Magyarországon több mint egy tucat, a köznyelv által repülőtérnek mondott, ám részben le-, illetve felszállóhelynek tartott légikikötő található − ezek különböző besorolásúak. Három nemzetközi kereskedelmű reptér működik: a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, illetve a debreceni és a sármelléki. Ezeken állandóan van vám- és határszolgálat. Szintén nyilvános reptérnek számít a győri, a pécs-pogányi és a nyíregyházi, ezeknek is van határnyitási joguk, de előzetes kérésre érkeznek oda az ebben illetékesek. Nem nyilvános, de aszfaltos pályával rendelkezik a békéscsabai, szegedi, illetve tököli reptér is. Ez utóbbi le- és felszállóhelyként működik, s épp most van napirenden a repülőtérré minősítése. A helyet napjainkban sokan használják, főként sport és gyakorló célra − a fővárosban, illetve környékén csak itt, valamint Budaörsön van erre lehetőség. Az évi több mint nyolcmillió utas többsége a budapesti légikikötőben landol, a vidéki helyszíneken kevesebb mint százezer ember fordul meg, többségük valamely charterjáratnak köszönhetően, s bár ezek sem igazán kifizetődőek, a cégek esetenként presztízsokokból közlekedtetik azokat.
Több tíz milliárd forintra tehető a vidéki reptereken az utóbbi időben felhalmozódott infrastruktúra értéke, s a szakemberek szerint ezek jobb kihasználása érdekében szükség lenne a környezetükben lévő területeken megvalósuló befektetések ösztönzésére, új munkahelyek teremtésére is. Egyebek között ennek biztosítását is elvárták az érintettek a légügyi stratégiától, amelynek tervezete nemrégiben készült el.
