likviditás miatt versengenek a forrásokért, nem várható, hogy a betétek súlya látványosan csökkenjen. Rajtunk azonban az OTP Bank kiváló likviditási helyzete miatt egyáltalán nincs betétgyűjtési nyomás. Így sokkal szabadabban és elvszerűbben, kizárólag az ügyfelek igényeinek szem előtt tartásával állíthatjuk össze portfólióajánlásainkat.
- KM: Amíg magas a hazai kamatszint és van forrásigény, addig mindig "fenyeget" ennek a háborúnak a jelenléte, amely kiváltképp akkor káros, ha a piac tele van − az ügyfelek számára már-már érthetetlen, feltételekkel tűzdelt, friss megtakarításokra összpontosító − rövid távú ajánlatokkal. Ebben a szegmensben az ügyfeleknek nem rövid távú, bonyolult ajánlatokra/termékekre, hanem hosszú távú megtakarítási stratégiára van szükségük, mely a nap végén infláció feletti hozamot termel a befektető számára.
Napi: A végtörlesztési lehetőség mennyire érintheti a vagyonosok rétegét?
- TA: A privátbanki ügyfélkör − jellegénél fogva − sokkal jobban érintett lehet a végtörlesztések kapcsán az átlagnál, hiszen a pb-ügyfélkör általában jelentős likvid tartalékokkal bír. Másrészt viszont a privátbankok hitel/betét vagy még inkább hitel/kezelt vagyon mutatója jellemzően összehasonlíthatatlanul alacsonyabb, mint a retail átlag. Így tehát egyik oldalról ugyan a privátbanki devizahitelesek körében jóval magasabb végtörlesztési arányra lehet számítani, a másik oldalról ez egy jellemzően extrém alacsony szintű hitel/kezelt vagyon mutató mellett nem fogja megrengetni a privátbankokat, ráadásul a hitelállományon belül a deviza-jelzáloghitelek egy része érintett csak.
- KM: Ennek hatását korai még előre jelezni. Nyilván előkerülhetnek olyan "privátbanki családtagok", akik a lehetőséget látva besegítenek családon belüli rokonaiknak, s ez állománycsökkenést jelenthet, de ezt az állományvesztést egy valamirevaló szolgáltatónak pótolnia kell tudni más forrásból. Nem gondolom, hogy ez alapvetően befolyásolná a privátbanki piac méretét. Persze véleményem még változhat az első időszak tapasztalatai után.
Napi: Az adóamnesztia kérdésében hogyan, milyen tanácsadás mentén és milyen segítséget nyújtottak a hazai szolgáltatók a private banking ügyfeleknek?
- TA: Piacvezetőként kötelességünknek tartottuk, hogy elsőként és széles körben hirdessük meg, hogy bankunk ebben a témakörben is kézenfekvő és adekvát kiszolgálást tud biztosítani. A törvényalkotó nagyon helyesen a diszkréciót helyezte az első helyre, így a bank kidolgozott egy egyedi − az alaprendszertől elkülönített − nyilvántartási rendszert, mely lehetőséget biztosít arra, hogy ügyfeleink anonimitását minden körülmények között meg tudjuk őrizni. Részletes egyeztetés előzheti meg a hazautalást, az elvégzett ügyletek minden tekintetben zökkenőmentesen intézhetőek. A tanácsadás természetesen itt nem ér véget, mert a beérkező pénzek befektetésére is részletes ajánlatokat dolgozunk ki − szintén nagy hangsúlyt helyezve a diszkrécióra.
- KM: Az alapvető kérdés az volt, hogy ki, mikor és hogyan tudta ezt a lehetőséget elérhetővé tenni ügyfelei számára. Amennyiben ezen a szolgáltató túljutott, akkor már ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint bármelyik másik privátbanki szolgáltatás, illetve termék esetén. Magyarán: nem az számít, honnan jön az összeg, hanem hogy milyen ajánlatot tud adni a privátbankár az adott vagyonrész befektetésére/kezelésére.
Napi: A hazai pb-szolgáltatók mit tekintenek érdemi értékajánlatnak?
- TA: Úgy gondolom, hogy a jelenlegi hazai pb-szolgáltatók zöme − értékajánlatok, szolgáltatási színvonal és elérhető termékkör tekintetében − egyáltalán nem vall szégyent nemzetközi összehasonlításban. Persze bizonyos összetett vagyontervezési struktúrák tekintetében vitathatatlan a hazai piac lemaradása, de az ügyfelek igényei is mások. Ugyanakkor a magyar privát bankoknál még akár egy nemzetközi ügyfél is megtalálhatja a számítását, mivel a jóval kedvezőbb hazai költségszint mellett sok esetben mélyebb és főleg hatékonyabb a vagyonkezelés. Fontos megjegyezni, hogy a privátbankárok tudásszintje is eléri a fejlett európai országok szakembereiét. Jól példázza ezt, hogy több olyan ügyfelünk, aki Svájctól a tengerentúlig több pb-szolgáltatóval áll kapcsolatban, hozzánk csoportosította át a vagyonkezelését a kiszolgálás minőségére hivatkozva.
- KM: A következőkben egyre hangsúlyosabb lesz a szakértelem és az, hogy ez miként adható át az ügyfélnek. Csakis akkor lehet majd jó munkát végezni, ha az ügyfél igényeit leginkább figyelembe vevő, hosszú távra felépített, jelentős reálhozam-potenciált magában rejtő portfóliót tudunk építeni. Minden piaci környezetben lehet jó befektetést találni, de ehhez tökéletes összhangra van szükség ügyfél és tanácsadója között. Erről kell, hogy szóljon a következő időszak, s ennek sikere majd természetesen rajtunk, privátbankárokon múlik leginkább.
Napi: A nálunk kialakított üzleti modellek mennyire lehetnek fenntarthatóak itthoni környezetben a jövőben?
- TA: Az OTP Private Banking által követett üzleti modell − egy univerzális hazai bank üzletágaként való működés − lehet az egyik leginkább sikeres forma. A banki infrastruktúra és termékkínálat jelentette alapok, a kimagasló stabilitással együtt jelentősen meg is növeli a privátbanki mozgásteret. Emlékezhetünk még a 2008-2009-es időszakra, amikor a betétek és az intézményi stabilitás felértékelésekor a banki háttér nélküli szolgáltatók komoly visszaszorulást voltak kénytelenek elszenvedni.
- KM: Egyértelműen fenntarthatóak, mégpedig azért, mert jellemzően mindenki az ügyfelei igénye alapján építette ki szolgáltatásait, s ez a jövőben is meg kell, hogy maradjon. Nyilván lesznek új elemek és kiegészítő szolgáltatások a modellben, de a lényeg továbbra is az, hogy ki tudja a legrugalmasabban alakítani a modellt ügyfelei igényeihez. A feladat nehézsége, s egyben szépsége pedig abból fakad, hogy ezek az igények folyamatosan változnak. Ez lehet egyébként fejlődésünk záloga is, hiszen így egyre több és magasabb színvonalú szolgáltatásra ösztönöznek minket.
