Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hiábavalónak tűnik a csődtörvény tavaly szeptemberi módosítása, a piaci szereplők szerint a változtatás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a csődök száma jelentősen emelkedett ugyan, ám még mindig 88 felszámolás jut egyetlen csődeljárásra. A kudarc hátterében a nem megfelelő törvényi szabályozás, a hitelezők gyenge érvényesítő képessége és a rossz kríziskezelés áll.
A rendszerben egyáltalán nem védett a hitelezők helyzete, mutatott rá Harka Péter, az Atradius Követeléskezelő magyarországi fióktelepének vezetője. Ez már abban is megnyilvánul, hogy pillanatnyilag sorsolással választják ki a felszámolókat egy-egy eljáráshoz - a korábbi, szabályozatlan rendszer sem volt ugyanakkor jó megoldás. Harka szerint vagy regionális alapon, vagy szektorok szerint kellene csoportosítani a kijelölendő felszámolókat.
A csődeljárást az esetek túlnyomó többségében lényegében a felszámolás előszobájának tekintik a cégek: itt ugyanis automatikus moratóriumot lehet kérni, vagyis nem kell a hitelezők hozzájárulása. Ez a rosszhiszemű adósoknál pedig csak az időhúzás eszköze, újabb lehetőség arra, hogy elsíbolják a cég vagyonát.
Még ha jóhiszemű is az adós, nincs túl sok megoldási lehetősége a reorganizációra. Emiatt persze egyrészt saját magukat okolhatják, hiszen az adós cégek jellemzően túl későn ébrednek - mutatott rá Harka. Sokszor csak akkor kérnek csődvédelmet, amikor már minden veszve látszik - mikor például a bankok már visszavonták a finanszírozást. Azért is az adósok a felelősek, hogy gyakran képtelenek megfelelő reorganizációs tervet készíteni. Az eladósodott cégek kilábalási stratégiája kimerül abban, hogy el kell adni mindent, és a bevételből kell megpróbálni kifizetni a hitelezőket, ami alapvetően egy felszámolási eljárás lényege. A bíróságoknak kötelezően benyújtott kibontakozási programok sem tartalmaznak mást, ezért el sem szabadna fogadni azokat - közölte Szabó Zsolt, a Felszámoló-Reorg Zrt. vezérigazgatója a cég közleményében.
Az is rontja a mutatókat, hogy a bírósági eljárások roppant nehézkesek. Amellett hogy az ítéletek nagyon hosszú idő után születnek meg, a jogszabályok alkalmazása sem megy könnyen. Hiába van ugyanis meghatározva a cégvezetők felelőssége, a szabályozás szempontjai szubjektívek, s a polgári peres eljárások során nem alakult ki megfelelő gyakorlat azok alkalmazására. Emellett a Btk.-ban is sokkal szigorúbb elbírálásra volna szükség Harka szerint.
A jogszabályi hiányosságok persze nem korlátozódnak a bírósági munkára. Addig ugyanis, ameddig cégvezetők offshore cégek mögé bújhatnak vagy amíg a székhelyszolgáltató cégek - ami önmagában még nem feltételez tisztességtelen magatartást - biztosíthatnak hátteret a rosszhiszemű társaságoknak, könnyű elbújni. Nem jelent megoldást az sem, hogy papíron ha egy cégvezető bedönt egy társaságot, az nem lehet vezető tisztségviselő újabb vállalkozásban. Harka szerint ez semmi garanciát nem ad, hiszen helyette bármely családtag kinevezhető a cég élére. A cégbíróság a hatályos szabályok szerint azt sem vizsgálja, hová van bejegyezve a cég, holott ez kellene az első szűrő legyen.
