Az önkormányzati lapoknak is kell azonosító

Látványos változás nem, csupán enyhén csökkenő tendencia jellemezte az utóbbi években az ISSN-azonosítóval (az időszaki kiadványok nemzetközi szabványos azonosító számával) ellátott időszaki kiadványok számát − tájékoztatta a Napi Gazdaságot az Országos Széchényi Könyvtárban működő Magyar ISSN Nemzeti Központ munkatársa, Gazdag Tiborné.

Egy ilyen összesített számadat többféle dokumentumtípust, kiadványféleséget is magában foglal − úgymint a könyvsorozatokat, az újságokat a napilapoktól a havi, kéthavi, negyedéves lapokig, egyéb időszaki lapokat a hirdetőktől és a programajánlóktól a magazinokon át a szakmai folyóiratokig, az évkönyveket vagy évkönyvszerű, de még ritkábban megjelenő összegző kiadványokat, nem is beszélve arról, hogy mindezek előfordulhatnak nemcsak nyomtatásban, hanem elektronikus hordozón vagy távoli hozzáférésű formában is az interneten −, így ez a számadat végső soron a rendelkezésre álló kapacitás függvénye is, ami szintén csökkent. Tíz évvel ezelőtt 1200-nál több azonosítót adtak ki évente, 2003-tól kezdve ez a szám 1100 körülire mérséklődött, és fokozatosan az ezres nagyságrendhez közelített, majd 2007-ben végül alatta maradt. Az elmúlt évben már a 900-as nagyságrendnél tartottak, pedig időközben még bővült is a számadás köre: 2008 óta ugyanis a legkisebb községi önkormányzat újságját is ISSN-nel azonosítják (nem csak a városi, megyei és országos közéleti lapokat) − már ha van egyáltalán a helyi önkormányzatnak újsága, és ha tudnak is róla, vagyis ha a megjelent számok bekerültek (vagy pótlólag bekerülnek) a nemzeti könyvtárba.

Sajnos nem minden előállító előtt ismert (vagy volt ismert) az a jogszabály, amely kötelespéldányok beszolgáltatását írja elő minden olyan sokszorosított anyag esetében, amiből legalább ötven példány készült. Vannak olyan helyi önkormányzatok, amelyek még csak most kapcsolódnak be a média áramlatába, a hivatalos információk nyilvánosságának biztosítása érdekében; mások a már meglévő értesítőjüket, híradójukat igyekeznek a weben is elérhetővé tenni, megint mások pedig már csak az internetet használják híreik közzétételére. A tudományos folyóiratok körében egyre inkább terjed, hogy − anyagi források híján, kényszerűségből − felhagynak nyomtatott szakfolyóiratuk előállításával, és a publikációknak az interneten keresnek formát. Az ISSN-számadás szempontjából pedig igen fontos ez a forma, mivel csak azokat az információforrásokat tudják ISSN-nel azonosítani és bibliográfiai értelemben feldolgozni, amelyek egy elkülönített, önálló nyitóoldalról elérhető, egymást követő kiadványszámokban valósulnak meg.

Az utóbbi időben fokozódott az érdeklődés az ISSN-azonosító iránt, köszönhetően új médiatörvényünk lapnyilvántartással kapcsolatos előírásainak: a sajtótermék nyilvántartásba vételéhez a bejelentéskor meg kell adni az ISSN-számot vagy igazolást kell csatolni arról, hogy az adott időszaki lap nem tartozik a számadás körébe. Igazolást kapnak így például a diáklapok, az egyesületi vagy vállalati tájékoztatók, a céges hírlevelek, az ügyfélmagazinok, a helyi kisokosok, helyi hirdetési újságok, programmagazinok. Nem jár azonban igazolás például a prospektusok, az árukatalógusok, akciós termékajánlók esetében, hiszen ezekhez lapnyilvántartásba vételre sincs szükség − nem tartoznak a médiatörvény által meghatározott sajtótermékek közé −, ezek úgynevezett egyéb nyomtatott anyagok. Mégis vannak ilyen természetű kezdeményezések, ki tudja milyen anyagi vagy presztízsérdekektől vezérelve − jegyezte meg a szakember.

Határozottan gazdasági megfontolások késztetik azokat az ügyfeleket ISSN-kérésre, akiket a nyomda ösztönöz és tájékoztat − vagy inkább félretájékoztat. Elterjedt gyakorlat a nyomdáknál, hogy számlázáskor csak annak a kiadványnak a nyomtatásánál vesznek figyelembe áfakedvezményt, aminek van ISSN-azonosítója. Pedig az áfatörvény vagy a vámtarifaszámok (VTSZ) jegyzéke nem említi az ISSN-t mint kedvezményre jogosító feltételt − csupán a kiadványok típusa szerint szelektál. Ennek ellenére gyakran megesik, hogy egy iskolai évkönyvet reklámkatalógusként, prospektusként számláznak csupán azért, mert nem tartozik az ISSN-számmal ellátott kiadványok körébe. Az ISSN vagy bármely nemzetközi szabványos dokumentumazonosító szám összekapcsolódása a gazdasági folyamatokkal nem kívánatos, de egyre erősödő fejlemény. Ha az ISSN-igénylést a könyvelő nyújtja be (igazából ez a kiadó, a felelős kiadó illetékessége), már kezdhetünk is gyanakodni...

Napi