Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Alapvetően jó irányba mutatnak a "salátatörvény" gyógyszertámogatással kapcsolatos módosításai, de továbbra sem látni, honnan lesz pénz új készítményekre - mondta lapunknak Dankó Dávid, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatásvezetője, hozzátéve: kiemelten fontos lenne a kasszán belüli forrásátcsoportosítási lehetőségek kiaknázása. Jövőre három úton indulhat el a finanszírozás a kutató szerint. A legrosszabb megoldást az új gyógyszerek befogadásának befagyasztása jelentené, a legjobbat pedig az, ha a szabályozó feltárná a kasszán belüli tartalékokat (többek között a referenciaárazási rendszer megerősítésével, a biohasonló készítmények előtérbe helyezésével, illetve azon gyógyszerek támogatásának új alapokra helyezésével, amelyeket a betegek nem szednek az orvosi utasításnak megfelelően). A harmadik lehetőség, hogy lesznek új gyógyszerek, de ezeket gyakorlatilag a gyártóik fogják finanszírozni.
A javaslat újraszabályozza a kasszatúllépési kockázatok megosztását: a kiadási többletet (a referencia-, illetve az annál olcsóbb gyógyszerek kivételével) a gyártók állják majd. Ez Dankó szerint sokkal elfogadhatóbb a korábbi, rosszul sikerült és mindeddig nem is alkalmazott "sávos" szabályozásnál. Ez azonban (a jelenlegi kasszaszinten számolva) nyilvánvalóan nem az innovatív gyártóknak kedvez: a kassza túlköltéseiből ugyanis le kell vonni a 12 százalékos különadóból származó és a támogatásvolumen-szerződések alapján teljesített befizetéseket, és csak ezután jön a kockázatmegosztás - így a többlet nagy részét a nagy értékű, innovatív importkészítményeket előállító gyártók finanszírozzák. A pozitív ösztönzők kapcsán a szakember elmondta: helyes, hogy a szabályozó hatni kíván az orvosok szemléletmódjára, egyelőre ugyanis a cégektől érkező ösztönzők sokkal erősebbek. Kérdéses azonban, hogy a mostani elképzelésekkel ezeket sikerül-e túllicitálni. A gyógyszerészek ösztönzése viszont nagyobb lehetőségeket rejt, mivel a gyógyszertári helyettesítés aránya Magyarországon jelenleg négy százalék alatti. A jelenlegi progresszív árrésszabályozás ellenérdekeltté teszi a patikusokat abban, hogy azonos hatóanyag-tartalmú, de olcsóbb termékkel helyettesítsék az orvosok által felírt készítményeket. Ehhez járul még Dankó szerint az is, hogy a helyettesítés jelenleg konfliktushelyzetet szülhet a beteg és orvosa között: a beteg magyarázkodásra kényszerülhet, amiért hagyta, hogy a gyógyszerész eltérítse az orvos rendelésétől. Egy rendszerszintű szabályozás azonban feloldhatná utóbbi problémát is.
