Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon ágazati szinten az egyik legnagyobb acélfelhasználó hagyományosan az építőipar, ám az ágazat válságos helyzete meglátszik ilyen igényein is − mondta a Napi Gazdaságnak Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) igazgatóhelyettese. A hazai gép- és járműgyártás termelése ugyan bővül, ám ezek − multinacionális tulajdonosaik révén − zömmel az anyacégtől szerzik be az acélipari termékeket. Mindebből következően a hazai acélgyártók eladásainak jelentős részét az export adja. A válság kitörése óta tavaly első alkalommal növekedett a hazai acélfelhasználás, 2009-hez képest átlagosan 15−18 százalékkal (mindez nem igaz az építőiparra, ahol a 2009-es mélypont után tovább csökkent a kereslet). Az emelkedés elsősorban a Nyugat-Európába, főként Németországba beszállító gép- és járműipari gyártók tevékenységéből adódott. Ezzel párhuzamosan tovább erősödött az import részaránya, amely tavaly 25 százalékkal bővült az előző évhez képest; nagyrészt ez fedezte az igények növekedését, a hazai gyártók belföldi eladásai nem nőttek jelentősen. Nem tudni, hogy a hazai igényeket miért nem hazai forrásból elégítik ki a vásárlók − ebben valószínűleg szerepet játszik, hogy a külföldi tulajdonú cégek a megszokott beszerzési csatornáikat részesítik előnyben, de előfordulhat az is, hogy adott termékekhez külföldön kedvezőbb áron jutnak hozzá a vásárlók. A magyarországi acélfelhasználás idén tovább emelkedhet, az MVAE 4-5 százalékos bővülésre számít 2011-re, vélhetően az import további növekedésével.
A hazai acélfelhasználásban az import részaránya gyakorlatilag tíz éve folyamatosan emelkedett, tehát a jól teljesítő években is − tudtuk meg Andor Endrétől, a Magyar Acél- és Fémkereskedők Egyesülete (MAFE) ügyvezető főtitkárától. Az importversenyt erősítette, hogy a hazai acélipari kapacitások − az ózdi vagy a diósgyőri üzem helyzetéből adódóan − tovább szűkültek. A főtitkár szerint több párhuzamos okra is visszavezethető az, hogy a hazai felhasználás növekedése ellenére a magyarországi gyártók itteni eladásai nem pörögtek fel. Egyrészt gyártói döntés is lehet az export előtérbe helyezése a külpiacokon elérhető kedvezőbb árak miatt. Másrészt a hazai vásárlók fizetőképességüknek megfelelőbb konstrukciókat találhatnak importforrásokból, előfordul, hogy a hazai gyártók fizetési feltételei szigorúbbak belföldön, mint export esetén. A piac nyitottsága következtében a magyarországi kereskedőknél − néhány kivételtől eltekintve − általában nem specifikusak a beszerzési források, akár árucsoportonként is eltérőek lehetnek.
Az európai acélfelhasználás átlagosan 40 százalékát az építőipar adja, a gépipar részaránya (az autóipar nélkül) 15-20 százalékos, a számok ettől lényegesen Magyarországon sem térhetnek el − tette hozzá Andor. Az építőipar gyenge teljesítménye egész Európára jellemző, a hazai szektor zuhanórepülése azonban még a kontinens átlagánál is nagyobb mértékű és tovább is tart. Az ágazat fellendülése adott esetben csökkenthetné az import részarányát a hazai acélfelhasználásban (például a betonacél területén), ennek mértéke azonban nagyságrendileg sem határozható meg. Idén év elején a hazai acélfelhasználás 5 százalék feletti növekedését lehetett prognosztizálni 2011-re a főtitkár szerint, ami enyhén erősebb az 5 százalékos uniós szintű várakozásnál. A nagyobb bővülés abból ered, hogy Magyarországon a mélypont alacsonyabb szintet jelentett (2009-ben az előző évhez képest mintegy mínusz 40 százalékot). A nagyobb autóipari beruházások hazai acéliparra gyakorolt pozitív hatásával kapcsolatban kevésbé optimista a főtitkár, közvetlen beszállításra (minőségi és mennyiségi okokból) ugyanis ebben az esetben korábban sem nyíltak igazán érzékelhető lehetőségek. Némi növekedésre a másodlagos és harmadlagos beszállítás adhat esélyt a hazai gyártóknak és kereskedőknek, mivel a nagy volumenű acélbeszállításra ráadásul az autógyártók közvetlen gyári megállapodásokat kötnek.
nyíl le
Mintegy
40
százalékkal esett a hazai acélfelhasználás 2009-ben
