Napi: Jelenleg milyen irányok és mérték látszik a vagyontranszfernél, mi vezethetne a folyamatok alapvető megváltozásához?
- Katona Ildikó, az MKB Private Banking ügyvezető igazgatója (KI):
- A jogbiztonság feltétlenül szükséges lenne ahhoz, hogy komoly vagyontranszfer induljon el. Talán az ingatlanpiaci befektetési lehetőségek kellően vonzóak lesznek ahhoz, hogy nagyobb tőke megmozduljon Magyarország felé. Ugyanakkor ennek nem lesznek nyertesei a hazai pb-szolgáltatók. A bankrendszer ellen irányuló intézkedések viszont elbizonytalanítják azokat, akik itthon kezeltetik vagyonukat, és még azokban is felmerül a külföldi számlanyitás gondolata, akik eddig elzárkóztak. Az MKB egyébként, egyedüliként a magyar bankok között, 2004 óta kínálja azt a szolgáltatást, hogy Budapestről intézi az ügyfelek számlanyitását és vagyonkezelését Svájcban.
- A K&H Bank Privátbanki Igazgatóságának vezetője, Szabó Sándor (SZS):
- A vagyontranszfer iránya egyelőre nem változott, továbbra is a pénzek kiáramlása határozza meg a folyamatokat. Az alapvető változáshoz a jelenlegi szabályozói és gazdasági környezet gyökeres átalakulására lenne szükség. Egy, a mostaninál sokkal kiszámíthatóbb gazdaságpolitika, ami stabilabb makrokörnyezetet, ezáltal kevésbé volatilis árfolyamokat eredményezne, egyúttal sokat tehetne a vagyontranszfer irányának megfordításáért. Persze egy ilyesfajta gazdaságpolitika megvalósulása nemcsak a privátbanki ügyfelek, hanem az egész gazdaság szempontjából nagyon fontos lenne.
Napi: Ilyen körülmények között mennyire lehet sikeres a mostani adóamnesztiára vonatkozó elképzelés, milyen nagyságrendben lehet reális az offshore vagyonok hazahozatala?
- KI: Nagyon kedvező, hogy a törvény anonimitást garantál a tulajdonosnak, sőt állampapír-vásárlási kényszer sincs a jelenlegi szabályozásban. Azt gondolom azonban, ha az ügyfélnek jól működő kapcsolata van a külföldi bankjával, és nem tervez komolyabb beruházást Magyarországon, kicsi az esély arra, hogy bármi − még a nagyon kedvező 10 százalékos adókulcs mellett is − arra ösztönözné, hogy hazautaljon, és meglévő befektetéseit felszámolja. Ez abban az esetben lenne igazán sikeres, ha a másik oldalról nyomozati szigort helyeznének kilátásba a nem adózott jövedelmek felkutatására. Mivel a határidőt további egy évvel, 2012. december 31-ig meghosszabbították, úgy látjuk, hogy az ügyfelek kivárnak, és − az előző évek tapasztalatai alapján − az utolsó pillanatra halasztják a döntést.
- SZS: A mostani kormányzati kezdeményezés egyelőre nem tűnik számunkra átütő sikernek. Egyrészről mind a mai napig hiányoznak a pontos végrehajtási szabályok, a bankszövetség kérdéseire csak lassan, nehézkesen érkeznek a válaszok az illetékesektől. Néhány szabályozói és törvényi változás (gondoljunk például a magán-nyugdíjpénztári vagyon átirányítására az államháztartásba, a különadók bevezetésére) sem a befektetői bizalom erősítése irányába mutat. Ebben a környezetben viszont még nagyobb szükség lenne egy egyszerű, átlátható, gyors folyamatra.
Napi: Az előbbiek felvetik, hogy a szolgáltatóknak arra is figyelniük kell, miként tudják az országon belül tartani jelenlegi ügyfeleik vagyonát. Ezt hogyan tudják elérni
- KI: Jelenleg külföldre vinni a megtakarításokat több szempontból sem bölcs dolog. Ha forintja van az ügyfélnek, 290-es árfolyamon átváltani nem ésszerű, nagy csodát pedig a külföldi szolgáltatóktól sem lehet várni. Míg itthon az óvatos befektetők négy százalékot megkaphatnak a sima lekötéseikre, a nyugati bankoknál ez jó, ha az egy százalékot eléri. Így a pénzük a kezelési költség miatt nagyjából nem hoz semmit. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a külföldi privátbankok válságra adott reakciója − az ügyfelektől kapott tájékoztatás alapján − nagyon gyenge volt és komoly tőkevesztéseket szenvedtek el, mivel a nagyfokú betét- és állampapírarány Nyugat-Európában nem divat. Így csak a bizalom elvesztése az, ami rábírja az ügyfeleket a külföldi számlanyitásra.
