Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sürgősen el kell kezdenie a kormánynak a konkrét egyeztetéseket a nemzeti eszközkezelő (Nek) felállításáról. A tervek szerint - az eredeti, augusztus végi indítás helyett - október 15-én tárgyal majd a kormány az eszközkezelőről, majd néhány hónap múlva állhat fel az intézmény. Ehhez képest a nemzetközi tapasztalatok szerint egy jól működő konstrukció kialakítása és elindítása legalább hat-nyolc hónapot vesz igénybe. Ez azt jelenti, hogy csak jövő tavasszal vagy nyáron indulhat el az új társaság.
A program elindítása előtt alapvető dolgokat kell tisztázni - mondta Bunna Gyula, a PwC igazgatója egy sajtóbeszélgetésen. Fel kell térképezni a problémás hiteleket, az ugyanis még kevés, hogy 90 ezer ilyen van. El kell dönteni, hogy mit akar kezelni a rendszer: csak a lakossági hiteleket, ezen belül pedig csak a jelzálogalapúakat vagy a fedezetleneket is. A vállalati szektort teljesen kihagyná vagy a kkv-knak azért kedvezne. Ennek alapján kell megalkotni a finanszírozást és a program időszakát.
Ebből a szempontból a maláj modell példaértékű: az ottani kormány az 1998-as válság után hozott létre eszközkezelőt, amelybe mindenféle hitel- és hitelezőtípus belefért. A modellt ötéves időtartamra hozták létre, ezalatt kétszer vettek át problémás portfóliót a bankoktól. Az átvétel nyilvános aukción történt, a hiteleket egy egzakt rendszer szerint értékelték. Az eszközkezelőbe az állam csak jelentéktelen forrással szállt be, azt a tőkepiacról finanszírozták. Átlagban 46 százalékos értéken vette át a hiteleket az eszközkezelő - ezen belül nagy volt a szórás, a fedezetlen lakossági hiteleket hét, a fedezett vállalatiakat viszont akár száz százalékon is be lehetett számítani. A bankok maguk számíthatták ki, hogy milyen portfóliót érdemes összeállítaniuk, végül a problémás hitelállomány 92 százalékát adták át - ez a GDP 12 százalékát tette ki. Az eszközkezelő az adósok több mint felével meg tudott állapodni az átütemezésről, a többi esetben kénytelen volt érvényesíteni követelését. Az ötéves ciklus végén 62 százalékos megtérülés keletkezett, az államnak ennyi idő alatt a GDP három százalékának megfelelő összeget kell invesztálnia a programba. Az ügylet végén a bankok és az eszközkezelő nyolcvan-húsz százalékos arányban osztozott a nyereségen.
A cél persze itt nem az, hogy pénzügyileg pozitív legyen a szaldó - mutatott rá Bunna. Ahhoz a társadalmi és gazdasági hatáshoz képest kell jobbat elérni, ami akkor következne be, ha hagynák bedőlni a hiteleket. Az államnak ugyanis többe kerül a hajléktalanná vált családok és a csődbe ment cégek kezelése, mint némi ráfizetés az eszközkezelőben.