- SZS: A külföldi szolgáltatók csak egy nagyon szűk körnek tudnak tényleges hozzáadott értéket teremteni. Ez nemcsak a magasabb belépési limitek, a hazait jelentősen meghaladó díjtételek és tranzakciós költségek miatt van így, ide hat a legfontosabb tényező, a személyes kapcsolat, illetve annak korlátozottsága, hiánya. A private banking a szigorú számok mellett ugyanis nagyon nagy mértékben a személyes kapcsolatról, a bizalomról, a bankár és az ügyfél közötti együttműködésről kell hogy szóljon. Ez az a tényező, amelyben a hazai szolgáltatók mindenképpen versenyelőnnyel rendelkeznek a külföldiekkel szemben − miközben befektetési szolgáltatások terén nyugodtan kiálljuk az összehasonlítás próbáját.
Napi: Nem csak külföldi szolgáltató lehet veszélyes. Mennyire jellemzőek a pb-ügyfélkört megcélzó, nem a pénzügyi szektorból származó, "csalfa" befektetési ajánlatok?
- KI: Azt gondolom, ez az ügyfélkör már van annyira felkészült, hogy ezeknek az ajánlatoknak nem dől be. Problémát jelentenek viszont, és sokkal veszélyesebbek, a pénzügyi szolgáltatóktól, biztosítóktól, brókercégektől érkező, általában legalább 100 százalékot garantáló befektetési lehetőségek. Mi ezt azzal védjük ki, hogy elkísérjük az ügyfeleinket ezekre a beszélgetésekre.
- SZS: Jóllehet valóban sokat fejlődött a pénzügyi kultúra az utóbbi években, időről időre még mindig felbukkannak csillagászati hozamokat ígérő "tuti" befektetési ajánlatok. Ezek is sokat finomodtak − legalábbis szóhasználatukban. Szerencsére az ügyfelek mára már meglehetős szkepszissel fogadják ezeket a "remek" ötleteket, az ingyenebéd hamis illúziójával nem lehet becsapni senkit sem közülük.
Napi: Mennyire meghatározóak a magyar gazdaságban a privátbanki ügyfelek, ők általában hogyan vélekednek a jelenlegi gazdasági folyamatokról?
- SZS: A privátbanki ügyfélkör nemcsak a vagyona, de társadalmi-szociális kapcsolatrendszere és üzleti befolyása miatt is meghatározó a magyar gazdaság életében. Általánosságban elmondható, hogy ezek az ügyfelek az átlagnál sokkal tájékozottabbak pénzügyi-gazdasági kérdésekben. Ennek ellenére − vagy éppen ezért − az elmúlt időszak szabályozói változásai, kormányzati intézkedései miatt érezhető egyfajta elbizonytalanodás ebben a körben is.
Napi: Mik a leggazdagabbak preferenciái ma Magyarországon a szolgáltatások terén?
- KI: A legfelső szegmensre továbbra is jellemző, hogy a vagyonuk jelentősebb részét külföldön kezeltetik. A legfőbb prioritás a magas szolgáltatási színvonal. Az elmúlt nyolc év tapasztalata alapján azt látjuk, hogy azok az ügyfelek, akik a teljes családi számlakezelésüket az MKB PB-re bízták, egyre nagyobb összegeket csoportosítottak át bankunkhoz. Fontos a bizalom kiépülése, amelyet folyamatos precizitás, rendelkezésre állás és minden körülmények közötti vagyonmegtartás alakíthat ki hosszú távon. A válság és az azt követő évek tapasztalata igazolta, hogy az ügyfelek teljes körű tájékoztatása és a pénzügyi termékek részletes ismertetése meghozza a befektetett energiát, nem találkoztunk ügyfél panasszal vagy perrel, ami abból fakadt volna, hogy a tanácsadó megtévesztette az ügyfelet. A magyar vagyonos réteg mivel első generációs vagyonfelhalmozó, nem szívesen engedi ki a döntést a pénzügyi befektetései vonatkozásában sem a kezéből, így érthető és természetes, hogy az ügyfelek felkészültsége egyre magasabb szintű.
- SZS: A 2008-ban kezdődő pénzügyi válság nagyon sokat tett az ügyfelek edukációja érdekében. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a korábbiaknál sokkal kockázat-tudatosabbak (sőt, néha kockázat-kerülőbbek) lettek. A pénzügyi válság mellett a különböző, európai befektető-védelmi szabályok (elsődlegesen a MIFID) is sokat segítettek a befektetők tudatosságának emelése érdekében. Az ügyfeleknek a private banking szolgáltatással kapcsolatos legfontosabb elvárásuk az, hogy a bankár segítsen nekik eligazodni a különféle pénzügyi instrumentumok között. A bankárnak egyrészt képesnek kell lennie felmérni az ügyfél valós pénzügyi igényeit és kockázatviselő képességét, másrészt pedig széles körű rálátással kell rendelkeznie nemcsak a szűken értelmezett befektetési termékek, de a gazdasági-pénzügyi folyamatok egésze felett. Vagyis nemcsak jó gazdasági szakembereknek, de nagyon jó emberismerőknek is kell lennünk egyszerre. A végső döntést azonban minden esetben az ügyfélnek kell meghoznia.
